Hogyan terjed a madárinfluenza? Milyen tünetek jelennek meg a megfertőzött madarakon? Ismerjük meg közelebbről a betegséget, hogy időben megakadályozzuk a továbbterjedését!
Az előző cikk összefoglalása
A madárinfluenza olyan megbetegedés, amelyet a madarak szervezetéhez alkalmazkodott influenzavírus okoz. A vírus a többi influenzavírushoz hasonlóan genetikailag igen változékony, mivel a felületén lévő fehérjekomponensek (H és N antigének) különböző módon variálódhatnak. Emiatt kialakulhat a vírusnak olyan változata, mely embereket is képes megbetegíteni. A legerősebb megbetegítő képessége jelenlegi ismereteink szerint a H5 és H7 altípusoknak van.
Az influenza altípusok közül azok a halálosabbak, amelyek inkább az alsó légutakat támadják. Ezek a típusok több halálos áldozatot követelnek, de kevésbé képesek terjedni (pl.: köhögéssel). Ilyen például a H5N1 is (a madárinfluenza emberre legveszélyesebb vírustörzse). Idén Európában a fő influenzatörzs a H5N8, amelynek magas megbetegítő képessége 2016-ban vált ismertté. Ez a vírustörzs januárban Komárom-Esztergom és Bács-Kiskun megyékben jelent meg a szigorú rendszabályok kihirdetése ellenére is.
Annak érdekében, hogy elkerüljük a házunk táján és a nagyobb állattartó telepeken elterjedő, majd rengeteg állat elhullását vagy leölését követelő betegséget, mindenképpen tisztában kell lennünk a betegség természetével, a terjedésével és az okozott tünetekkel is. Ebben a cikkben ezekről a tudnivalókról lesz szó.
Ezt követően a cikksorozat harmadik részében foglalkozunk a madárinfluenzához kapcsolódó hatósági intézkedésekkel, valamint az állattartó és állattenyésztő kötelezettségeivel.
A madárinfluenza terjedése
Ahogy Európa legtöbb országába, úgy hazánkba is az ország területén vonuló vadmadár-fajokkal jutott be a vírus. A madarak legkönnyebben ürülékkel tudják átadni egymásnak a betegséget, tehát nem szükséges érintkezniük egymással – elegendő, ha a vírust hordozó madár ürüléke szalmával, takarmánnyal bejut a háztájon tartott állatok óljába. Az ürüléken kívül a fertőző madár tollaiban és a légcsövében is megtalálható a vírus.
A fertőző anyag rövidebb távolságra a szél segítségével terjed a legkönnyebben. Nagyobb távolságra történő terjedésében (pl.: települések között) a folyamatos mozgásban lévő embereknek, járműveknek és eszközöknek van a legnagyobb szerepe.
Legtöbbször a fertőző anyagot tartalmazó ürülékkel szennyezett szalmával, takarmánnyal, de akár a cipőnk talpával is be lehet vinni az ólba. A háztájon tartott állatok közötti terjedést a szálló por, tollpihék és a többi állattal való többszöri érintkezés segíti elő.
A terjedést segíti, hogy az ürülékben hetekig, a természetes vizekben pedig nem ritkán két hétig is kimutatható a vírus. Ezzel magyarázható, hogy a fertőzést sokszor a vizekhez kötődő vándormadarak, köztük a vadkacsák vagy gázlómadarak terjesztik.
A hazai januári esetek példázzák legjobban, hogy a kórokozót a téli hidegek sem mindig képesek elpusztítani – sajnos alacsony hőmérsékleten is fertőzőképes marad a vírus.
A madárinfluenza tünetei
Míg a vadmadarak sok esetben tünetmentesek maradnak, a háziasított madarak esetében különféle tünetek jelennek meg. A betegség tünetei függenek a vírus megbetegítő képességétől, a madár fajától, korától, meglévő betegségeitől, a tartási körülményektől.
Kezdeti tünet lehet az étvágytalanság, a folyadékfelvétel csökkenése. Más esetben hirtelen, akár előzetes tünetek nélküli, vagy általános tüneteket követően (bágyadtság, étvágytalanság, borzolt tollazat) sok állat rövid időn belül elpusztul. A betegség jele lehet a testtömeg, illetve a tojástermelés csökkenése is.
Ha bármelyik háztáji baromfink viselkedésében a fentiekhez hasonló vagy azokkal egyező változásokat észlelünk, haladéktalanul értesítenünk kell az állatorvost! A megbetegedett állatok nemcsak hordozzák, de nagy mennyiségben termelik is a vírust, ami megsokszorozza a fertőzés terjedésének lehetőségét. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha egy állat megfertőződött, sajnos meg is fog betegedni, és el fog hullani, ezért minél előbb meg kell fékezni a vírus továbbterjedését, és le kell ölni az állatokat.
Vigyázzunk az állataink és családunk egészségére! Tartsuk be az előírásokat, figyeljük a betegséggel kapcsolatos híreket, és intézkedjünk mielőbb, ha szükségessé válik!
Kapcsolódó cikkek:
- Amit a madárinfluenzáról tudni érdemes I. rész
- 2020 novemberében elrendelték a baromfik zártan tartását
- Válságos helyzetben a pulykaágazat – a karácsony némileg segíthet
- Nem éri meg megszegni az állategészségügyi járványvédelmi szabályokat
- Tíz százalékkal is drágulhat a francia libamáj
- Hattyúból és rétisasból is kimutattak madárinfluenzát hazánkban
- Feloldotta a Nébih a Bács-Kiskun megyei madárinfluenza védőkörzeteket
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
