„Ha a télike virágzik, a kikelet érkezik” – mit érdemes tudnunk hazánk egyik legkorábban virágzó évelő növényéről, ami szó szerint bearanyozza az erdők talaját? Ismerjük meg a téltemetőt!
A csillagos vagy kikeletnyitó téltemető – más néven télike – (Eranthis hyemalis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) növénycsalád Eranthis nemzetségébe tartozó, hazánkban védett évelő faj. Nevéhez hűen a tavaszok egyik legkorábban nyíló évelő növénye. Tudományos neve is utal az életmódjára: görögül az „er” jelentése tavasz, az „anthos” virágot, a „hiem” pedig telet jelent.
A téltemető háborítatlan, természetes élőhelyén – hazánkban az üde talajú, páradús ligeterdőkben, gyertyános- vagy cseres-tölgyesekben – valódi aranyló szőnyegként borítja be az erdő talaját. Szerte az országban csodálhatjuk a téltemető-állományokat kirándulás közben: találkozhatunk vele a Zemplénben, Bükkben, Pilisben, Budai-hegységben, Bakonyban, Balfi-dombvidéken, Pannonhalmi-dombvidéken, Balaton-felvidéken, valamint a Zselic, a Külső-Somogy, a Kis-Alföld és a Mezőföld területén. Emellett a színpompás kerteket kedvelők körében is aranykorát éli.
Az aranysárga virágú téltemető nagy kiterjedésű telepeket képes alkotni
A téltemető története
Egyes botanikai feljegyzések szerint Közép-Európába dísznövényként került be még a középkor folyamán, és számos más dísznövénnyel együtt a kolostorkertekből indult meg az elterjedése. Valószínűleg ennek a korai betelepítésnek köszönhető sikeres megtelepedése a Kárpát-medencében. Egyes kutatók egyenesen úgy vélik, hogy hazánkban őshonos állományai is vannak a téltemetőnek. Megint mások úgy vélik, hogy a XVII. században jelent meg hazánkban, dísznövényként hozták be és terjedt el. Mivel gumója kis mennyiségben mérgező alkaloidokat tartalmaz – ez már az ókorban is ismert tény volt -, a XI. században alkalmazták skorpiók, sőt farkasok elpusztítására is.
Különleges életforma
A téltemető a hóvirág, a tőzike, a fekete hunyor és a szellőrózsa társaságában a geofiton („föld alatti”) életformájú növények csoportjába tartozik. Ezek a növények az élőhelyért és a környezeti tényezőkért (mint például a fény, csapadék, tápanyagok) folytatott versenyben okosan megtalálták a kiskaput: a lombhullató erdők aljnövényzetébe betolakodó első melegebb fénysugarakat és a felmelegedésnek induló talajt kihasználva ők rajtolnak legelőször az évben. Mire a többi növény felocsúdna, ezek a fajok már elvirágoztak, sőt még magot is érleltek, és az év további részét a földben (ezért „föld alatti”, vagyis geofiton), visszahúzódva töltik az áttelelő szerveikkel (hagymájukkal, gyöktörzsükkel vagy a téltemető esetében a gumójukkal).
Kicsi és gyönyörű
A téltemető egyvirágú, gumós növény. Jellemzően nem nő magasabbra 8-15 cm-nél (élőhelytől függ) – hengeres szárainak végén nyílnak hattagú, aranysárga, 3-4 cm-es átmérőjű csúcsálló virágai, amelyek felhős időben és napnyugtakor becsukódnak. A virág „szirmait” a sárga csészelevelek alkotják, a sziromlevelek pedig mézfejtővé (nektárium) alakultak, amelyeknek az a feladatuk, hogy nektárt válasszanak ki a beporzó rovarok csalogatására. A virágokat fakózöld, lándzsa alakú murvalevelek keretezik. Ezek a levelek közvetlenül a virágok alatt találhatóak. Tőlevelei szeldeltek. A levelek és a szár zöld színét is megbolondítja egy csipetnyi bronzos árnyalat, ami ha lehet, még inkább kiemeli a virágok harsány színét. Termése tüszőtermés, amelyben 2 mm-es, szögletes magvakat érlel. A magok kiszóródva ősszel kedvező körülmények között kicsíráznak, de virágozni csak pár év múlva fognak először.
A sziromlevelek mézfejtőkké alakultak a rovarok csalogatására
Az elmúlt években már február végén kibújtak a földből az első növénykék, amelyek már március közepétől virágzásnak indulnak, de láttunk már éveket (pl.: 2016-ot), amikor az első növények január végén elkezdték bontogatni virágaikat. Azokban az években virágzik a legszebben és legteljesebben, amikor a tavaszt igazi hideg és kemény tél előzi meg, mert a növénynek szüksége van hideghatásra. Ezt követően tavasszal, az elvirágzás után a növény minden része visszahúzódik a talajba.
Kertünkben is üdvözölhetjük
Több helyen is kapható már az Eranthis növénynemzetség egy másik gumós tagja, a Kis-Ázsiában honos Eranthis cilicica, a kis-ázsiai téltemető. Ennek a Délnyugat-Ázsiában honos télálló fajnak a virágai nagyobbak, kicsit sötétebb színűek és később is nyílnak (márciusban) az Eranthis hyemalis virágainál. Még egy feltűnő eltérés a két faj között, hogy a kis-ázsiai téltemetőnek nincsenek tőlevelei.
Kertünkbe telepítve keressünk számára félárnyékos vagy árnyékos helyet, ahol a talaj üde, jó vízgazdálkodású (lehet semleges vagy enyhén lúgos – meszes – kémhatású is). Ősszel ültessük el 1,5 cm mélyre, egymástól kb. 10 cm távolságra. Gumóját érdemes közvetlenül ültetés előtt vízbe áztatni, ha szárazon csomagolt szaporítóanyagot vásároltunk. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl száraz a talaj! Tökéletes helye lesz a téltemetőnek a fák vagy cserjék alatt, sziklakertbe vagy akár évelőágyásba is. Tőosztással könnyen szaporítható (ld. alább), de magról is újul – a hangyák még segítenek is terjeszteni. Lombja a virág elnyílása után rövid ideig még mutatós talajtakaró.
A növény áttelelő része télen a szabadban hagyható, nem szükséges ősszel felszedni. Hagyjunk a növények helye felett a talajon „avarként” funkcionáló falevelet! Ha a sikeres áttelelések és szaporodás után (évek múlva) úgy ítéljük meg, hogy nagyon elszaporodott, érdemes szétosztani és átültetni a nyári és őszi hónapokban, hogy a téli hónapok már jól begyökeresedve érjék őket újra.
A számára ideális körülmények között eredményesen szaporodik
Érdekességek, hírek
A téltemetőt 1982-ben nyilvánították védetté, eszmei értéke 5000 Ft. Vigyázzunk rá kirándulásaink alkalmával!
Pár éve már szervezett geobotanikai kirándulások indultak az ország egyik legnagyobb téltemető-telepére, a Tihanyi-félsziget tövében fekvő Aszófőre. De ne csüggedjenek a Tiszán túl lakók sem, hiszen pár napja érkezett a Debrecen és környékén élő természetbarátokat pezsdítő hír, hogy a nagyerdei Békás-tónál is virágozni kezdtek a téltemetők. Bakancsra fel!
Az induló kerti munkákhoz kitartást, a kirándulásokhoz remek időt és kedvet kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
- Mely növények hagymáit, gumóit szükséges felszednünk ősszel?
- Hagymás, gumós, hagymagumós és gyöktörzses dísznövények
A „Mindent a növényekről” cikksorozat előző részei:
- Mindent a hóvirágról
- Mindent a hunyorról
- Mindent a primuláról
- Mindent a parlagfűről
- Mindent a krizantémról
- Mindent a kávéról
- Mindent a kakaóról
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
