Növényvédőszer-gyorstalpaló (I. rész)

Számos alkalommal nincs lehetőségünk kikerülni a növényvédő szerek – peszticidek – használatát, legyen szó a házunk mögötti kiskertünkről, a város határában lévő hétvégi telkünkről, üvegházról, szabadföldről, konyhakertről vagy a több hektárnyi szántóterületről.

Életbevágóan fontos feladatunk, hogy körültekintően válasszuk ki az adott problémára legjobban megfelelő növényvédő szert. Ennek a rövid összefoglalónak a célja, hogy a növényvédőszer-készítményen feltüntetett legfontosabb adatok értelmezése könnyebbé váljon, és megalapozottabb döntést tudjunk hozni a készítmény kiválasztásakor.

A csoportosítás alapjai

A növényvédő szer rendeltetésének megfelelően tartalmaz egy vagy több növényvédőszer-hatóanyagot. A hatóanyag lehet természetes eredetű, illetve kémiai, biológiai vagy biotechnológiai úton előállított anyag, továbbá élő szervezet, amely a növényeken, vagy a növény részein alkalmas a károsítók jelenlétének szabályozására. A hatóanyagokat a kémiai szerkezetük szerint hatóanyag-csoportokba, hatásmódjuk szerint különböző hatásmechanizmusú szerek csoportjába oszthatjuk. Ez utóbbi tulajdonságok – a kémiai szerkezet és a hatásmechanizmus – a legfontosabb paraméterek a megoldandó problémánk szempontjából. Egyrészt, meghatározzák, mely szerekkel kombinálható az adott készítmény. Másrészt, meghatározzák a célszervezetét és a környezetre gyakorolt hatását a terméknek, és ebből következően azt is, melyik kártevő vagy kórokozó szervezet ellen lesz a készítmény hatástalan.

Ezenkívül a növényvédő szereket különböző kategóriákba sorolhatjuk felhasználásuk, kiszerelésük, nem-célszervezetekre és környezetre gyakorolt hatásuk alapján is.

A cikk első részében szereplő, ismertetésre kerülő tulajdonságok:

• Hatóanyag és növény kapcsolata szerinti csoportosítás
• Hatásspektrum szerint
• Hatása szerint (kórokozó és növény kapcsolata szerint)
• Bejutás szerint (állati kártevők és növény kapcsolata szerint)
• Alkalmazás és kijuttatás módja
• Formuláció
• Méhveszélyesség
• Veszélyesség vízi szervezetekre

Csoportosítás

Hatóanyag és növény kapcsolata szerint

• Felületen ható (kontakt):
  • a növény felületén (annak levelén, szárán, gyümölcsén, stb.) hat
  • növényi szövetekbe nem jut be
  • preventív (megelőző) készítmények
  • Lemosás, csapadék eltávolítja
  • : herbicidek esetén: perzselő hatású gyomirtó szerek
• Felszívódó (szisztemikus)
  • a hatóanyag bejut a növénybe, a szállítórendszerben halad tovább, eljutva fiatal hajtásokba is (transzlokáció). A transzlokáció iránya szerint lehet:
    • Bazipetális: gyökér felé terjedő
    • Transzlamináris: sejtről sejtre terjedő
    • Akropetális: hajtáscsúcs felé terjedő
  • a hatóanyag a növényt belülről védi
  • csapadékos időben a hatóanyag felhígulhat
  • rezisztencia kialakulása gyakori (hatóanyag-csoport váltása – szerrotáció – vagy kombináció szükséges)
  • : herbicidek esetén a felszívódás helye szerint: levél-, gyökér-, valamint levél- és gyökérherbicidek
• Mélyhatású (lokoszisztemikus)
  • a hatóanyag az epidermiszbe (a növény felületének felső sejtrétegeibe) hatol be, felszívódik, és a felszívódás helyén marad (nem szállítódik)
  • a növénybe jutásának helye: gyökér, levél, szár

Hatásspektrum szerint

Hatása szerint – kórokozó és növény kapcsolata szerint

• Preventív
  • megelőző hatású
  • fertőzés előtti kijuttatás
  • a kórokozó által okozott betegség megelőzésére alkalmas hatóanyag
• Kuratív
  • gyógyító hatású (fertőzés után hat)
  • a kórokozó által okozott betegség gyógyítására alkalmas hatóanyag
  • főleg szisztemikus (felszívódó) készítmények hatóanyagai
  • csapadék hatására nem mosódik le
  • rezisztencia kialakulása gyakori (hatóanyag-csoport váltása – szerrotáció – vagy kombináció szükséges)
  • : a hatóanyag képes a növény szövetei közt kialakult micéliumot elpusztítani
• Eradikatív
  • pusztító hatású
  • a kórokozó elpusztítására alkalmas hatóanyag
  • : a hatóanyag képes a gombák szaporodásának gátlására
• Antisporuláns
  • a hatóanyag spórák képződését vagy spórák kiszóródását képes gátolni
  • (számos szakirodalomban ezt az eradikatív hatású szerekhez sorolják)

Bejutás szerint – állati kártevők és növény kapcsolata szerint

• Légzéssel:
  • az állat szervezetébe a légzőszerveken keresztül jut
  • légzési mérgek
• Táplálkozással:
  • az állati kártevő gyomrába jut az elfogyasztott táplálékkal együtt
  • gyomormérgek
• Érintéssel:
  • az állati kártevő szervezetébe az idegvégződéseken keresztül jut
  • érintő mérgek vagy érintmérgek

Alkalmazás és kijuttatás módja

• Gyomirtó szerek esetén:
  • PP (preplant)
    • vetés vagy ültetés előtti kijuttatás
    • talajba dolgozás nélkül
  • PPI (preplant incorporated)
    • vetés vagy ültetés előtti kijuttatás
    • talajba dolgozással
    • illékony, fényre bomló szerek
  • PRE (preemergens)
    • vetés és kelés közötti időszakban
    • a kultúrnövény csírái jellemzően 1,5-2 cm-rel vannak a talajfelszín alatt
  • POST (posztemergens)
    • a kultúrnövény kelése utáni kijuttatás (állománykezelés)
    • a kultúrnövény fenofázisa, a gyomnövény fejlettségi állapota és a környezeti feltételek meghatározóak
  • Beöntözés: oldott formájú hatóanyag kijuttatása öntözéssel
  • Kiszórás: szilárd halmazállapotú hatóanyag kijuttatása
  • Gázosítás: gáz halmazállapotú hatóanyag kijuttatása zárt térben
  • Talajfertőtlenítés: hatóanyagok bedolgozása a talajba
  • Csávázás: hatóanyag kijuttatása a vetőmag felületére

Formuláció

A nemzetközileg elfogadott formulációkat kétjegyű betűkóddal jelölik, és rendszerint a növényvédő szer nevében is feltüntetik. Ez jelzi, hogy a hatóanyagokat a növényvédőszer formálása eredményeként milyen formulára alakították a termék előállítása során. A készítmény-formulációk kialakításánál szem előtt tartják a hatékonyság, a biztonság és a gazdaságosság elveit.

Méhveszélyesség

Mielőtt egy készítmény forgalomba kerülne a meghatározott hatóanyagokkal, ellenőrzik a méhekre, mint legfontosabb beporzó rovarokra és nem-célszervezetekre kifejtett hatását. Ehhez három tényezőt vesznek figyelembe:

• Patkány LD₅₀ per os (mg/kg)
  • A növényvédő szernek a kísérleti állatok (patkány) testtömeg-kilogrammjára számított és milligrammban megadott mennyisége, amelynek szájon át történő adagolása után a tesztállatok 50 %-a elpusztul. A hím és nőstény tesztállatoknál ez az érték eltérő lehet, általában a nőstényre vonatkozó érték van feltüntetve.
• Közvetlen kontakt toxicitás (KKT)
  • közvetlen kontaktus során a méhek hány százalékban pusztulnak el
• Kontakt hatóanyag-maradék toxicitás (KHMT)
  • mennyi ideig őrzi meg a hatóanyag a toxicitását (a méheket ebben az esetben óránként telepítik)

Ezen mutatók alapján a három méhveszélyességi kategória a következő:

1. Méhekre kifejezetten veszélyesek
   • Ha LD₅₀ értéke <1 μg/méh és/vagy káros a fiasításra
   • Ha KKT = 90 – 100
   • Ha KHMT 12 óránál hosszabb ideig tart

Ezeket a hatóanyagokat tartalmazó szerek a közvetlen kontaktus során 90-100%-os  méhpusztulást okoznak, és körülbelül 12 óráig megőrzik a toxicitásukat.

Virágzó növényállományban a használatuk tilos, valamint akkor, ha a kultúrát vagy annak környékét tömegesen borítják virágzó mézelő növények, illetve a kultúrát a méhek egyéb okból látogatják.

2. Méhekre mérsékelten veszélyes
   • Ha LD₅₀ értéke 1-100 μg/méh
   • Ha KKT = 60 – 100
   • Ha KHMT 8 óránál rövidebb ideig tart

Ezeket a hatóanyagokat tartalmazó szerek a közvetlen kontaktus során 60-100%-os méhpusztulást okoznak, és körülbelül 8 órán át megőrzik a toxicitásukat.

Alkalmazásuk virágzás idején a méhek napi repülésének lezárulása után, naplemente előtt egy órával lehet megkezdeni, és azt a 23:00-ig terjedő időszakban be kell fejezni.

3. Méhekre nem veszélyes
   • Ha LD₅₀ értéke> 100 μg/méh
   • KKT és KHMT nincs, vagy elenyésző

A hatóanyag rendeltetésszerű felhasználása nem veszélyezteti a méheket. Virágzó növényállományban, méhek közelében egyaránt alkalmazható, de az engedélyokiratban feltüntetett korlátozó intézkedéseket – ha vannak – be kell tartani.

Veszélyesség vízi szervezetekre

Ahogy a méhveszélyesség esetén is, a vízi szervezetekre való veszélyességet is ellenőrzi a hatóság a forgalomba hozatal előtt. A vízveszélyességi kategóriák elkülönítésére a letális koncentráció (LC₅₀) mértékegységét (mg/l) és a mért biztonsági távolságot (m) használjuk. A letális koncentráció megmutatja, mekkora az a szermennyiség, amelyet belélegezve, ill. a halaknál a vízbe keverve a halak 50%-a elpusztul.

A különböző vízi élőlényeknél az érték eltérő lehet. A tesztszervezetek között vannak halak (pl.: zebradánió, szivárványos pisztráng), gerincesek (vízibolhák), üledéklakók (árvaszúnyog), vízinövények (békalencse) és algák (zöld algák).

A biztonsági távolság az a méterben megadott távolság az állóvizektől, amelyen belül a növényvédő szer felhasználása tilos. Ezek alapján a következő veszélyességi kategóriákat állapították meg:

Az engedélyezett, lejárt hatályú és visszavont növényvédő szerek jegyzéke a NÉBIH honlapján található, valamint minden évben megvásárolhatók a Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok c. kiadvány, melyben tájékozódhatunk a kereskedelmi forgalomban lévő készítményekről és hatóanyagokról.