Az előző gazdatippek blog a borsó vetésének körülményeiről szólt, jelen írásban pedig az őszi szántások minőségéről szerettem volna beszámolni több évre visszamenőleg. Ám a napokban megakadt a szemem az őszi káposztarepce télvégi helyzetének elemzésén a szakcikkek között. Arra jutottam tehát, inkább ezt a témát egészítem ki saját megfigyeléseimmel. Ugyan a repce előtti talajművelési technológia tulajdonképpen nyári aktualitás, mégis úgy gondolom, talán most többekhez eljutnak soraim, mint a nyári munkacsúcs idején. Akinek pedig most gyengélkedik a repcéje, jobban megragadja mondanivalóm lényege.
A hosszúra nyúlt bevezetést követően agrármúltunk kiemelkedő alakjának, Gyárfás Józsefnek (1875-1965) szavaival folytatom: „Az okszerű talajművelés nem is lehet merev (…) alkalmazkodnia kell elsősorban a talaj típusához és állapotához, nem kis részben az időjáráshoz (…) sémának, sablonnak (…) nincs helye.”
Azért idézem e sorokat, mert évről évre találkozom gazdálkodókkal, akik megszokásból, séma szerint gazdálkodnak. A 2016-os csapadékos nyáron gazdaságunk szántóterületein a repce alá már augusztus első napjaiban szántottunk és elmunkáltunk, mert ekkor igen kedvező volt a talajállapot a szántásos alapművelésre. Akik augusztus második felében, a szárazabb periódusban szántottak, még azonnali elmunkálás esetén sem kaphattak olyan aprómorzsás magágyat, amelyet a repce igényel. Ezek a gazdálkodók július végén és augusztus elején még az aratást követő tarlóhántás erőltették nedves talajon – több, de leginkább kevesebb sikerrel. Igaz, a korai elmunkált szántásaink felszínét még két sekély rövidtárcsás műveléssel kellett gyommentesen tartanunk vetésig, de az eredményül kapott kellően ülepedett, aprómorzsás magágyat meghálálta az elvetett repce. Magágyat közvetlenül a vetőgép előtt síktárcsával készítettünk. A sík tárcsalapok 5-6 cm mélységben átmunkálták a talajt, nyirkos, porhanyós magágyat hátrahagyva a magnak. Így a csírázás és kelés zökkenőmentes volt. A robbanásszerű kelésnek és kezdeti fejlődésnek köszönhetően, továbbá a vetés előtti kétmenetesen mechanikai gyomírtás okán nem kellett vegyszeresen gyomírtani a repce állományokat. A kelő gyomokat elnyomta a repce.
A repce a talajelőkészítésen túl a felvehető tápelemekre is kifejezetten igényes növény. A vetőágyba komplex műtrágyát kell bedolgozni, mivel a nitrogén mellett a foszfor jótékonyan hat a gyökérzet erősödésére, míg a kálium a télállóságot segíti elő. A vetőgéppel kijuttatott mikro-granulátum indítóműtrágya meghatározó az őszi fejlődés szempontjából. A repce 6-8 leveles állapotában mikroelem tartalmú levéltrágyát (kén, bór), illetve regulátort kell kijuttatni az állományra. Az azolok kivételével nem ismert olyan fungicid hatóanyag-csoport, amely növekedésszabályzó hatással bír. A tebukonazol markáns regulátor hatású fungicid, amely a gombabetegségek ellen is védelmet nyújt. A tavaszi első (és második) fejtrágyát már abban az időszakban célszerű kijuttatni, amikor a nappali hőmérséklet eléri a + 3-5 Celsius fokot, de éjszakánként még legalább -3 Celsius fok van. Így a kora reggeli óráktól délelőtt 9-10 óráig taposási kár nélkül lehet műtrágyát kijuttatni.
S végezetül önkritika gyanánt, valamint alátámasztva az „aki nem halad, az lemarad” szállóigét, említek néhány fejleszteni kívánt technológiai elemet gazdaságunkban. Tervezzük olyan elmunkáló beszerzését, amellyel a szántással egymenetben le lehet zárni a talajfelszínt, ezáltal csökkenteni a menetszámot. Fontos beruházás lesz magágy-készítő tárcsasorokkal szerelt vetőgép vásárlása. A repcénél kifejezett előnyt jelent, ha friss, nyírkos magágyba kerülnek az apró magvak. Betakarítógépünkre pedig pelyvaterítő egységet tervezünk felszerelni, mert alkalmazásával a vetésterület egy részében újra próbálkoznánk szántás nélküli alapműveléssel a repce vetése előtt. Hiányában a kombájn rostáiról lehulló törtszem, törek és pelyva frakció okán 1,5 méteres sávokban jelentős vadkár éri a vetést, amennyiben nem szántásos alapművelést végzünk.
Zsár Ernő Tamás blogja
Alapvetően az okszerű talajművelésről szóltak témáim, mivel szüleim és egyetemi professzorom révén már korán ajtó nyílt számomra egy komplex művelési szemlélet kialakítására és gyakorlására. Időközben munkáimat kibővítettem növénytermesztési aktualitásokkal, gazdálkodási fogásokkal és a magyar történeti parasztság megírásával. Hiszem, jövendőnk nemcsak tőkése, hanem adósa is a magyar parasztságnak. „A magyar jövő a parasztság jövője. Nincs egyik a másik nélkül. Parasztságunknak az általános emberi hivatásán túl van egy külön magyar hivatása is: magyarrá kell tennie, mert csak ő teheti magyarrá a magyar nemzetet!”
