Május 20., a méhek világnapja alkalmából ,,legalább” egy cikk erejéig érdemes megemlíteni ezeket a mindennapjaink és az ökológiai egyensúly fennmaradása szempontjából pótolhatatlan szervezeteket, kiegészítve az egyéb beporzó rovarokkal.
A mezőgazdasági haszonnövények zöme, és ebből fakadóan a globális élelmezésbiztonság nagyban függ a beporzó szervezetek jelenlététől. Oliver Milman, a Guardian környezetvédelmi tudósítója, a The Insect Crisis: The Fall of the Tiny Empires That Run the World (magyarul talán úgy fordíthatnánk: ,,A rovarválság: A világot irányító apró birodalmak bukása”) című könyvében azt taglalja, hogy mennyire fenyegető képet fest az említett, kritikus fontosságú és zömében alábecsült fajok sokféleségének csökkenése.
De nem csak a beporzás terén említhető meg a jelentőség, hanem a táplálékláncban betöltött egyéb szerepük is rendkívül fontos. Az általunk fogyasztott élelmiszerek legalább egyharmadát ezek a szervezetek porozzák be.
A civileats.com és Milman közötti beszélgetésből kiviláglik, hogy a krízis ugyan érzékelhető bolygónk egyes területein, de a teljes kép még nem állt össze, ahogy valójában az sem világos, hogy valójában hány rovarfaj él a Földön: 5, 10, vagy 30 millió?
A kép azonban koránt sem rózsás, ha alapul vesszük azokat a példákat, amelyeket a következőkben olvashatunk: a berlini fal lebontása óta Németország már elveszítette a természetvédelmi területein élő röpképes rovarok háromnegyedét. Puerto Rico esőerdőiben az 1970-es évek óta 98 százalékkal csökkent a rovarok biomasszája, Dániában pedig 97 százalékkal az 1990-es évek óta. Észak-Amerikában minden negyedik poszméhfaj visszaszorulóban van vagy a kihalás fenyegeti. Egy new hampshire-i erdőfolton végzett kutatások alátámasztották, hogy a rovarok száma az 1970-es évek óta 80 százalékkal csökkent.
Lehet, hogy például a világ tigriseinek 95 százalékát elvesztettük, de ez 100-150 év alatt történt. A rovarok számának hasonló nagyságrendű, de mindössze néhány évtized alatt bekövetkezett drasztikus csökkenéséről beszélünk. Az okfeltárás folyamatban van, azonban egyik nyilvánvaló tényező az élőhelyek zsugorodása, vagy megszűnése, amely az ipari forradalommal vette igazán kezdetét. A városok kiterjedésével az életterek diverzitása is radikálisan csökkent. A növényvédő szerek használata, és az éghajlatváltozás is tovább gyarapítják a sort.
Az egyre növekvő népességű bolygónkon az erőforrások rendkívül egyenlőtlenül oszlanak el, de egyre több élelemre van szükség – a becslések szerint az évszázad közepére 10 milliárd ember él majd a Földön –, miközben a világ számos részén beporzási deficit mutatkozik. Az Egyesült Nemzetek Szervezete már figyelmeztetett arra, hogy ebben az évszázadban potenciális élelmezésbiztonsági válság alakulhat ki az ilyen jellegű hiány miatt.
Már napvilágot láttak olyan kutatások, amelyek szerint az egyes gyümölcsök és zöldségek terméshozama azért csökken, mert egyszerűen nincs elég beporzó szervezet. Kína egyes részein például emberi munkaerő kénytelen a gyümölcsösökbe vonulni, és manuálisan beporozni a gyümölcsfákat, mert egyszerűen nincs elég méh a régióban. Ez persze a legsötétebb forgatókönyv, amely egyáltalán nem biztos, hogy a bolygó minden területén érvényesül.
A civileats.com-on írtak szerint a hátrányos gazdasági helyzetű és kiszolgáltatott közösségek aránytalanul nagy mértékben fognak ,,részesedni” a válságból. A kardamom, koriander, és egyéb fűszernövények, a csokoládé -, és ezen élelmiszerek alapanyagainak nagy részét a világ hátrányosabb gazdasági helyzetű területein termesztik, és exportálják a gazdagabb országokba. A kakaóbab-termesztés például évi 100 milliárd dollárt termelő iparág, amely nyilvánvalóan gazdasági hasznot hoz. Ugyanígy veszélybe kerülnek a (zömében ázsiai, dél-amerikai, afrikai) kisüzemi szinten gazdálkodók, azok, akik a saját betevőjüket köszönhetik a beporzóknak.
Történnek azonban a rovarok szempontjából kedvező intékedések is: az európai színtéren a neonikotinoidok betiltása, a méhlegelők telepítésének ösztönzése kedvező hatást gyakorol a helyzetre, és mint a cikkből kiderül ezek példa értékű lépések az Egyesült Államok számára is, mint ahogy a méhek kérdése is egyre inkább a köztudatba kerül.
Milman szerint az USA-ban a növényvédő szerek szigorúbb szabályozására lesz szükség. Mint mondta, nem igazán van olyan követelmény, amely a méhkímélő jellegre vonatkozó bizonyítékot követelne, ezt a kijuttatás biztonságos módjával igyekeznek ellensúlyozni.
Sokkal nagyobb erőbefektetést kell tanúsítani az élőhelyek helyreállítása, elvesztésének megakadályozása, azok összekapcsolhatósága érdekében, valamint a klímaváltozás megfékezése területén is.
Rengeteg olyan apró praktika van, amelyek segítségével egyéni szinten is tehetünk a beporzókért. A hátsó kertben gyepből felvirágzó növények meghagyásával, méhlegelők létesítésével, a permetszerek tudatos használatával is támogathatjuk a szervezetek jelenlétét, megtelepedését.
Ezek a rovarok világunk nagy túlélői, amelyek már öt tömeges kihalást túléltek a földtörténet során, bízzunk benne, hogy ezen a hullámon is túljutnak. És mi?
