Főleg házikertben vannak könnyebb lehetőségek az almatermésűek természetes megvédésére. Az évek során sokféle házi praktikát teszteltünk, nem vált be minden, de amivel sikeresen megoldottuk az azévi növényvédelmet, azt szívesen elmeséljük más kertészeknek, hobbikertészeknek. Ma a lisztharmatra, ervíniára, levéltetvekre és az ormányosbogárra hoztam pár gondolatot.
Általánosan az almatermésűek kártevőiről és betegségeiről
A körte és a birs a legtöbb almatermésűhöz képest magasabb hőigénnyel rendelkezik, ez nem is annyira újdonság talán. Viszont pont emiatt a növényvédelemben is adódhatnak más helyzetek is. Így már a koronaformákban is alakíthatunk kedvezőbbet, ha fagyzugos vagy hideg fekvésű a kertünk. Ekkor a bokorforma talán ideálisabb, mint a megszokott faformákhoz igazított koronaformák.
A másik érdekesség, hogy például a körtének „tartalmasabb” talajra van igénye a többi almatermésűhöz képest. A pangóvíztől mentes, mélyrétegű talajok az ideálisabbak a körtetermesztéshez. A humuszban gazdag, vályogos talajt kedveli a legjobban viszont. Ha a körte és a birs esetében gondosan járunk el a termesztési hely kiválasztásában, akkor már nagyban hozzájárultunk ahhoz, hogy a növényvédelmi problémákat is minimálisra csökkentsük.
Nézzük sorra a mi bevált megoldásainkat az almatermésűeknél!
Az almafa-lisztharmat
A kórokozó a rügyekben és a fiatal hajtásokon telel át, így már tavasszal láthatóvá válik a finom fehér bevonat. Gyakorlatilag egész tenyészidőszakban képes újrafertőzni, de májustól júniusig a legveszélyesebb. Almán és birsen fordul elő elsősorban. Akkor jelenik meg erősebben, ha száraz és kedvezőtlen fekvésű helyen próbálunk termeszteni. Egyes fajták kifejezetten érzékenyek is rá, így a fajtaválasztás is segítségünkre van még telepítés előtt. A kiegyensúlyozott trágyázás is nagyban segítségünkre lehet, mert az erős növényeket a betegségek is nehezebben támadják meg. A kéntartalmú szerek, a zsurlólével kombinálva hatásos szokott lenni, de ha tudunk szedni kerti lóromot (Rumex obtusifolius), akkor annak aprított gyökerét is használhatjuk, ha 1 órára vízbe áztatjuk: 10 liter vízben 200 g lórom darálva, majd használat előtt leszűrve és kipermetezve.
Az almamoly
Az almamolynak két nemzedéke van és április végén jelenik meg az első nemzedék. Főleg az almán fordul elő, de melegebb égtájakon a kajszibarackon és akár a dión is előfordulhat. A problémát az jelenti, hogy a kikelő hernyók berágják magukat a termések belsejébe, így igen nagy gazdasági kárt tudnak okozni, ha nincs odafigyelve rájuk.
A rajzást előrejelzéssel figyelni lehet, csapdázással, így a bio megoldások is eredményesebbek lesznek.
Érdemes az almamoly természetes ellenségeit védeni, mint a cinkék, harkályok, denevérek. Az almamolyra is vannak fogékonyabb fajták, így ezeket érdemes elkerülni. Természetes megoldásként üröm és gilisztaűző varádics levével érdemes permetezni, ahogy az almaillatot elfedjük és így megtévesztjük a lepkéket. Svájcban és Japánban sok évvel ezelőtt már kísérleteztek azzal, hogy almamoly és varasodás ellen papírzacskóba csomagolták a gyümölcsöket, így védve meg őket. Hogy ez mennyire hatékony nagyobb kertekben az nyilván kérdéses.
A levéltetvek
A túltrágyázás okozta gyors növekedés, az időjárási anomáliák és a hangyák nagyfokú jelenléte a levéltetű populációit is hamar növeli. Míg normál esetben a levéltetvek elvándorolnak a lágyszárúakra a gyümölcsfák kihajtása és virágzása után, ha a túltrágyázástól erőteljesen növekednek a friss és gyengébb hajtások, zsenge csemegét adunk nekik és eszük ágában sem lesz a lágyszárúakra költözni. Az meg már csak ront a helyzeten, ha ehhez szorgalmas hangyákat is kapunk, akik a netán leeső levéltetveket visszaköltöztetik a fákra.
Védekezni úgy tudunk, ha még rügypattanás előtt olajos emulzióval permetezünk, mert ez csökkenti az áttelelő peték számát. A hangyavándorlás ellen un. hernyóenyves öveket helyeztek a fákra még a 80-as években. Az agyagos zsurlólé, a csalánlé és az algakivonatos permetezés vált eddig be a leginkább, részben a növényerősítő hatásuknak köszönhetően. Ugyanígy a káliszappanos permetezés, a gilisztaűző varádicsos kivonat használata is bevált recept.
Az ervínia esete
Az ervínia vagy más néven a baktériumos hajtásszáradás is gyakori probléma. Legismertebb tünete, hogy tavasszal a virágzás után egyszercsak elhalnak a hajtások, gallyak és ágak. Sokszor perszeléssel keverik össze a tünetet, pedig általában az ervínia a valódi ok. Létezik rá egy hatékony, kétkomponensű megoldás Erwiphage Forte (Plus) néven, kijuttatása viszont mindenképpen az esti órákban történik. Az évek során sok ültetvényt mentettünk már meg ezzel. Más megoldás a virágzás előtti rézzel permetezés, mert ez is gátolja a betegség terjedését, illetve a beteg részeket mindig távolítsuk el a fákról.
A bimbólikasztó ormányos már márciustól támad
A virágbimbók fő ellensége a bimbólikasztó ormányos ránézésre egy igen kedves jószágnak tűnik, már megjelenése is egyedi, ahogy a többi ormányosbogárnak. De a végeredmény messze nem ilyen örömteli.
Az alig 5 mm hosszú, fekete, feketésbarna ormányosbogár ormánya jellegzetesen hosszú és ívelt. Március közepétől, amikor a hőmérséklet 10 C fok felé emelkedik, kezdik meg érési táplálkozásukat. Ilyenkor az almabimbókra repülnek és a petéiket is a zöld almabimbókba teszik le. A lárvák a kifejlődésük idejében életüket a bimbóban töltik és módfelett rágcsálnak. Sok esetben észre sem vehető a kártétel már csak akkor, amikor baj van.
Mivel a porzót, portokokat és a bibét rágják, nem kell taglalni a probléma végkifejletét sem.
Amíg kevés ormányosbogarunk van, addig maximum egy termésritkító szerepet töltenek be. Természetes ellenségükre még nem derült fény, de a szaglás-megzavarását szolgáló növényi levek egészen jól tudnak működni ellenük is.
