Bécs városa élhetőségéről, magas színvonalú zöldfelületeiről folyamatosan a hírekben van. Az osztrák főváros része a CENTROPE régiónak, a gyorsan fejlődő, határokon átnyúló integrációs övezetnek, amely Bécs, Pozsony és Győr agglomerációs övezeteit foglalja magában. Bécs dinamikusan fejlődő város, emiatt rendkívül nagy figyelmet szentelnek a beépített területek növekedésének kontrolljára, a zöldfelületek minőségére. Korábbi cikkeinkben foglalkoztunk már a zöldöv jelentőségével a nagyvárosi terjeszkedés szabályozásában, bemutattuk a Londoni zöldövet, most egy szomszédos főváros szintén kiemelkedő kezdeményezéséről írunk. A Bécsi zöldöv kezdeményezés a világon az elsők között volt, ezért cikkünkben nézzünk egy kicsit a történelmi kulisszák mögé és kövessük végig nagyvonalakban a Bécsi zöldöv kialakulását.
Mielőtt a külső zöldgyűrűvel foglalkoznánk, többé kevésbé felfedezhető egy belső gyűrű is a városban, az egykori középkori városfalak, ma a Ringstrasse mentén. Bécsben ugyanis a 19. századig fennmaradtak a középkori városfalak és körülöttük a glacis – a védelmi okokból hatalmas beépítetlen terület körülvéve a külvárosok által. Bécs, ahogy más európai nagyvárosok a 19. században intenzív fejlődésen ment keresztül, a középkori város szűkké vált, ezért 1857-ben Ferenc József elrendelte a falak lerombolását. A felszabadult területen nagyvonalú sugárút rendszert építettek, amely körül nagyrészt zöldfelületek maradhattak. Így jött létre a Ringstrasse menti parkrendszer. A külső védelmi rendszer mentén egy újabb belső gyűrű jött létre a Gürtel mentén (INT-1).
1. ábra: Bécs látképe a városfalak lebontása előtt a „glacis” nyílt területével (INT-1)
2. ábra: A Ringstrasse tervei 1860 körül (INT-2)
A zöldöv olyan, a városokat körülölelő földterület, ahol döntően erdők, mezőgazdasági területek vagy rekreációs területek helyezkednek el, és korlátozottak a beépítés lehetőségei. Bécs városa szigorú zöldövezeti szabályozással rendelkezik, aminek története több mint 100 évvel korábbra nyúlik vissza. Már 1905-ben indult egy kezdeményezés a „Bécsi erdők és rétek övének” védelmére a Wienerwald erdőségeinek megvédésével. Ezután lépésről lépésre újabb és újabb területeket jelöltek ki védelemre és kapcsoltak be a Bécsi zöldövbe, amely a város területének ma a felét teszi ki. Nemcsak városi, de regionális szinten is számos stratégiát, tervet dolgoztak ki az ökológiai hálózat javítására és élőhelyfejlesztésre.
A „Bécsi erdők és rétek övének” létrehozásának első lépései az osztrák császári birodalom gazdasági válságához köthetőek, a kincstár megszorult és elkezdte kiárusítani az állami vagyont. Ilyen állami vagyonnak számított a Wienerwald is, amit el akartak adni fakivágás céljából. Josef Schöffel újságíró későbbi polgármester (Möddling) a lakosság széles köreire ható kampányt indított a Wienerwald védelmében, lépéskényszerbe hozva a helyi tanácsot. 1872-ben érvénytelenítették az 1870-es törvényt, felmondták az erdő eladásáról szóló szerződést és megtiltották a fák kivágását. A Wienerwald megmentése lett így Ausztriában az első polgári kezdeményezés. A Bécsi erdőt a város „zöld tüdejeként” ismerték el és 1905-ben „Bécsi erdők és rétek övét” formálisan is védelem alá helyezték. Ez időben érte el Bécs városa a legmagasabb lakosságszámot: 2 080 000 fő élt itt, akik számára az „erdő és mező gyűrű” volt hivatott a friss levegőt biztosítani elsősorban a nyugati és az északi városhatárok felől. A déli városrészek voltak a legsűrűbben lakott területek, emiatt fontos volt, hogy erre is kiterjesszék a zöldövet, így itt fokozatosan új erdőket és réteket hoztak létre. A déli széleken mezőgazdasági területek voltak, itt nem hoztak korlátozó intézkedéseket, kivéve Lobau erdejét, amely már akkor is a zöldöv része volt (INT-3).
3. ábra: A Bécsi erdők és rétek övének terve 1905-ből (INT-4)
1918-tól Bécs megszűnt birodalmi főváros lenni, és ezután évtizedekig csökkent az urbanizációs nyomás, még a 2. világháború után is, amikor a városhoz közel létesült a vasfüggöny, alacsonyan tartva a földárakat. A gyűrűt további földvásárlással, erdősítéssel fejlesztették tovább, újabb és újabb zöldfelületeket helyeztek védelem alá. Az 1960-70-es években egy védett zónarendszert hoztak létre: „Erdő és mező gyűrű, Védett övezet”, további olyan zónákkal mint „Védett park és táj övezet”, „Mezőgazdasági területek”. A védett parkok és tájvédelmi területek körébe tartozott a Schönbrunni kastély parkja, az Auer Felsbach park (1922), Lanzer Tiergarten (1937), Laaerberg (1953), Bisamberg egyes részei (1965) és a Duna-sziget (1978) (INT-3).
1995 ismét kiemelkedő jelentőségű állomás a zöldöv fejlesztésében: igyekeztek „zárni” a gyűrűt további földvásárlással, tájvédelmi, élőhelyfejlesztési intézkedésekkel és a területek védelmét a területhasználat szabályozásával biztosítani (INT-3, Sallay et. al. 2011).
4. ábra: A Bécsi zöldöv 1995-ös terve (INT-5)
A zöldöv legfontosabb részei egyben természetvédelmi területek, nagy kiterjedésű Natura 2000 területek (az Európai Unió által létrehozott közösségi jelentőségű ökológiai hálózat) és Nemzeti Parkok veszik körül a várost. A Bécs körüli zöldöv magterületeit képezi a Donau-Auen Nemzeti Park (1996) és az UNESCO által 2005-ben Bioszféra rezervátumként elismert Wienerwald. A szigorúan védett területek mellett a zöldövet alkotják még Bisamberg szőlőskertjei és a „Heurigen”-nek, a Marchfeld síksága, amely a város éléskamrája, továbbá a Duna menti zöldfelületek (Duna-csatorna/ Duna-sziget, Öreg-Duna) és a teraszvidék a várostól délre (Goldberg, Laarberg, Wienerberg).
Érdemes röviden kitérni a Duna-szigetre, amely egy hosszú keskeny mesterséges sziget a város közepén, amelyet az árvízvédelmi intézkedések keretében hoztak létre az 1970-es években. A Dunát először a 1870-1875 között szabályozták, azonban az északi partra rendszeresen kiöntött a folyó. Az 1970-ben született terv alapján az árterületen építettek egy csatornát az árvizek levezetésre, a létrejött szigetet pedig rekreációs céllal őrizték meg és fejlesztették (INT-8).
5. ábra: Bécs és térsége zöldhálózat fejlesztési és védelmi koncepció (STEP 2005) (INT-6)
6. ábra: Natura 2000 területek a főváros körül (INT-7)
Nagyon jól érzékelhető, hogy tudatosan, lépésről lépésre fejlesztették, bővítették a főváros körüli zöldövet. A mai zöldfelület-rendszer több évtizedes odafigyelés, tudatos hozzáállás eredménye. Hosszútávú cél, hogy regionális szintű együttműködéssel is biztosítsák a zöldfelületek védelmét.
Összeállította: Filepné Kovács Krisztina
Felhasznált irodalom:
INT-1 Vienna and Paris, 1850-1930: The Development of the Modern City, http://mprapeuro.weebly.com/uploads/2/9/3/0/29308547/vienna_paris_documents.pdf
INT-2 The „Ringstrasse”-period – History of Vienna https://www.wien.gv.at/english/history/overview/ringstrasse.html
INT-3 Meinhard Breilingd, Gisa Ruland: Vienna Greenbelt: From Localized Protection to Regionalized Concept http://www.breiling.org/publ/vienna_green_belt.pdf
INT-4 Wald- und Wiesengürtel 1905 und Wiener Höhenstraße https://www.wien.gv.at/stadtentwicklung/projekte/landschaft-freiraum/landschaft/gruenraum/entwicklung/gruenguertel/1905.htm
INT-5 Grüngürtel Wien 1995 https://www.wien.gv.at/stadtentwicklung/projekte/landschaft-freiraum/landschaft/gruenraum/entwicklung/gruenguertel/gruenguertel95.html
INT-6 Bécs és térsége zöldhálózat fejlesztési és védelmi koncepció, STEP 2005 https://www.wien.gv.at/stadtentwicklung/strategien/step/step05/download/pdf/step-kapitel4-5.pdf
INT-7 http://natura2000.eea.europa.eu
INT-8 http://www.greenstructureplanning.eu/COSTC11/Vienna.htm
Sallay Á.: Green belt/ Zöldöv (Zöldgyűrű) In: Sallay et. al. (Szerk.): Tájtervezés és Területfejlesztés, Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar
