Akármikor eszembe jut, látom valahol vagy olvasok róla, mindig úgy érzem, körüllengi valami titokzatosság, valami varázslat ezt a növényt. Pár éve jött divatba, tudatosan keressük a kertészetekben, virágüzletekben. De mennyit tudunk róla pontosan? Íme a páratlan hunyor!
Mint a hóvirágról szóló cikket, a hunyorról szólót is a történelemmel és a hozzá kapcsolódó hiedelmekkel kezdem (nem találtam olyan sok forrást, mint a hóvirágnál), majd áttérek a rendszertanra, illetve a botanikai jellemzőire és fajtáira. Azért is nézek utána ilyen sokrétűen egy-egy fajnak, mert ezek az új ismeretek mind gazdagabbá teszik egy növényről alkotott képünket.
Különleges látványt nyújt a kertben
Gonosz szellemek elűzője a hunyor
Mivel a hunyorfajok (Helleborus spp.) minden része mérgező – és ez ismeretes volt az ókori népek előtt –, az ókorban a gonosz szellemek elűzéséhez használták fel rituális körülmények között. Gyökeréből készített porát a középkorban fülzúgás, kelevény, görcs, sőt még téboly ellen is alkalmazták.
A fekete hunyor (Helleborus niger) – amit karácsonyi rózsaként is ismernek – a monda szerint egy fiatal lány földre hullott könnycseppjeinek helyén nőtt ki, aki akkor fakadt sírva, amikor nem tudott a Kis Jézus születésének alkalmára ajándékot vinni Betlehembe.
A karácsony rózsája avagy a fekete hunyor
Rendszertana és botanikai jellemzői
A hunyorfajok a növények országába (Plantae), a zárvatermők (Magnoliophyta) törzsébe, a valódi kétszikűek osztályába, a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának Helleborus nemzetségébe tartoznak. Ebbe a nemzetségbe eddig 25-30 fajt ismerünk.
A hunyorfajok évelő, kivétel nélkül mérgező növények: alkaloidjai az idegrendszerre és a szívre hatnak (különösen a fekete hunyor mérgező!). Lombhullató és örökzöld fajai is ismeretesek. Származási helyük a Kaukázustól Közép-Európán át a Balkán-hegység vonulataiig terjed. Mivel minden cserje és fa lombfakadása előtt virágoznak a hunyorfajok, így elegendő fényhez jutnak fejlődésük kezdeti időszaka alatt is: virágzásuk a természetes élőhelyükön januártól márciusig jellemző. Csésze alakú, bókoló szirmokat hoz, köztük hosszú, sárga színű porzókat nevel. Levelei fényesek, mélyzöld színűek, jellemzően mélyen szeldeltek. 20-60 cm magasra nőhetnek meg (ez fajonként is változó).
Decemberben is számíthatunk rá
Ritkaságuk miatt a hazánkban természetes körülmények között fellelhető 3 faj mindegyike védett (pl.: illatos hunyor).
Hunyor ültetése és gondozása
Kertünkbe ültetésükkor arra figyeljünk, hogy kis méretük miatt csak nagyobb tömegben mutatósak, a hóvirághoz és ibolyához hasonlóan. Amikor helyet választunk számukra, vegyük figyelembe, hogy a hunyorfajok félárnyékos helyen, meszes és jó vízáteresztő képességű talajban fejlődnek a legszebben. Hála ezen igényeiknek, hazánkban a legtöbb kertbe kockázat nélkül ültethető. Az ültetést tőosztás esetén augusztus vagy szeptember hónapokra időzítsük, de magról is szaporítható – ebben az esetben számoljunk azzal, hogy csak 2-3 év múlva fog virágot hozni.
Az elvirágzást követő két hónapban lehetőleg ne ültessük át őket! Átültetés nélkül hosszú életű évelő növényünk lehet a kertben. Fokozatosan ügyeljünk arra, hogy a gyomok ne lepjék el a környéküket, hiszen kis termetű növények lévén nem kompetitívek a magasra növő gyomfajokkal, amik így veszélyeztetik a tápanyag- és vízellátásukat.
Egyedi bordó-lila színben
Mivel nyáron gyakorlatilag pihennek a hunyorfajok (nem virágoznak, nem érlelnek magot), ezért a szárazabb nyári időszakokban is elvannak öntözés nélkül is. Egészséges fejlődésük érdekében azért ne feledkezzünk meg róluk, de ne is aggódjunk túlságosan, ha elmegyünk otthonról egy nyaralás erejéig, annyi időt biztosan kibírnak. Bár a legtöbb hunyorfaj teljesen télálló, ha hidegebb télnek nézünk elébe az előrejelzések alapján, érdemes a tövek körül a talajt lomb- vagy mulcstakaróval ellátni.
Kedveli a félárnyékos, árnyékos kertzugokat, ahol jó szerkezetű, jó vízáteresztő humuszos talajba ültetve évekig szépen fejlődik.
Mindegyik hunyor gyönyörű és egyedi
Számos különleges megjelenésű hunyorral is találkozhatunk már, íme a legismertebbek ismertetője.
A kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) Délkelet-Európából származó növény, amely nálunk csak a Dunántúl domb- és hegyvidékeinek tölgyes-bükkös erdeiben fordul elő, azon belül is a Vértes hegységben. 15-25 cm-esre nő meg, hajtásai általában egyesével bújnak elő a földből, nem bokrosan. Szára kopasz, a virágok között helyezkednek el a levelei, melyek nagyok, tenyeresen összetettek, mélyen szeldeltek vagy osztottak. A tőlevelek nyele hosszú. 4-5 cm átmérőjű virága zöld színű, illata nincs, bennük sok porzó látható.
Az illatos hunyorral (Helleborus odorus) a Mecsek környékén találkozhatunk, virágtakarója a kisvirágú hunyorhoz hasonlóan zöld színű, de annál nagyobb, kb. 5-7 cm-es átmérőjű, illata a bodzáéra emlékeztet. A fekete hunyor után a legkorábban nyíló hunyorfaj, jellemzően a hóvirággal egy időben virágzik. Hazánkban ritkasága miatt védett növény! Mint minden hunyorfaj, az illatos is erősen mérgező!
Számos színváltozata ismert
A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) március-áprilisban virágzik, 6-8 cm átmérőjű virága kívül ibolyaszínű, vagy bordó-zöld árnyalatú, amely akkor is díszít, amikor már tüszőtermését érleli. Hazánkban az Északi-középhegység gyertyános-tölgyeseiben fordul elő, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység tölgyeseiben és bükköseiben találkozhatunk vele. Jellemzően mészkedvelő faj.
A fekete hunyort (Helleborus niger) egy régi könyvben ugyanezzel a latin névvel még fehér hunyorként említik. Ebben az az érdekes, hogy a latin nevében a niger (=fekete) a fekete hunyor névnek ad több létjogosultságot. A fehér hunyor elnevezést végül is azzal magyarázta a régebbi szakirodalom, hogy ennek a fajnak a gyöktörzse ugyan fekete, a virága viszont vakítóan fehér. Őshazája a Balkán, az Apenninek és az Alpok mészkővonulatai. Decembertől márciusig virágzó középtermetű, örökzöld növény (15-30 cm), a korai (vagy késői, attól, függ, honnan nézzük) virágzása miatt a karácsony rózsájának, vagy karácsonyi rózsának is nevezik. Árnyékos helyen hajlamos a bokrosodásra.
