2014-ben az Év emlősének választották ezt a különleges rovarevő, téli álmot alvó tüskegombócot. Számos közkedvelt mese, északi hiedelem fűződik ehhez a fajhoz, és gyakori vendég lehet a kertünkben, nem árt egy-két dolgot tudnunk róla.
A mi sününk
A Kárpár-medencében őshonos sünfaj a sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozó keleti sün (Erinaceus roumanicus), ezzel a fajjal találkozhatunk a kertjeinkben is. Európában, Ázsiában és Afrikában is általánosan elterjedt faj. A mesékben és a köznyelvben elterjedt a sündisznó elnevezés is, ahogy a népies neveit (sül, tüskésdisznó, sünkutya) is biztosan hallottuk már. Legközelebbi rokonai a vakond és a cickányfélék. A keleti sün védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
A sünféléknek Európában két fajuk él: kinézetük és életmódjuk nagyon hasonló, azonban a keleti sün torka és a mell középső része fehéres, míg a kontinens nyugati és északi felén élő fajé barna.
A keleti sün 30-35 cm hosszú, zömök testű, rövid, vaskos végtagokkal rendelkező, 4-5 cm farokhosszúságú faj. Átlagos testtömege 800-900 gramm, de a téli álom megkezdése előtt a súlya ideális esetben elérheti az 1500 grammot is. Feje előrefelé keskenyedik, és cipőgombszerű orrban végződik. Fülei oldalt kikandikálnak a tüsketenger alól, de nem emelkednek ki a szőrzetből. Apró, élénk fekete csillogó szemei oldalra néznek. A sün hátát fedő tüskék valójában megvastagodott szőrképződmények, melyeknek töve sötétbarna, hegyük fehér. A homlokon, fejen, nyakon és végtagokon lévő szőrök barnák. Hasa barnásszürke, a fiatalabb állatokon szinte fehér.
A süneredet
Nem is gondolnánk, de a sünfélék az emlősállatok egyik legősibb családját alkotják. Csontmaradványaikat már a földtörténeti harmadidőszakból (ami 60 millió évig tartott, és 2,58 millió évvel ezelőtt ért véget) ismerjük, és a leletek alapján az évmilliókkal korábban élt sünökhöz képest a maiak annyira nem változtak, hogy a taxonómusok (rendszertannal foglalkozó kutatók) egyazon nembe helyezik őket.

A keleti sün életmódja
Életmódjával kapcsolatban fontos tudni, hogy magányos állat, főként alkonyatkor és éjszaka aktív. Hazánkban bárhol összefuthatunk vele, hiszen megfigyelhető minden olyan vidéken, ahol legalább elszórtan nőnek fák vagy cserjék A településeken kifejezetten gyakorinak mondható jelenléte. A sünfajoknak különleges ismertetője, hogy veszély esetén összegömbölyödve szúrós tűpárnává változnak, és útjukat csak akkor folytatják, ha újra biztonságban érzik magukat.
A kifejlett egyedek egyedül járnak táplálék után is. Látásuk viszonylag gyenge, de az éjszakai viszonyok között remek szaglásukra és kifinomult hallásukra támaszkodva kiválóan tájékozódnak. A hímek csak a párosodás idején (áprilistól augusztusig) keresik a nőstényeket. A vemhes nőstény 5-6 hét után mohával és száraz levelekkel bélelt vackában többnyire 5-7 kölyköt ellik. A kicsik szeme 2-3 hetes korukban nyílik ki, ezt követően nem sokkal elhagyják a fészket. Egy ideig anyjukkal járnak, aki egyedül neveli őket. A fiatalok önállóságukat körülbelül 45 naposan érik el, és a rákövetkező évben ivaréretté válnak. A szabadban a sün 8-10 évig élhet.
A keleti sün alapvetően rovarevő, de étrendjébe gazdagon beleférnek a földigiliszták, házas és meztelencsigák, tojások és madárfiókák is. Vadászataik során – ha alkalmuk adódik rá -, fiatal egereket és pockokat, békákat, gyíkokat, sőt kígyókat is zsákmányul ejtenek (még a keresztesvipera méregfogaitól sem riadnak vissza, hiszen a tüskéik hosszabbak, nem tud a kígyó védekezni). A háztájon a kutyák és macskák maradékai sincsenek előle biztonságban.
A téli szunyóka
Amikor a levegő hőmérséklete tartósan 8 oC alá csökken (ez október végétől bekövetkezhet), akkor kezdődik a sünök számára a hosszú téli álom időszaka. Ilyenkor az állatok keresnek egy biztonságos vackot (lombkupacot vagy rőzserakást), jellegzetes testtartást vesznek fel, összegömbölyödnek, és minden irányban szétmeresztik a tüskéiket. A sün légzése fokozatosan mind lassúbbá válik, percenként legfeljebb kilencszer vesz levegőt. Előfordulhat, hogy a légzés egy percig teljesen ki is marad. Az állat testhőmérséklete követi a külső levegő hőmérsékletét, és tetemesen lecsökken, 5 oC alá.

A téli álomban átvészelt téli hónapok még így sem veszélytelenek a sünök számára. A megfigyelések szerint a kifejlett állatnak legalább 500 gramm súlyúnak kell lennie októberre, amikor megkezdi a telelést. Az ennél könnyebb példányok többnyire sajnos nem ébrednek fel tavasszal. A téli álom feléli a sün tartalékait, ezért nagyon kritikus számukra az ébredés utáni időjárás is. Hűvös, esős időben különösen az előző évben született fiatalok közül sok elpusztul.
Érdekességek a sünről
Csak a mérsékelt övi területeken élő sünök alszanak a téli hónapokban, a trópusi és szubtrópusi területeken élők egész évben aktívak.
Az északi országok régi népi hiedelmeihez kapcsolódnak sünök – számunkra kicsit meghökkentő módon: ezek a hiedelmek a sünök éjszakai életmódja és védelmi mechanizmusa miatt a mitikus történetekben a kártevőkhöz, vagy a ház körüli kisebb csintalanságok és nagyobb bajok okozóihoz hasonlíthatók, különösen, ha az emberek megsértették őket.
Illetve egy kicsit távolabbi kitekintés: létezik egy rendőri alakzatra utaló „Sün”-parancsszó, amely egy célszemélyt védő alakzat felvételére ad parancsot. Főként a rohamrendőrök alkalmazzák. Az alakzat lényege, hogy a rendőrök vállt vállhoz vetve, háttal a művelet alá vont személy felé fordulva körülveszik a védett (vagy elvezetni kívánt) személyt, hasonlóan ahhoz, ahogyan a sün tüskéi védik az állat testét a támadótól. Így a belátott tér 360°-os lesz.
Vigyázzunk rájuk!
A sajátos védekezési ösztöneik miatt a sünök különösen ki vannak téve a közúti gázolásoknak, mivel a gyorsan érkező járművektől megijedve összegömbölyödnek ahelyett, hogy gyorsan menedéket próbálnának keresni. Vezessünk óvatosan napnyugta után, így sok balesetet el tudunk kerülni!
Kapcsolódó cikkek: