Tavaly ültettünk a kertünkbe ebből az impozáns, hatalmasra növő, rendkívül egészséges növényből. Hogyan termeszthető eredményesen, és miként készíthetjük el a rebarbarát?
A rebarbara történelme
A rebarbara őshazája Szibériától Palesztináig húzódik, mégis a legkedveltebb Amerikában és Angliában. A rebarbarát már az ókor embere is elismerte, de a régmúltban még főként gyógyászati célokra alkalmazták. A görögök és a rómaiak emésztésszabályozásra és hashajtásra, sőt az epe megbetegedéseire is évszázadokig alkalmazták. Az emésztőrendszerre gyakorolt hatásai a növény gyökerében található antranol-glikozidoknak köszönhető, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.
A középkorban Európa-szerte elterjedt mint könnyen termeszthető, nagy zöldtömeget nevelő, tápláló zöldségnövény – gyógyhatásai némiképp feledésbe merültek. Legnagyobb „kultusza” a növénynek Angliában alakult ki: még a brit királyi család is nagy rajongója a növénynek – II. Erzsébet királynő is rendszeresen fogyasztotta.
A Brit-szigetek északi részén egy 1870-ben kialakult különleges rebarbaratermesztési módszert alkalmaznak mind a mai napig. Ennek lényege, hogy a télen hajtatott rebarbarát a „Rebarbara háromszög„-ének nevezett területen termesztik, ahol kézzel, gyertyafény mellett szedik le a zöldséget. A rebarbarát 2 évig a földön hagyják (azért nem szedik le, hogy a gyökerek minden cukrot megőrizzenek). Ezután koromfekete istállókba költöztetik a terményt, hogy annak minden energiája a szárba helyeződjön és még édesebb legyen az íze. Az ily módon termesztett, különleges rebarbarát oltalom alatt álló eredetmegjelölés védi Angliában, és igazi ínyencségnek számít.
A rerbarbara jelene és értéke
A rebarbarának számos faját és fajtáját továbbra is termesztik gyógynövényként és zöldségnövényként történő felhasználásra is, például:
- Rheum rhabarbarum,
- Rheum x hybridum,
- Rheum rhaponticum.
Ma már elsősorban nem gyógyhatásáért fogyasztjuk, hanem élvezeti értéke miatt. A spárgával együtt tavasszal az egyik legkorábban szedhető a kiskertben. Konyhai felhasználása rendkívül sokrétű: finom kompótot, lekvárt, szamócával keverve isteni dzsemet, süteményekhez szószokat, ezenkívül levest és teasüteményeket, francia ínyencségeket is készíthetünk belőle.
Magas foszfor-, magnézium- és vas-, valamint a K-, C- és E-vitamin-tartalma is, de jelentős rostforrás és antioxidáns. Kalória- és szénhidráttartalma alacsony, így egészségügyi diétákba is könnyen beilleszthető.
El a kezekkel a levelektől!
A rebarbarának lédús, hosszú szárát hasznosíthatjuk a konyhában! Levelében mérgező anyagokat termel a növény, ezért azok emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra is teljesen alkalmatlanok! Bár a rebarbara szárának rendszeres evése sem okozhat gondot senkinél – sőt beltartalma miatt kifejezetten javasolt beilleszteni az étrendbe-, mégis a várandós nőknek nem ajánlott a terhesség időszaka alatt a fogyasztása.
Különleges megjelenés a veteményesben
A rebarbara lágyszárú, évelő növény, amely akár 1,5-2 méter magasra is meg tud nőni. Az egyévesnél idősebb növényeknek sűrűn növő, felfelé álló levélnyelein óriási, zöld, tenyeres levelek fejlődnek. Levélnyelei hosszúak, pirosas színűek. Bogas fürtvirágzata idegenmegporzással termékenyül meg, színe sárgásfehér. Ijesztőnek tűnő magasságát a növény a virágzati szárral érheti el 2 méter körülire. Termése szárnyas kerek (lependékes) makkocska. Grandiózus megjelenése miatt dísznövényként is ültették és ültethetik mind a mai napig. Gyökértörzse igen nagy, rajta rostszerű főgyökerekkel, számos mellékgyökérrel.
Gyökértörzsből évenként tőrózsa és magszár fejlődik a hajtásrügyekből. Télen a nyugalmi időszakban teljesen elszáradnak a levelek, és kora tavasszal újra növekedésnek indulnak a föld feletti részei.
Válasszuk meg jól a helyét!
A rebarbara nagy fényigényű növény, és szereti a mély rétegű, tápanyagokban bőséges, vízzel folyamatosan ellátott talajt, így nem ajánlott szélsőségesen meszes vagy lúgos talajba ültetni, mert egészen biztosan nem fog benne szépen fejlődni.
Bár nagy levéltömege sok vizet fogyaszt, kiterjedt gyökérzete következtében öntözni csupán folyamatos szedéshez, a nyári, rendkívüli melegekben szükséges. Érdemes a talajt a növény körül mulccsal vagy szalmával letakarni, hogy a talajnedvesség minél hosszabb ideig megmaradjon, és elérje a gyökereit.
A rebarbara termesztése – magról is mehet!
Szabadföldbe április végén, május elején vethetjük, 2 cm mélyen. Készítsünk a magvaknak fészket (ez a legjobb módszer, hogy kellő távolságra tudjuk egymástól vetni)! A vetéstől számított 10-14 nap múlva kelnek ki a növények.
A rebarbara a második évben fog hozni magszárat (és magot), és majd csak a harmadik évtől, április-májustól szedhető a levélnyele.
Ha palántákat ültetünk
A rebarbarapalánták ültetéséhez mély, trágyázott fészket készítsünk (a trágya mennyisége 6-8 kg/m2)! A rügyeket borítsuk be 2-4 cm-es földréteggel! Két tő közti távolság minimum 60, de inkább 100 cm legyen! Ültetését követően az öntözésen kívül a következő feladataink lesznek:
- talajlazítás: mélyebb rétegű ágyások talajait érdemes a tenyészidőszakban többször meglazítani, hogy a víz és a tápanyagok is elérhetőek maradjanak a növény számára, de ne alakuljon ki pangóvíz;
- tápanyag-utánpótlás: érdemes három évente, tavasszal, a gyors fejlődési időszakban 4-5 kg szerves trágyát bedolgozni az ágyás talajába;
- a virágszárak folyamatos kitördelése: a mutatós virágzat „kinevelése” rengeteg energiát elvon a növénytől – amikor elvirágzott, le kell törnünk a virágzati tengelyt.
A rebarbara növényvédelme is egyszerű
Szerencsére kártevője és betegsége nincs. Ha odafigyelünk kevés igényére, akkor hiánytüneteket is nagyon ritkán mutatnak a levelek. Egyedül arra kell ügyelnünk, hogy körülötte mindig gyommentesen tartsuk az ágyást.
A téli pihenés fontos!
Ne ijedjünk meg, ha október-november környékén, amikor érkeznek az első fagyok, a növény zöld tömege teljes egészében elszárad. Mivel a rebarbara évelő növény, igényli, hogy télen fagyos legyen körülötte a levegő és a talaj is nyugalmi állapotban legyen, hiszen 4 oC alatti hőmérsékletre van szüksége a téli pihenés alatt. Ezt követően tud majd tavasszal újult erővel hatalmasra nőni.
Áldás a jó szomszédság
A rebarbarát nemcsak veteményesbe, de dísznövények közé is ültethetjük. Betegségekre érzékeny növények mellé is jó választás, de kerülhet szamóca, spárga és torma mellé is. Nem érdemes nagy térigényű növényeket vetni mellé, nehogy elnyomják egymást (pl.: tökféléket).
A türelem rebarbarát terem
Az első évben ne szüreteljük még a rebarbarát, hogy gyöktörzse háborítatlanul meg tudjon erősödni! Ezt követően, amikor a szárak már legalább 20-25 cm magasak, kis csavarással szedjük ki a tövüknél az alsóbb levélnyeleket (ezek az idősebbek)! Ne késsel vágjuk el a levélnyeleket, és egy szedéskor 3-4 levélnyélnél többet ne takarítsunk be, mert akkor nagyon meggyengül a növény töve!
Mindig hagyjunk a növényen legalább két szárat, hogy azok tovább tudjanak növekedni. Erre fokozottan figyeljünk, mert a megújulásra szüksége van a növénynek! Az idősebb növényekről már kora tavasztól szedhetők a levélnyelek. Általában hetenként egyszer szedhetünk a reggeli órákban. Az egészséges növényekről 3-6 kg levélnyél szedhető évente. Mérgező levelét dobhatjuk a komposztra, ahol teljesen lebomlik majd.
Szaporítani is tudjuk!
Tőosztásos szaporítását lehetőleg ősszel, szeptemberben vagy októberben végezzük, így a dugvány időben legyökerezhet, és tavasszal erőteljesen hajthat! A felszedett gyökértörzseket 2-3 szemet tartalmazó részekre vágjuk szét (egy-egy tő általában 2-4 részre osztható).
Hogyan készítsük el a rebarbarát?
A zsenge rebarbara rózsaszínes nyelét meghámozva akár nyersen is ehetjük, de alapvetően hámozott, felaprított formában használjuk főzéshez és sütéshez. Főként a már említett pikáns kompótot, krémlevest, süteményt készíthetünk belőle.
Savanykás, fanyar íze miatt édes gyümölcsökkel párosítva nagyon különleges ízélményt ad (pl. eperrel, körtével vagy almával). Alacsony pektintartalma miatt sűrűbb dzsem is válhat belőle, lekvárt viszont csak hosszasan, más magas pektintartalmú gyümölcs vagy zselésítő anyag hozzáadásával főzhetünk belőle.
Ha el szeretnénk tenni későbbre, vágjuk a szárakat 3 cm körüli darabokra, és fagyasszuk le légmentes tárolódobozba!
Érdekességek
A rebarbarát nemcsak belső használatra fedezték fel, hanem külsőleg is érdemes alkalmazni: a növényből készített hajöblítő készítmény egészséges árnyalatot ad a hajnak, a szőke hajat világosítja.
Amikor tavaly ültettünk mi is a kertünkben, valaki mesélte nekünk, hogy a vadállatok (főként az őzek, szarvasok) nagyobb távolságból megérzik a rebarbara illatát (ami az emberi orrnak nem is annyira érzékelhető), és ha tehetik, messzire elkerülik.
Kapcsolódó cikkek:
- Mit jelent a rebarbara erőltetése?
- Kerti kalendárium – márciusi teendők a házikertben
- Fogyasszunk szezonális zöldségeket és gyümölcsöket! – Március
A növényismertető cikksorozat eddigi részei:
- Harangvirág: Minden, amit tudni kell
- Seprűzanót: Minden, amit tudni érdemes
- Téltemető: Minden, amit tudni kell róla
- Mindent a hóvirágról
- Hunyor: Minden, amit tudni kell róla
- Mindent a primuláról
- Mindent a parlagfűről
- Mindent a krizantémról
- Mindent a kávéról – világnapja van!
- Mindent a kakaóról
- Mindent a teáról
