A levendula egy sokoldalúan felhasználható fűszer- és dísznövény, a kertek és a szegélyek lenyűgöző kiegészítője, amely kora nyártól őszig gyönyörű színekben pompázik. Ezüstös-zöld leveleivel, egyenes állású virágcsúcsaival és tömör, bokorszerű formájával ideális választás lehet laza sövények kialakításához, a leszedett virágokból pedig illatos díszeket, illatzsákokat és potpourrit készíthetünk.
A legnépszerűbb levendulafajták:
Közönséges / Keskenylevelű / Angol levendula
Botanikai neve: L. angustifolia
Virágzási idő: júniustól augusztusig
Magasság: 40–60 cm
Virágszínek: mélykék-lila, világos rózsaszín, fehér
Az angol fűszerkertek egyik alapnövénye hűvösebb klímában is szépen fejlődik – vélhetően ezért nevezik külföldön „angol” levendulának. Hazánkban ennek ellenére ezt a fajtát közönséges, vagy francia levendulának hívják a kertészetekben. Ez az elnevezés vélhetően onnan ered, hogy a növényt a múlt század elején tömegesen kezdték el termeszteni Tihanyban, amihez Franciaországból származó magokat használtak.
Francia / Fogazott Levendula
Botanikai név: L. dentata
Virágzási idő: nyár elejétől őszig
Magasság: 20–50 cm
Virágszínek: világos lila
Ezt a rojtos levendulának is nevezett, mutatós fajtát keskeny, finoman fogazott levelek és lila fellevelekkel díszített virágfejek jellemzik. Míg a virágok kevésbé illatosak, mint az angol levenduláé, a húsos levelek illatosabbak, bódító, rozmaringra emlékeztető illatúak. Közepes magasságú cserje, ami napos, védett helyen egész évben virágot hozhat, ám a hidegre rendkívül érzékeny, ezért a hideg téli hónapokban melegházban kell tartani.
Füzéres / Bóbitás Levendula
Botanikai név: L. stoechas
Virágzási idő: júniustól augusztusig
Magasság: 20-50 cm
Virágszínek: mályva, mélykék-lila, világos rózsaszín, fehér
Nagy méretű félcserje, melynek keskeny levelei gyakran nemezesek a szürke szőröktől. Füzérvirágzata tömzsi és robusztus megjelenésű, nincs külön kocsánya. A füzér tetején lila, mályva- vagy bíborszínű, megnagyobbodott murvalevelek fejlődnek, amelyek rendkívül dekoratív látványt kölcsönöznek a kertnek. A Földközi-tenger környékén honos levendulafaj nem télálló, ezért a hideg hónapokban napos, meleg helyen kell tartani.
Hibrid levendula
Botanikai név: L. ×intermedia
Virágzási idő: nyár közepétől késő nyárig
Magasság: 30-60 cm
Virágszínek: Sötétlila, fehér
Ez a népszerű hibrid egyesíti az angol levendula hidegtűrő képességét a portugál levendula (L. latifolia – széleslevelű levendula) hőtűrésével. Jellemzően néhány héttel később kezd virágozni, mint a legtöbb angol levendula, és rendkívül illatos. Ez az egyik leghidegtűrőbb fajta, amely alacsony kámfortartalma miatt a legalkalmasabb a konyhai felhasználásra.
Bár minden levendula a Földközi-tenger vidékén őshonos, számos fajtája létezik, amelyek virágzási idő, szín, virágforma és méret tekintetében meglehetősen eltérnek egymástól. Az angol nevével ellentétben nem minden levendula lila. Egyes hibridek szép pasztellszínekben, például ibolyakék, rózsaszín, halvány rózsaszín, fehér, sőt sárga színben is kaphatók, de a levelek alakja és színe is változhat.
Levendula ültetési kisokos
- Vásároljon egészséges levendulapalántákat!
- Vigye haza és öntözze meg őket, ha nem tudja azonnal elültetni a növényeket!
- Válasszon olyan helyet a levendulának, ahol a növény egész nap elegendő napfényt kap!
- Ha több fajtát vett, állítsa a palántákat különböző helyekre, hogy eldöntse, hol mutatnak a legjobban.
- Vegye ki a virágcserépből, majd ültesse el és öntözze meg a palántákat!
- Gondoskodjon a folyamatos öntözésről, amíg a levendula meg nem erősödik!
- Minden tavasszal metssze vissza a levendulát!
Ültetési és öntözési tippek
Ültetés és talaj: Minden levendulafajta jó vízelvezetésű talajt igényel, különösen a téli hónapokban. A jó vízelvezetés biztosítása érdekében keverjen némi homokot vagy kavicsot a talajba, mielőtt elülteti a levendulát, és nevelje a növényeket magaságyásokban vagy sziklakertben. A szerves mulcs alkalmazása helyett fontolja meg kő vagy kavics használatát, különösen nedves környezetben.
Justin Claibourn, a Cowlitz Falls Lavender Company (Randle, Washington) munkatársa azt javasolja, hogy ellenőrizzük a talaj pH-értékét is:
– Ha túl savas a föld, búcsút inthetünk a levendulának – mondja.
Eleinte nagyszerűen fognak kinézni, de néhány év múlva előfordulhat, hogy látszólag minden ok nélkül elszáradnak. Amint a gyökerek leérnek az eredeti, természetes állapotú talajba, kezdetét vehetik a problémák. A legtöbb egyetemen viszonylag olcsón, illetve egyes barkácsboltokban ingyenesen ellenőrizhetik a talaj pH-értékét. A földet mésszel lehet keverni, hogy a talaj kémhatása végül megfeleljen a levendula igényeinek.
Cowlitz a túlöntözéstől is óva int.
Nagybani termesztőként általában évente kétszer szoktunk öntözni, ez minden. Hosszan áztassuk a levendulát, hogy elősegítsük a gyökérnövekedést, mert a rövid és gyakori öntözési ciklusok egészségtelen gyökérzetet eredményeznek, ami rothadáshoz vezethet.
Hogyan kell metszeni a levendulát?
A levendula, ha egyszer meggyökeresedett, nagyon kevés karbantartást igényel, de évente meg kell metszeni. A nem metszett növények hajlamosak a fásodásra, az elburjánzásra és a felkopaszodásra.
A hidegebb régiókban a metszést a tavaszi virágzás után, a melegebb éghajlatú területeken pedig a nyári virágzás után célszerű elvégezni. A levendulát a magasságának 1/3-1/2 részével kell visszavágni, hogy a növényt új növekedésre ösztönözzük. Ahogy a növények kifejlődnek, az alsó szárak elfásodnak. Keressük meg a szár fás részét, és vágjuk le kb. 2 centiméterrel feljebb; ne vágjunk a fás szárba! A virágzási időszak alatt a kifakult virágszárakat is érdemes visszavágni, hogy ezzel is ösztönözzük a virágzás megismétlődését.
Éghajlati szempontok
A levendula évelő növény, amely megfelelő körülmények között több évig is megmarad. Mediterrán származása miatt a levendula szereti a tűző napot és a száraz talajt. Ha levendulája nem virágzik, az valószínűleg a túlöntözés, a túl sok árnyék és a magas páratartalom miatt van.
Az angol levendula és hibridjei a hűvösebb éghajlaton termesztett fajták közül a legjobbak, mivel hidegtűrőek. Azonban télen védett, napos helyen fejlődnek a legjobban. A rendkívül meleg, párás éghajlatú délre fekvő kertekben a spanyol és a francia levendula jobban tolerálja a páradús viszonyokat, de a jó szellőzés érdekében egymástól távolabb kell telepíteni őket.
Ha a tél túl zord, vagy a talaj kemény és tömör, fontolja meg a levendula cserepes termesztését. Addig virágzik, amíg naponta legalább 8 órányi közvetlen napfényt kap, és jó minőségű, jó vízelvezetésű virágkeverékbe ültetik. Télen vigye be a cserepes növényeket a házba, és helyezze őket egy napos ablakba.
