Egyre fontosabb, hogy olyan növényekkel vegyük körbe magunkat, melyek a szépségen túl bírják azt az időjárási viszonyt is, ami újabban egyre inkább jellemző kis hazánkra. Szárazságtűrő évelők a kertben megoldást jelenthetnek hosszútávra.
Amikor írok az évelőkről, akkor ez nekem nemcsak azt a klasszikus kínálatot jelenti, ami a kertészetek polcáról levehető, hanem szétnézek a természetben is, és nyitott szemmel megvizsgálom, mely növények lehetnek jók nekem az évelőágyásban.
Ennek egyik oka az, hogy a biodiverzitás mindennél fontosabb már, és ezt nem lehet csak és kizárólag a kertészetek kínálatából összeállítani az én meglátásom szerint, mert sok olyan évelő vadnövényt is likvidálunk a kertből, melyek jól tudnának együttműködni a standard kínálatokban kapható évelő dísznövényekkel.
Nagyvilági példák
Nagyon jó példák sokasága van már a világban, csak szét kell nézni. Egyik élő példa a Helikon Kastélymúzeum a szárazkertjével, ahol a biodiverzitást figyelembe véve és a nagy aszályos időszakokat ismerve olyan növényzet került beültetésre, melyek jó része valójában a vadnövény kategóriába tartozik.
De ha távolabbra tekintünk, akkor Amerikáig is elbarangolhatunk, hiszen egyes államokban nem is engedik a gyepesített utcai frontot, hanem kifejezetten támogatják a “sivatagi” növényzetet, vagy legalábbis a csökkentett vízigényűeket. Így tudják védeni a klíma mellett az édesvíz-készleteket is azzal, hogy a felesleges öntözést lecsökkentik.
Pár hazai évelő, melyek a nagy aszályt is eltűrik
Az íriszek világa azért is kedvelt sok helyen, mert a húsos gyöktörzse sokáig képes a növényt fenntartani még akkor is, ha hetekig nem kap az ágyás csapadékot. Cserébe ugyanúgy szép virágokkal lát el minket tavasszal, így a mi homokhátsági kertjeinkben sem véletlen kerültek be ezek a növények.
Az ökörfarkkórók csoportja is érdekes lehet, mert sok belőlük az évelő, és sárga virágaikkal szinte egész nyáron át virítanak. Évelőágyásban tökéletesek, pedig sokan gyomnak tekintik őket.
Többek az orvosi zsályát és a levendulát is idesorolják, bár ezek jobbára csak eltűrik, mintsem szeretik a szárazságot és fásodó száruk lévén inkább a kis cserjékhez tartoznak, mint az évelőkhöz. Viszont rendkívül jók az ilyen természetesnek ható ágyásokban szintén, mert ezüstös leveleikkel érdekes színfoltok lesznek.
Mellettük a cipruska (Santolina) a szintén ezüstös hajtásaival és élénksárga virágaival kerülhet be ebbe a listába.
Ha már szárazságtűrő évelőkről van szó, akkor a varjúhájfélék sem maradhatnak ki, hiszen egy igen fajgazdag és szép pozsgásnövény-világ a Sedumok világa.
Nagy kedvencem a listán a kokárdavirág (Gaillardia), mert ráadásul tipikusan az önmagát fenntartó növények közé tartozik. Elvirágzás után a nagy gömbökből sok száz mag hullik szét, mely aztán következő évben ki is kel. Így ha olyan kertrészbe keresünk növényt, ami virágzik és nem kell vele foglalkozni, akkor a kokárdavirág lehet az egyik.
