A mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum gépgyűjteményének legtekintélyesebb részét a lokomobilok és a traktorok képezik.
A mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum gépgyűjteményének legtekintélyesebb részét a lokomobilok és a traktorok képezik. A legérdekesebbekkel Kádár Zoltán múzeumigazgató kalauzolásával ismerkedhettem meg. A több mint 60 db lokomobil mintegy fele benzines üzemelésű, de ezen túl szívógáz-lokomobilok, gőzlokomobilok is láthatók. Ezek a 2-3 tonna súlyú, a 20. század elején készült – benzines, egyhengeres négyütemű, nagy lendkerekes – „ős” gépek a kisparaszti gazdaságok első motoros erőgépei voltak. A traktorok teljes elterjedéséig használták, vontatták lóval, vagy emberi erővel, de leginkább cséplőgépek meghajtására vették igénybe a 19. század utolsó éveitől az 1930-as évek végéig.
A lokomobilok
A benzines lokomobilok közül a gyűjtemény legrégebbi darabja a szombathelyi Mayer-gépgyár 1896-ban gyártott példánya (1. kép), amely 1903-ban került – elsőként – Mezőkövesdre.
1. kép: A Mayer gépgyár benzines lokomobilja (1896)
Ugyancsak a legrégebbiek közé tartozik az 1904-ben, a Höcker Testvérek budapesti gépgyárában készült gőzlokomobil, amiből ez az egy működőképes példány van az országban (2. kép).
2. kép: A Höcker Testvérek gőzlokomobilja (1904)
Majdnem ugyanilyen „öreg” – és szintén egyedi példány – az 1906-ban, a Szilágyi és Diskant Gépgyárban (Miskolc) készült 7-9 LE-s nyersolaj lokomobil. Az 1910-es gyártású a Hofherr-Schrantz gyár gőzlokomobilja (3. kép); 1912-ből való a MÁVAG 8 LE-s gőzlokomobilja (4. kép) és a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára által gyártott szívógáz-lokomobil (5. kép). Utóbbi érdekessége és különlegessége a robusztus tüzelőtér-generátor, ahol a faszén tüzelése és elgázosítása történt, és ami a működtetés technikai alapját képezte.
3. kép: A Hofherr-Schrantz gyár gőzlokomobilja (1910)
(Trianon után nagyon elterjedtek ezek a gépek, sőt szívógáz-üzemű teherautókat is működtetek, mivel a faszén alapú üzemanyag itthon is „megtermelhető” volt.) A MEB típusú HSCS lokomobil is 1920-as évjáratú, amivel kisebb teljesítményt igénylő berendezéseket (szecskavágókat, darálókat stb.) hajtottak.
4. kép: A MÁVAG gőzlokomobilja (1912)
5. kép: Faszéntüzelésű szívógáz-lokomobil (1912)
A gazdag lokomobil gyűjteményhez képest jóval „szerényebb” az ún. magajáró gépek sora. Az ugyancsak robusztus masinák – rövid ideig – átmenetet képeztek a lokomobilok és a traktorok között; főleg uradalmi műhelyekben, gépész-kovácsok gyártották, leginkább lokomobilból. Ezek a gépek elhúzták a cséplőgépet, az elevátort, „megspórolva” ezzel a lóerőt, a lóval való vontatást. Egy ilyen az 1910-es években Hercz Jenő miskolci gépgyárában és vasöntödéjében készült magajáró gép (6. kép).
6. kép: Magajáró – Hercz Jenő gépgyárából (1910-es évek)
Traktorok
A magajárók üzemelésének valóban rövid időszaka után, még a lokomobilok mellett kezdtek megjelenni a traktorok, amelyek fokozatosan vették át az előbbiek helyét. Rohamos elterjedésük, korszerűsödésük „robbanásszerűen” változtatta meg a mezőgazdasági munkafolyamatokat, és váltak szinte „egyeduralkodó”, nélkülözhetetlen erőgépekké.
A gyűjtemény legrégebbi példánya az 1921-es gyártású izzófejes Lanz-Bulldog traktor (7. kép), amiből ez az egy működőképes példány található Magyarországon. A „bulldog” elnevezést a hengerfej formája után kapta. Érdekessége hogy nincs még sebességváltója, a motor forgásirányát kellett megváltoztatni a hátramenet eléréséhez; de pl. az is, hogy az alapöntvény első része egyben a kipufogódob is, hátsó része pedig a hűtővíz-tartály. A legrégebbiek között vannak Hofherr-traktorok is – de ezekről kicsit később.
7. kép: Izzófejes Lanz-Bulldog traktor (1921)
A sok felújított, működőképes traktor közül néhány kuriózumot érdemes megemlíteni. Ilyen ritka példány pl. az 1920-as évekből származó benzin/petróleum üzemű angol Austin (8. kép).
8. kép: Az angol Austin traktor (1920-as évek)
Különlegesség a II. Világháború után, 1948. környékén a Hofherr R 20-22 mintájára készült MÁVAG T 20-25 traktor is (9. kép), amely közepes és kis-gazdaságok számára szolgált.
9. kép: A MÁVAG T 20-25 traktor (1948. körüli)
Eredetileg szántó-traktornak készült, de gyorsasága miatt később inkább vontatásra használták (ezért is látták el vasabronccsal a „körmös” kerék mellett). Az Plzenben készült, 1949-es gyártású 30 LE-s Skoda (10. kép) traktort 2011-ben újították fel és hozták működőképes állapotba.
10. kép: Skoda traktor (1949)
Még felújításra vár az a román UTOS 45 LE-s traktor (11. kép), amely a brassói traktorgyárban készült 1961 környékén. Felújítását és annak költségeit egy vállalkozó vállalta; a 2012. évi őszi gépbemutatón már ezzel kíván megjelenni!
11. kép: A román UTOS – felújítás előtt (1961. körüli)
Az 1960-as évek „terméke” a 28 lóerős német (Fridrichshafen) Porsche-traktor is (12. kép), amely szintén 2011-ben lett felújítva.
12. kép: Felújított Porsche-traktor (1960-as évek)
Nemrég kapták ajándékba a 28 lóerős, 1966-os gyártású szovjet Vlagyimirec T-28 traktort (13. kép), amely benzinnel indul, de dízelüzemű, és az a különlegessége, hogy mindkettő égése ugyanabban a hengertérben történik.
13. kép: Szovjet Vlagyimirec (1966)
Kicsit az időben visszalépve figyelemre méltó érdekesség az 1950-es DR-50 traktor (14. kép) (Vörös Csillag Traktorgyár), amely a későbbi híres DUTRA elődjének tekinthető. Száznál kevesebb készült belőle, az itt láthatón kívül még egy működőképes példány található, Gödöllőn.
14. kép: DR-50 traktor (1950)
A 100 éves Hoffher traktor
A „Hofherr-családról” külön érdemes megemlékezni és képviselőit bemutatni; annál is inkább, mivel ez a világ, illetve európai hírű márka idén ünnepli 100 éves születésnapját. Tegyünk egy rövid visszapillantást. A mezőgazdasági gépgyártás legendás alakja Matthias Hofherr (vagy ahogy Magyarországon széles körben ismerték: Hofherr Mátyás) 1869-ben „M. Hofherr” néven üzemet alapított szülővárosában, a németországi Moosbeurenben mezőgazdasági gépek és eszközök gyártására. 1881-ben, Bécsben, a magyar származású Schrantz János tőkés üzlettárs belépésével az üzem társas céggé alakult és felvette a „Hofherr & Schrantz” nevet. A cég először 1888-ban Budapesten, a Váci körúton (mai Bajcsy Zsilinszky úton) létesített fiókraktárat. Ezt követőn 1900-ban Hofherr Mátyás Kispesten megalapította Magyarország legnagyobb mezőgazdasági gépgyárát, melynek élére legidősebb fia, Rudolf került. Két évvel később öccse Albert vette át a gyár vezetését és haláláig (1933) maradt az üzem élén. 1912-ben a cég megvásárolta az angol Clayton-Shuttleworth gyár európai telepeit és megalakult a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gép-gyári Művek Rt. (HSCS). A kispesti gyár alig egy évtized alatt az innen kikerülő kiváló minőségű erő- és munkagépek révén vált világhírűvé.
15. kép: A HSCS MEZ 28 traktor (1928)
A gépmúzeum nagyon komoly Hofherr traktorgyűjteményének „legöregebb” darabja az 1928-ban készült 30 lóerős HSCS MEZ 28 (15. kép).
16. kép: A HSCS R 20-22 traktor (1940)
Jóval későbbi az 1940-es HSCS R 20-22 (16. kép), a „kis-gazdák”, kis gazdaságok traktora, amelynek mintájára készült később a már említett MÁVAG T 20-25. (Kicsit előbbi az 1930-as évekből a HSCS R 30-35.) A HSCS G-35 (17. kép) az 1949/50-es években készült és kevesebb van belőle, mint az 1955-ös GS-35-ből (18. kép), amelyről már hiányzik a Hofherr felirat, „helyette” a Vörös Csillag Traktorgyár szerepel.
17. kép: A HSCS G-35 traktor (1949/50)
Az ízelítőként bemutatottakon túl még jó néhány felújított, illetve felújításra váró gép, traktor sorakozik a múzeumban, és várja az „életre keltést”, a restaurálást, amely persze elsősorban anyagiak kérdése. Minden évben gyarapodik néhány felújított géppel a múzeum és midig marad új feladat, új, felújításra váró gép.
18. kép: A HSCS GS-35 traktor (1955)
Mesterségek műhelyei
Komplett műhelyek bemutatására is vállalkozott a múzeum: így pl. felszerelt, működőképes kovácsműhely (19. kép), vashengeres kendertörő (20. kép) és más mesterségek műhelyei elevenednek meg.
Régi álom valósult meg 2011-ben, amikor elkészült a kékfestő-mángorló épülete a teljes berendezéssel együtt („Füzeskuti József kék- és kelmefestő, Mezőkövesd” műhelye). A tervek között szerepel – újabb területgyarapodás esetén – egy szikvízüzem (szódavíztöltő) és egy napraforgóolajütő-üzem felállítása komplett berendezéssel együtt, és itt az épületben kapna helyet a múzeumi adattár, hogy kutatható legyen a felhalmozott anyag.
19. kép: Kovácsműhely
Tervek tehát bőven vannak, a megvalósításra minden hazai és uniós pályázati lehetőséget kihasználnak; szerencsére Mezőkövesd városa partner ebben. A múzeum fő profilja – mint neve is mutatja – a mezőgazdasági gépek gyűjtése, restaurálása és bemutatása, de ezen kívül igen komoly múzeumpedagógiai tevékenységet folytatnak és szakmai rendezvényeket is szerveznek. A már hagyományos gépésztalálkozó mellett idén 3. alkalommal szerveznek országos kovácstalálkozót és versenyt. A legkisebbeknek sokadszor tartanak állatsimogatót, mutatják be Mezőkövesd gazdálkodásának múltját és ragadnak meg minden alkalmat arra, hogy ezt az egyedülálló gyűjteményt gyarapítsák és népszerűsítsék. Nagyon jó szakmai kapcsolatban állnak a Szent István Egyetemhez tartozó gödöllői Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődés-történeti Szakmúzeummal, a VM Műszaki Intézetével és az ország magán gépgyűjtemény-tulajdonosaival.
20. kép: Vashengeres kendertörő
A múzeum eddigi töretlen szakmai fejlődése, gyarapodása remélhetőleg az elkövetkező időszakban is tovább folytatódhat.
Folytatás következik!
(A mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum elérhető: 3400 Mezőkövesd, Eötvös József út 30-32.; Tel./Fax: 36 49/ 312-820; e-mail: gepmuzeum@hermuz.hu)
Dr. Szekeres Béla okl. agrármérnök
Budapest
A cikk az Agrofórum Szaklap 2012. márciusi számában jelent meg!
(Agrofórum Online)
