A repce gyomirtása, lehetőségek és lehetetlenségek

Enyhe ingadozással, de háromszázezer hektáros területével csöppet sem elhanyagolható. Termesztése és vetésforgóban tartása jelentőséggel bír egyrészt a növények sorrendjének okszerű kialakításában, illetve az egyéb ipari növények visszaszorulásával (mint pl.: cukorrépa, burgonya) a napraforgóval egyetemben az őszi káposztarepce is biztosítani tudja a kellő jövedelmezőséget.

Jelen cikkben megkísérlek rövid áttekintést nyújtani a gyomirtás, a gyomirtási gyakorlat, illetve az egész repcetermesztési rendszer megválasztásához – „gyomos” szemüvegen át. Nem tekintem célnak valamennyi készítmény felsorolását és részletes bemutatását, lévén a készítmények túlnyomó többsége régóta ismert és elérhető a gazdálkodók számára. Sok azonos vagy közel azonos termék kínálata figyelhető meg cégenként eltérő márkanevekkel, ami szintén csak bonyolítja a helyzetet, illetve az úgynevezett termék- és/vagy céghűség, sőt még a „csomagban” árusítás is a kevésbé tudatos/tudományos irányba mozdítja el a piac szereplőit. Ezzel ellentétben, megpróbálok foglalkozni néhány újdonsággal, esetleg létező, de kevéssé használt technológiával, vagy kitérni olyan készítményekre/hatóanyagokra, amelyek ezt a néhány többletgondolatot véleményem szerint szükségessé teszik.

1. kép Nem kezelt gabona árvakelés, ősszel

Nyár és tarlóhántás

A repce termesztése az előző növény betakarításával és az akkor otthagyott állapotok magággyá alakításával kezdődik. Mivel repcét leginkább gabona elővetemény után termesztünk, adott a gabona árvakelés kérdése és a talaj vízkészletének megőrzése. Mindkét föladatra kezdetnek megfelel egy tarlóhántás azonnali visszazárással, majd ezt követi egy árvakelés elleni hántás, visszazárással, vagy rögtön egy szántás, visszazárással. Nem megyek bele a forgatás vagy forgatás nélküli technológiák védelmébe, sem leszólásába. A lényeg az, hogy mire a vetés ideje beköszönt, legyen aprómorzsás magágy, lehetőleg minimálisra szorítva a gabona árvakelés lehetőségét és a természetes gyomflórából is minél többet kikapcsolva. Akár forgatással, akár forgatás nélkül.

A forgatásos művelést megfontolásra javaslom olyan esetekben, amikor a gabona előveteményben a felhasznált gyomirtó szer ismerten károsíthatja a repcét utóveteményként és a gabona kezelését követően kevés csapadék volt, nagy meleggel és szárazsággal párosulva. Ilyenkor valamennyi hatóanyag nehezebben bomlik el, akár a növényben magában, a növényi maradványokban, a talaj felszínén vagy éppen a talajba forgatva is, mint „normális” évjáratok esetében. Éppen ezért törekedni kell a mielőbbi bedolgozás elvégzésére és a talajnedvesség megőrzésére, mert anélkül nem működik még a talajélet és a lebontás sem.

2. kép A korán csírázó gyomok szőnyegszerűen beborítják a rendelkezésükre álló teret

Gyomok

A gyomok ismerete alapkulcs a területre megfelelő technológia kiválasztásához. Ezt valamennyi növényvédelmet irányító szakember gazdaságszinten, sőt talán táblaszinten ismeri, vagy ismernie kellene, és meg kell tudni határozni azt a 4-8 gyomnövényt, ami az adott táblában/gazdaságban elsődlegesen problémaokozó. A továbbiakban ezt (vagy ezt is) szem előtt tartva hozza meg a szakember a döntését, túl a legegyszerűbb munkaszervezési vagy épp a kiadás szempontjából legkecsegtetőbb megoldás kiválasztásán.

A termesztett növény biológiája (csírázási ideje, kompetíciós/gyomelnyomó képessége stb.), a választott gyomirtó készítmény hatóanyagainak ismerete (spektrum, hatásmód, szelektivitás, hatástartam stb.) és maguk a gyomnövények megjelenése és tömegessége fogja vezetni a szakmai döntéshozatalt. A gyomjainkat leggyakrabban a csírázási idejük (és várható élettartamuk) szerinti besorolásban ismertetjük valamennyi kultúrnövény tárgyalása során. Ezek szerint megkülönböztetünk: kora őszi és áttelelő fajokat, ősszel csírázó és áttelelő fajokat, kora tavaszi és nem áttelelő fajokat, melegigényes és nem áttelelő fajokat, évelő kétszikű fajokat, ősszel kelő egyszikű gyomokat és évelő egyszikű gyomokat.

3. kép Mezei tarsóka tőlevélrózsás állapota ősszel

Kora őszi és áttelelő fajok:

• veronika fajok (Veronica)
• tyúkhúr (Stellaria media)
• árvacsalán fajok (Lamium)
• árvácska fajok (Viola)
• pásztortáska (Capsella bursa–pastoris)

Az ebbe a csoportba tartozó növények mérete egyedenként kicsinynek mondható, habitusuk nem tekinthető félelmetesnek és leküzdhetetlennek mindaddig, amíg tömegesen meg nem jelennek egy táblán és talajszintben szinte „gyepszőnyeget” alkotnak. Nem véletlenül nevezi őket a szakzsargon szőnyeggyomoknak. Csírázásuk elsősorban ősz elejére tehető, de a későbbiek során is – alkalmas időjárási körülmények között – előfordulhat, egészen tél végéig. Relatíve gyorsan elvirágoznak, tehát már kora tavasszal elérik a virágzó állapotot, amikor gyomirtási beavatkozásnak ellenük sok értelme nincs, illetve túl sok eredményre nem vezet (talán a pásztortáska a kivétel, ami ellen még be lehet avatkozni kora tavasszal is, és megfelelő készítmény is található a kínálatban).

Ebbe a csoportba tartozik még néhány, lokálisan jelentkező gyomfaj, mint például az aggófüvek (Senecio sp. stb.).

4. kép Parlagi pipitér tőlevélrózsás állapota ősszel

Ősszel csírázó és áttelelő fajok:

• pipacs (Papaver rhoeas)
• orvosi kamilla (Matricaria chamomilla)
• pipitérfajok (Anthemis)
• ragadós galaj (Galium aparine)
• sebforrasztó zsombor (Descurainia sophia)
• mezei tarsóka (Thlaspi arvense)

Ezek a gyomnövények jelentős mérettel bírnak ahhoz, hogy egyedi jelenlétükkel is mértékadó takarást, konkurenciát jelentsenek a repcében mind ősszel, mind tavasszal. Ebből adódóan, kisebb egyedszámmal is képesek a károsító hatás kifejtésére. Gyenge teleken szinte folyamatos a csírázásuk. Rájuk mondják, hogy még a hó alatt is csíráznak. Viszont nem csíráznak abban az esetben, ha a repce (vagy a már ott levő gyomnövények) elfoglalta a teret, a levélzete árnyékoló hatása beborítja a talajt. Egyes fajok eredményesen csíráznak tavasz elején is. Helyi jelentőségű gyomoknak tekinthetjük a kék búzavirágot (Centaurea cyanus) a Dunántúl egyes tájain és az északi országrészben, a mezei szarkalábat (Consolida regalis) szintén jellemzően a Dunántúlon, míg a vele szoros rokonságban álló keleti szarkalábat (Consolida orientalis) a Dunától keletre, melyek közül a másodikként említett okoz nagyobb, vagy legalább is látványosabb, lila színben pompázó borítást egy-egy nem sikerült vagy elmaradt beavatkozás után. Továbbá, az Alföld területén feljövő félben levő hamvas zsombor (Sisymbrium orientale), a Nyugat-Dunántúlon a gólyaorr fajok (Geranium sp.) jelennek meg egyre nagyobb számban.

5. kép Egyes területeken térhódításba kezdett az orvosi füstike. A fotó őszi fölvétel.

Kora tavaszi és nem áttelelő fajok:

• vadrepce (Sinapis arvensis)

Ennek a csoportnak a vadrepce az a képviselő faja, amelyik országos elterjedéssel rendelkezik. Általában olyan repcevetésekben tudja fölütni a fejét tavasszal, ahol – bármilyen oknál fogva – hiányos az állomány. Ez a bármilyen ok lehet többek között az ősz folyamán a gyomok által elnyomott repce hiánya, vagy az őszi gyomosodás által részben elnyomott repce erőtlenül ment bele a télbe és ennek következményeként kifagyás történt.

Ettől függetlenül, gyakrabban találkozni a vadrepcével az ősz folyamán, amikor a káposztarepcével együtt kel ki, de intenzívebb fejlődése révén előnyre tesz szert, majd hatalmas tőlevélrózsáival nagyarányú borítást végez a kultúrnövény fölött. Majd a tél beálltával elfagy a vadrepce és megmarad utána a tőhiány a repcében, ami ismét csak kaput nyit egyéb gyomnövények csírázásához és fejlődéséhez. S ha már megemlítettem a vadrepce atipikus viselkedését a csoportjához képest, szabad legyen lejegyeznem azt a megfigyelést, ami szerint gyenge télen a vadrepce képes áttelelni és igen korán virágozni és magot érlelni (személyes megfigyelés: gyenge telet követően március végén – április elején virágzó vadrepce őszi káposztarepce állományban, Balástya, 2014).

6. kép Az ebszikfű kora tavaszra tenyérnyi példányokkal várja a versengés megindulását

Ugyancsak ide kívánkozik, hogy a korábbi két csoportban már megemlített gyomnövények egyike-másika akár ebbe a csoportba is kerülhetett volna vagy kerülhetne. Ujvárosi Miklós több növényt az életformája szerint kettős besorolásba rendszerez. Így nem kell meglepődni a tavasszal csírázó sebforrasztó zsombor, gólyaorrok, pipacs, galaj, de esetenként veronika, tyúkhúr vagy pásztortáska láttán sem.

A csoportból helyi jelentőséggel bírnak még a Dunántúlon a repcsény retek (Raphanus raphanistrum), illetve a Duna–Tisza közén egyre nagyobb mértékben a füstike fajok (Fumaria sp.).

7. kép Kívánatos fejlettségű és sűrűségű, gyommentes repceállomány a tél beköszönte előtt

Melegigényes és nem áttelelő fajok:

• keserűfű fajok (Polygonum)
• libatop fajok (Chenopodium)
• csattanó maszlag (Datura stramonium)
• selyemmályva (Abutilon theophrastii)
• varjúmák (Hibiscus trionum)
• disznóparéj fajok (Amaranthus)
• napraforgó árvakelése (Helianthus annuus)

Ezek a gyomnövények tipikusan a kapásnövényekben gyomosítanak, nem pedig a repcében. A repce termesztéstechnológiájával és a környezeti viszonyok megváltozásával találtak maguknak életteret a repcében, méghozzá kora ősszel, meleg évjáratokban. Ekkor azonban nagy állománnyal borítanak. Meleg körülmények között sokkal gyorsabb a növekedésük (és a fejlődési ciklusuk is lerövidül), mint a repce növényeké, így kedvező körülmények között szinte teljes borítást adnak ősszel a repcében. Hamarosan magot érlelnek, aztán befejezik az életciklusukat, mert az életformájuk a meleghez van kötve, tehát még a gyengébb telet sem tudják átvészelni. A kérdés csupán annyi, hogy milyen meleg lesz az ősz és mennyire későn érkezik meg a tél. Fajonként eltérő hőmérsékleten „fagynak ki”; néhányuk +2 és + 4 Celsius fok között föladja a versenyt (csattanó maszlag), míg néhány közülük a –2 és – 3 Celsius fokot is tolerálja rövid távon (pl. fehér libatop).

Elméletben ebbe a csoportba kapott besorolást a repce talán legfontosabb hazai gyomnövénye, az ebszikfű (Matricaria inodora, vagy a legújabb nevezéktan szerint: Tripleurospemum inodorum). Azt tudni róla, hogy ősszel már relatíve korán megjelenhet, ám ugyanúgy csírázik késő őszig, a hó alatt és kora tavasszal is. Ellenszere csak a megfelelő készítmény és jól beállt repceállomány lehet.

8. kép A képen a halauxifen-metil+picloram gyári kombináiójának hatása látható néhány nappal a teljes dózis kijuttatása után. Mind a repce, mind a gyomnövények fejlett állapotban voltak a kijuttatás időpontjában. A felvételen a gyomnövények közül mezei tarsóka, ebszikfű, tyúkhúr, egy veronika faj és bársonyos árvacsalán található meg.

Évelő kétszikű fajok:

• mezei acat (Cirsium arvense)

Ahogyan a csoport neve is mutatja, évelő gyomokkal találjuk magunkat szemben ebből a társaságból. Országos jelentőséggel repcében a mezei acat bír. Előfordulása elsősorban meleg őszön szembetűnő, amikor is a kultúrnövénynél gyorsabb fejlődésével szigetszerű térfoglalást hajt végre, és itt képes a növényállományt teljes egészében elnyomni. Ritkábban, de előfordulhat repcében tavasszal is jelentős acatborítás, annak köszönhetően, hogy – főleg az alföldi régióban a jelentős acatfoltokon – egy viszonylag gyengébb repceállományban tavasszal talál elegendő fényt és életteret a mezei acat április eleje tájékán arra, hogy a konkurens repceállományt túlnője.

Sporadikusan elfordul még helyi problémaként a fekete üröm (Artemisia vulgaris) is. Leginkább a Kisalföldön találkoztam ezzel a problémával, de egyéb helyekről is érkeztek kérdések az ürömmel kapcsolatosan. Ezen faj ellen egyelőre – sajnos – nincs tökéletes megoldás, csak a visszaszorításban tudunk gondolkodni, mind a repcében, mind az egyéb kultúrákban.

9. kép Napjainkra a ragadós galaj elkezdett veszíteni a jelentőségéből és visszaszorulóban van a repcéből és a gabonafélékből egyaránt

Ősszel kelő egyszikű gyomok:

• gabona árvakelések
• nagy széltippan (Apera spica–venti)
• parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides)
• rozsnok fajok (Bromus)

Az egyéves és ősszel kelő egyszikű gyomok egy olyan gyűjtőcsoport, amelyben az egyszikűségen és az őszi csírázáson kívül nem sok közös tulajdonság található a fajok között. A gabonafélék csírázása már a nyár folyamán megkezdődik, ami védekezés szempontjából jó, mert akár mechanikus úton is megsemmisíthető az árvakelés. De, amikor célirányos vegyszeres védekezést kell beiktatni ellene a repce 2-6 lombleveles állapota között, akkor néhány egyszikű gyom még épphogy csak elkezdett csírázni, ami esetleg már kicsírázott, annak meg az alkalmazott készítmény és/vagy annak a dózisa nem felel meg, illetve esetleg még ki sem csírázott. Ezért a minden, a repcetermesztési ciklusban végzett egyszikűek elleni kezelés óhatatlanul kevésbé fogja egyik vagy másik fűféle gyomot érinteni. Tehát, amennyiben olyan technológiai elem is megjelenik a rendszerben, mint gyenge repceállomány, vagy erősen tőhiányos állapot, akkor valamelyik gyomosító pázsitfűfélének utat engedünk vele. Ez pedig a fűfélék általános fölszaporodásához vezet.

10. kép Virágzását kezdő sebforrasztó zsombor néhány éve még leküzdhetetlen gyomnövénynek számított. Föl is töltötte a talaj magkészletét alaposan!

Helyi problémát jelent még a Dunántúl néhány körzetében, illetve Nógrád és Heves megyében a vékony egércsenkesz (Vulpia myuros) repcében és további őszi, vagy többéves kultúrában. Ahol megjelenik, ott a hagyományos növényvédelmi technológiával nem tud a gazdálkodó hatékonyan védekezni, vagy csak szerencsés esetben érhet el elfogadható gyomirtó hatást.

Évelő egyszikű gyomok:

• tarackbúza (Elymus repens, korábban Agropyron repens)

Az évelő egyszikű fajokból szerencsére nincs túlságosan sok a repcetermesztés láthatárán. A repcében leginkább előforduló évelő faj a tarackbúza, ami évjáratonként eltérően, de néha már ősszel korán megjelenik. A homokos és szárazabb területeket kevésbé részesíti előnyben, viszont a Dunántúlon, főleg az üde és középkötött talajokon jól érzi magát és a repcén kívül a többi kultúrában is károsít.

11. kép Forgatás nélküli talajművelés kedvez a vékony egércsenkesz térhódításának. Gyepszerűen uralkodott 2015-ben egy diósjenői repcevetésben. A kép előterében levő, láthatóan gyomirtott terület propyzamidos kezelést kapott, a mögötte található rész pedig egy szelektív egyszikű irtóval lett kezelve.

A gyomirtásra tulajdonképpen azért van szükségünk:

• hogy egyrészt kikapcsoljuk a repceállomány és a gyomok közötti versengést a fényért, tápanyagért és olykor a nedvességért, ezáltal elősegítve az erőteljes állomány kifejlődését és kellő térfoglalását mind ősszel, mind tavasszal; illetve,
• hogy gyommentes állomány várja a betakarítást és ezzel lehetővé téve az egyenletes és leginkább veszteségmentes aratást, illetve elkerülhető az extra, aratás előtti gyomirtás valamilyen totális gyomirtóval, amely a növényi zöldtömeg eltüntetését szolgálná.

Hatóanyagok

A hatóanyagok ismertetése során nem fogok kitérni valamennyi hatóanyagra, még kevésbe valamennyi hatóanyag kombinációra és legkevésbe a kereskedelmi forgalomban kapható azonos, vagy nagyon hasonló összetételű, de más terméknéven árusított termék egyenkénti ismertetésére és méltatására. Kiemelek majd néhány újdonságot, egyedi megoldást, hatóanyagot. A többi hatóanyagot és készítményt a gazdálkodók régóta ismerik és használják (vagy kerülik használatukat). Inkább arra próbálnék rávilágítani, hogy mikor milyen típusú készítmény felé kellene fordulni, vagy mikor célszerű az eddig bevált, de az új kihívások miatt „alábbdobó” készítményeket/technológiát másikra cserélni. Azt, hogy ez konkrétan melyik termékkel indokolt, vagy lehetséges, úgyis a helyi viszonyok (vetésforgó, gyomok, talaj, csapadékeloszlás és szaktanácsadás) összesége határozza meg.

A gyomirtási technológiákat klasszikusan a következő felosztás szerint szokás tárgyalni, összehasonlítani és értékelni a repcében is, ami a kijuttatási időpontot veszi figyelembe és általában a kultúrnövény fenológiai állapotát a kijuttatás pillanatában:

• vetés utáni, kelés előtt – PRE
• kelés után, 2 lombleveles állapotban / állapot környékén, amit korai POST-nak, vagy EPOST-nak jelölünk
• valódi posztemergens kijuttatás – POST, ami lehet őszi POST, vagy tavaszi POST, amikor is a kultúrnövény a kijuttatás időszakában jellemzően meghaladta a 4 lombleveles állapotot.

12. kép Hamvas zsombor. Jelentős előretörést mutat az alföldi termőterületen, de hogy ő lesz-e a következő évek kihívása, azt nem tudni. A jövő bizonytalan.

A PRE és az EPOST technológia

A PRE technológia jelenti napjainkban a klasszikusnak mondott repcetermő területeken a gyomirtás oroszlánrészét. Az ebben szereplő hatóanyagok a megfelelő hatékonyság eléréséhez igénylik a 20-30 mm bemosó csapadékot a kijuttatást követő 14 napon belül, a relatíve alacsony hőmérsékletet és a korábban egyenletessé elmunkált magágyat. Hatásmechanizmusa a csírázásgátláson alapszik, ami vagy a tényleges csírázást gátolja, vagy pedig „utánanyúl” a már 2-4 leveles állapotban levő, érzékeny gyomoknak. Ezért az elvárások a PRE hatóanyagokkal szemben, hogy hosszú ideig jelen legyenek a talaj fölső rétegében. Legalább addig, amíg az érzékeny gyomok csírázása szükségessé és lehetővé teszi az ellenük való védekezést. A PRE készítmények leginkább a kora és a (késő) ősszel csírázó és áttelelő kétszikű gyomok ellen nyújthatnak megfelelő védelmet, illetve néhány hatóanyag bizonyos egyszikű gyomok ellen is (jellemzően a nagy széltippan ellen elfogadható a hatékonyság; a rozsnok fajok, esetenként az vékony egércsenkesz ellen közel elfogadható vagy elfogadható hatékonysággal bírnak).

Ebbe a csoportba tartozó hatóanyagok jellemzően két markáns képviselővel vannak jelen a repce növényvédelmében és ezek köré csoportosul néhány kombináció, amelyek nagyobb, vagy kisebb különbségeket hoznak létre a készítmények között. Az egyik ilyen markáns képviselője ennek a csoportnak a klomazon (eredetileg: clomazone). Jellemzően kétszikűek leküzdésére használható. Elsődlegesen a DOXP-szintáz gátlását (és melléktünetként múló szövetfehéredést) okoz. Ez önmagában nem olyan tudományos információ, aminek döntésmódosítást kell eredményezni egy gazdálkodónál, de ha hozzátesszük, hogy még egy ilyen hatásmechanizmusú hatóanyag nincs engedélyezve Magyarországon, akkor kijelenthetjük, hogy a rezisztencia megjelenésének elkerülésében az egyik hatóanyag épp a klomazon lehet a hatásukat talajon keresztül kifejtő hatóanyagok közül. Vigyázzunk rá! A klomazon hatóanyag mellett egyszikű partner használata szinte kötelező, vagy gyári kombinációban, vagy tankkeverékben, vagy technológiai partnerként. Elérhető gyári kombinációban dimetaklórral, metazaklórral (+/- napropamid) vagy petoxamiddal (a klomazonhoz képest ezek mind más hatásmechanizmussal bírnak és megfelelő csapadék esetén egyszikűek ellen is hatásosak). A klomazon ismert növénytüneteket okoz, amelyet a termelők megszoktak és elfogadtak, reklamáció ebből kifolyólag nem érkezik a forgalmazókhoz. A tünetek mérséklése okán az engedélyokiratában is szerepel a magágy minőségnek fontossága és a vetést követő 3-5 napon belüli kijuttatás. A hatóanyag utónövénykorlátozással rendelkezik bizonyos esetekben, illetve kombinációban jelentős védősáv elhagyása és időbeni újrahasználási korlátozás előirányzott, ezért a címke elolvasása és betartása mindenképpen szükséges. Posztemergens felhasználása mindenképpen ellenjavallott.

A másik és egyben a legnagyobb felhasználással bíró PRE hatóanyag a metazaklór (eredeti elnevezése: metazachlor). Az előbbi hatóanyagnál szélesebb gyomspektrummal bíró hatóanyag, mind az egyszikű, mind a kétszikű vonalon. Ettől függetlenül önmagában a metazaklór általában nem elégséges a repceállomány vegyszeres gyomirtására, így ennél a hatóanyagnál is vagy gyári kombinációra, vagy tankkeverékre, vagy technológiai partnerre van szükség. Metazaklór önmagában kijuttatható PRE időszakban és korai POST-ban a repce 4 leveles állapotáig, azonban ilyenkor mindig a gyomnövények fejlettsége a meghatározó. Gyári kombinációban számításba jöhet a klomazon +/- napropamid hatóanyag(ok), amikor csak PRE kijuttatásban alkalmazhatóak. Amennyiben quinmerac és/vagy dimetenamid-P a gyári partner, akkor ezen készítmények fölhasználhatóak mind PRE, mind EPOST (a repce 4 leveles koráig) kijuttatásban, ügyelve a gyomok maximum 2-3 leveles állapotára. Ha aminopyralid + picloram szerepel a gyári kombinációban a metazaklór mellett, akkor a készítmény kijuttatható PRE, EPOST, illetve POST kezelésben is a repce legfeljebb 5 leveles állapotáig, azonban a legtöbb érzékeny kétszikű gyomnak nem szükséges 2 leveles állapotban lenni, lehetnek akár 6-8 levelesek is. Egy érdekes eset a metazaklór + imazamox gyári keverék, amikor is a felhasználás kizárólag EPOST és POST időszakra tehető, de itt ismét figyelembe kell venni a gyomnövények fejlettségét és törekedni kell ennek a kombinációnak az optimális gyomfejlettséghez, ami szintén a 2 leveles gyomállapot.

Egyéb, PRE időpontban használható hatóanyagok: Ilyenek a petoxamid, dimetaklór. Mindkettőnek szüksége van jelentős bemosó csapadékra. Az első jellemzőbben az egyszikűek ellen hatásos, míg a dimetaklór több egyszikűt és kétszikűt is eredményesen irt. Önmagukban nem elégségesek a repce védelmére, technológiai partner szükséges melléjük. Szintén használható PRE és POST kijuttatásban a dimetenamid-P + quinmerac kombináció (6 leveles állapotig).

A fönt ismertetett hatóanyagok és kombinációik PRE-ben, EPOST-ban és POST-ban kijuttatva a magról kelő kétszikűeket és egyszikűeket foglalják a spektrumukban. Kivétel ez alól a metazaklór + aminopyralid + picloram, amely kombináció néhány évelő kétszikűt is hatékony irt, bár ehhez posztemergensen kell kijuttatni.

Még annyit kell a PRE és EPOST készítmények tárgyalásakor figyelembe venni, ahogyan említettük korábban, hogy ezek a készítmények igénylik a jól előkészített magágyat és a kiadós bemosó csapadékot. Negatívumként pedig annyit szintén meg kell jegyezni róluk, hogy a legtöbb kombináció nem vagy alig fejt ki hatást a melegigényes gyomfajok (úgy, mint: libatop fajok, disznóparéj fajok csattanó maszlag, szerbtövis fajok, keserűfű fajok, selyemmályva, vadrepce stb.) ellen. Itt is üde kivétel a metazaklór + aminopyralid + picloram kombináció, szintén posztemergens kijuttatás esetében.

A korai posztemergens technológiában kijuttatható készítmények (hatóanyag kombinációk) túlnyomó többségét a korábbi bekezdésekben már említettük. Ezen készítmények természetes rendelkeznek az okiratukban EPOST kijuttatási lehetőséggel, de mégis a PRE az igazi az esetükben. Kivétel – itt is – a metazaklór + aminopyralid + picloram kombináció. Az EPOST kijuttatás gyakran egy megkésett eleme volt a repcetermesztésnek abban az esetben, ha bármilyen oknál fogva a metazaklór +/-quinmerac +/- dimetenamid-P (vagy ezen hatóanyagok és egyéb kombinációk) nem kerültek kijuttatásra, például hosszú és száraz időszak lépett föl a vetés környékén, de a vetés megtörtént. Ekkor meg kellett várni a csapadékosabb időszakot és csak annak várható beköszönte előtt volt célszerű a készítményeket kijuttatni. Ez nem változott semmit sem a fölsorolt kombinációk esetében. A hatékonyságuk annak tükrében változik, hogy a vetés és a kijuttatás között milyen gyomok keltek ki (ha egyáltalán kicsíráztak), milyen fejlettségig jutottak a kezelés időpontjáig, illetve mekkora csapadékmennyiség érkezik az EPOST kezelés „aktiválására”.

Azonban vannak olyan készítmények is, amelyek kimondottan az EPOST kezelésre kerültek kifejlesztésre, vagy néhány gyom ellen ott a leginkább hatékonyak. Ilyenek a már korábban említett imazamox + metazaklór kombináció, illetve az imazamox + quinmerac, amely kombináció a repce kettő leveles állapotától ősszel hat leveles állapotig használható, de tavasszal is kijuttatható a szármegnyúlás idején, még a virágzati tengely megjelenése előtt. Azonban a gyomnövények ennél a készítménynél is 2-4 levélben kell, hogy legyenek a megfelelő hatékonyság eléréséhez. Az imazamox hatóanyagot tartalmazó készítmények fölhasználása kizárólag imidazolinon-ellenálló repcében történhet. Ennek a technológiának az előnye, hogy melegigényes gyomok közül több (pl.: keserűfű fajok, disznóparéj fajok) sikeresen visszaszorítható vele, illetve az egyre nagyobb teret hódító keresztes virágú gyomfajok is eredményesen leküzdhetőek. Hátránya, azon túl, hogy technológiafüggő vetőmagot igényel, hogy ugyanazt az ALS-gátláson alapuló hatásmechanizmust hozza be a repcetermesztésbe, amit már „túlhasznált” a mezőgazdaság a gabona- és napraforgótermesztésben, vagy a kukoricában az évelő egyszikűek ellen. Ugyanerről a hatásmechanizmusról ismert, hogy a rezisztencia kialakulása vele szemben viszonylag egyszerű a gyomnövények számára. Tehát, óvatosan és okosan ezzel a technológiával a továbbiakban.

Szintén a repce 2 leveles állapotától használható egy másik ALS-gátló hatóanyag, az etametszulfuron-metil. A maga idejében jelentős könnyebbséget hozott a gazdálkodóknak, mivel az akkor szinte leküzdhetetlennek tartott sebforrasztó zsombor (és a többi keresztes gyomnövény) posztemergens kezelését tette lehetővé, jó eredmények elérése mellett. Azonban számos egyéb gyomfajon a hatékonysága korlátozott volt, és emellett a gyomnövényeknek valóban 2 lombleveles állapotban kellett lenniük. Ilyen korlátok között egyértelmű, hogy technológiai partner bevonására volt szükség az ellenállóbb gyomok esetében. Ilyenkor általában valamelyik, jól megválasztott szintetikus auxin (vagy kombinációjuk) jöhetett számításba, így az ALS-gátló használata mellett is elkerülhetőnek tűnt a rezisztencia kialakulása. Az etametszulfuron-metil a termelők rendelkezésére áll 2019 őszén is, és felhasználható a repce 8 leveles állapotáig. (Egyelőre nem találkoztam a 2020-as évre és azon túlra érvényes engedélyokirat módosítással). Az etametszulfuron-metil valamennyi termesztett repcehibridben fölhasználható. Az etameszulfuron-metil tulajdonságai és a gyomnövények érzékenysége semmit sem változott a bevezetés óta, tehát a keresztes gyomnövények ellen előírás szerinti dózisban lehet használni ezt a készítményt, és ezzel egyidőben, tankkeverékben vagy clopyralid + picloram + aminopyralid vagy metazaklór + quinmerac kombinációval kezelni a többi gyomnövényt.

A repce gyomirtó szerei között van még három, amelyekről eddig nem esett sok szó, és elméletileg az EPOST besorolásába is tartozhatnak, hisz 2 levéltől már kijuttathatóak, azonban az igazi hatékonyságukat és teljes spektrumukat a valódi POST szegmensben fejtik, amit a következő bekezdésben részletezek. Itt csak fölsorolás szinten clopyralid + picloram, aminopyralid + clopyralid + picloram és egy újdonság: halauxifen-metil + picloram. Csak a rend kedvéért említem meg ismét, hogy a metazaklór + aminopyralid + picloram szintén beletartozik az EPOST csoportba, éppen úgy, mint viselkedése és hatásspektruma szerint a POST szegmensbe.

Posztemergens technológia

A posztemergens kategóriába sorolt készítményekből egyre több van, de mégis kevés. Ide sorolhatók a már korábban bemutatott quimerac alapú (+ metazaklór; + dimetenamin-P; + imazamox) kombinációk, a másik imazamox kombináció (+ mezaklór) és az etametsulfuron-metil. Ezeket részletesebben tárgyaltuk a korábbiakban. A lényegük, hogy a repce legalább 4 leveles legyen, de esetenként későbbi fenológiájában is alkalmazhatók, de fontos szempont náluk, hogy a gyomnövények érzékeny fejlettségi stádiumban legyenek, azaz a kritikus gyomok többsége 2-4 levélben legyen a kezeléskor.

A másik nagyobb csoportot azok a gyári kombinációk alkotják, amelyek esetében a kijuttatásuk időpontja nem kötődik a gyomok kifejezetten fiatal stádiumához, de a hatékonyság így is magas fokú. Jellemzően szintetikus auxin hatóanyagokra épülnek a készítmények. Ide tartoznak a clopyralid + picloram (elsősorban a fészkesek, a pillangósok, a burgonyfélék és a keserűfűfélék családjába tartozó gyomok ellen), az aminopyralid + clopyralid + picloram (az előbbieken túl olyan fontos gyomok tartoznak még a spektrumába, mint a ragadós galaj, a pipacs, a libatop-félék, a disznóparéj fajok, a selyemmályva stb., tehát a melegigényes gyomfajok), a metazaklór + aminopyralid + picloram (az előzőeken túl az úgynevezett szőnyeggyomok, amennyiben a szőnyeggyomok nincsenek túlfejlett állapotban). A felsorolt szintetikus auxinok mindegyike elsősorban levélherbicid, de valamennyi rendelkezik számottevő talajhatással is. Ebből következik, hogy bizonyos utónövény-korlátozással számolni kell az esetükben, különösen abban az esetben, ha kezelést követően a repce kifagy és tavasszal másik növényt szükséges a területbe vetni. De ez a megállapítás igaz szinte valamennyi repce gyomirtóra. Ilyen megfontolásból is, nagyon fontos a címke elolvasása, értelmezése és pontos betartása.

Végül, de talán elsősorban, egy új kombinációt szeretnék bemutatni, amely 2019 őszén lesz először elérhető a piacon. Felhasználható ősszel a repce valódi hat leveles állapotától teljes dózisban (0,5 l/ha), illetve fölhasználható osztott kezelésben, amikor az első kezelés a repce 2-4 leveles korában történjen, míg a második kezelés a kultúrnövény 6-8 leveles korában. A két kezelés között legalább 14 napnak el kell telnie. Az osztott kezelést mindkét alkalommal fél-fél dózissal (0,25-0,25 l/ha) kell végrehajtani. A kombinációból elsősorban a picloram felelős a fészkesek a burgonyafélék, keserűfűfélék elleni hatékonyságért, míg a haluxifen-metil a sebforrasztó zsombor, a pásztortáska, a tarsóka fajok, a pipacs, a galaj, az árvacsalánfélék, a gólyaorr fajok, a fehér libatop, a selyemmályva, a szerbtövis fajok elleni hatékonyságért. A vadrepce esetében megfelelő hatékonyság csak e gyomfaj 4 leveles koráig figyelhető meg. A két hatóanyag szinergizmusa a disznóparéj fajokon nyilvánul meg. Szintén szinergista hatás látható a veronika fajok és a tyúkhúr esetében is, ahol a hatékonyság egyedsűrűség és a gyomok fejlettségi fokának tükrében változó; az erős mellékhatástól a teljes hatékonyságig.

Mindkét hatóanyag levélherbicid, de a picloram rendelkezik talajon keresztüli tartamhatással is. Ezzel szemben a halauxifen-metil kizárólag levélen keresztül hat. Ennek tükrében a kijuttatás időpontjának helyes megválasztása mindig vegye figyelembe, hogy a védekezést szükségessé tevő gyomok már kicsírázott, sőt lehetőleg több leveles állapotban legyenek. Érdekessége a halauxifen-metilnek, hogy kimondottan hideg időben is jól kifejti hatását. Maga a készítmény is úgymond időjárásfüggetlen.

A készítmény normál vetésváltás esetében (tehát az ősszel kezelt repce nyáron betakarításra kerül) nem von maga után semmilyen utónövény-korlátozást.

Az egyszikűek problémája

Amennyiben tömegesen jelenik meg valamelyik fűféle a táblán, védekezés szükséges. A növényvédőszer-piacon több, úgynevezett szelektív egyszikűirtó érhető el a „fop” és „dim” hatóanyagok közül. Mindenki válassza a számára kedveset. Tudni kell róluk, hogy a hatáskifejtésükhöz időre van szükség, illetve, lehetőség szerint mindenki tartsa be azt az elvet, miszerint egyszikűirtóval nem keverünk semmit. Mivel ezek a hatóanyagok is levélherbicidek és talajhatásuk nincs, célszerű megvárni, amíg az összes fűféle kikel és csak ezután sort keríteni a védekezésre.

Posztemergens gyomirtás, de tavasszal

Ez az a technológia, amit mindenki szeretne elkerülni (mert akkor sikerült igazából az őszi gyomirtása), de a valóságban mindig sor kerül tavaszi kezelésre, vagy felülkezelésre. Azt, hogy kinél miért kell a tavaszi kezelés, ne részletezzük, de induljunk ki abból a megfontolásból, hogy a növényállomány a gyomok fölött nem tudott időben záródni és ezért a kora ősszel és ősszel kelő, áttelelő gyomnövények már megerősödnek, mire a beavatkozásra sor kerülne. Olyannyira megerősödhetnek, hogy egyes fajok közülük már virágoznak, vagy el is virágoztak a kezelés időpontjában. A kérdést nehezíti, hogy szinte csak azok a készítmények vehetők igénybe tavasszal, amelyek ősszel a POST időszak végén is használhatóak (ez alól lesz egy kivétel, egy engedélyezés alatt álló, várhatóan 2020 tavaszára megjelenő készítmény, új hatóanyaggal – de erről majd bővebben akkor, amikor valóban elérhető lesz). A rendelkezésre álló időintervallum szintén nehézzé teszi a tavaszi védekezést, hisz addig célszerű (és engedélyezett) a beavatkozás, amíg az engedélyokiratban szereplő fenológiai állapotot a repce el nem éri. Kora tavasszal általában a talajviszonyok nem teszik lehetővé a munkálatokat, vagy a fagyos és hideg időjárás, esetleg az eső. Ezt követően pedig a repce nagyon gyorsan indul újbóli fejlődésnek és túlnövi a lehetséges kijuttatási előírásokat. Nehezítő körülmények számít még, hogy ilyenkor általában rovarok ellen is, fungicides kezelést is, sőt még növényi mikroelem-táplálást is permetezni szoktak, de egy ilyen többkomponensű „koktél” többet ártana a repcének, mint amit használna. Tehát, időben szét kell őket választani.

Tavasszal használható gyári kombinációk: a clopyralid + picloram rejtett bimbós állapotig, az aminopyralid + clopyralid + picloram még tőlevélrózsás állapotban és az imazamox + quinmerac szintén rejtett bimbós állapotig, de ez utóbbi csak imidazolinon-toleráns állományban. Darabra nem sok, de azért a szikfüveket, pipitért, búzavirágot, galajt és pipacsot féken lehet velük tartani, az imazamox + quinmerac-kal pedig még a kereszteseket is. Az utónövényekre vonatkozó korlátozások ebben az esetben fokozottan figyelembe veendők.

A termesztéstechnológia hatása a gyomirtásra

A repcetermesztés technológiai eltérései – gyomirtási szempontól – a forgatás kontra forgatás nélküli talajművelés, illetve a sortávolság megítélésében kerülnek előtérbe. Azt nem tisztem megítélni, hogy a gazdálkodók melyik talajművelést részesítik előnyben, de valahol igaz itt is mondás, hogy ami bejön a réven, az elmegy a vámon. A forgatás nélküli talajművelés, okszerű talajlezárással mindenképp jót tesz a vízháztartás szempontjából, viszont így lemondunk a beforgatás nyújtotta gyomgyérítés lehetőségéről. Tehát, valószínűleg többet kell majd a növényvédelemre költeni. A sortáv kérdésénél pedig azt kell szem előtt tartani, hogy mikor tud majd a repceállomány záródni, azaz meddig kell a gyomirtókkal biztosítani a gyommentességet. Itt is igaz, hogy minél hosszabb időintervallumban várjuk el a gyomirtó szerek segítségét, annál inkább „nagyágyúhoz” kell majd nyúlni, vagy több ütemben beavatkozni, és ebben az esetben is mindkét lehetőség növeli a költséget.

Térjünk ki egy mondat erejéig a vetésforgóra is. Amennyiben egy gazdaságon belül dominál a gabona- és repcetermesztés, akkor a rájuk jellemző gyomok fognak elsősorban fölszaporodni és a védekezést is ennek tükrében kell megválasztani, tehát a készítménynek nagytudásúnak kell lennie, vagy olyan gyomirtási programot kell alkalmazni, ami lefedi a tömeges és problémát okozó gyomokat. Ahol a kapásnövények dominálnak, ott viszont a melegigényes gyomok fognak értelemszerűen túlnyomó részt előfordulni, tehát ennek megfelelő készítményt kell választani. Ahol a gabona jelentős részt foglal el a vetésforgóban, ott egy következő kérdés, hogy a gabona-technológiában milyen részarányban vannak jelen az ALS-gátló készítmények. Ha jelentős, akkor kerülni kell lehetőség szerint a repcében az azonos hatásmechanizmust (etametszulfuron-metil), illetve kerülni kell az imidazolinon-toleráns repce termesztését is, mivel az IMI-toleráns repce árvakelés komoly gond elé állíthatja ősszel a gabona gyomirtást.

A modern hibrideket jellemző tulajdonságokhoz kapcsolódóan, a gyomirtás tervezése során, szintén több megfontolandó kérdés merülhet fel. Jó csírázási eréllyel és gyors kezdeti fejlődéssel jellemezhető a legtöbb hibrid, ami beavatkozás nélkül őszi túlfejlődéshez vezet. Esetlegesen érdemes megfontolni a későbbi vetést, mivel a korábban rendszeres, augusztus 20-a környéki esők el-elmaradoznak, így a PRE kezelések hatékonyságát ezzel bizonytalanná teszik. Kicsit utópisztikusnak tűnő gondolat a jelenben, de a felmelegedést mutató környezetünkben rentábilis repcetermesztés esetében elképzelhetőnek tűnhet a közeljövőben a bemosó csapadékot is pótló kelesztő öntözés. Rossz, de egyben figyelmeztető példa volt erre a 2018-as ősz.

Kérdések – más szemszögből

Számomra két nagy kérdéscsoport merül fel minden növénykultúra esetében, így a repcénél is:

1. Milyen hatóanyagok és készítmények állnak a mindenkori termelés rendelkezésére?
2. Milyen gyomoktól kell óvni és védeni a repceállományt?

Változó jogi háttér

Mindannyian szembesülünk azzal a folyamatos jelennel, hogy a közös, uniós szabályozás következtében (elképzelhető, hogy az EU nélkül, önmagunktól is ilyen döntések születtek volna) két tendencia bontakozik ki:

• egyrészt hatóanyagok kerülnek kivonásra,
• másrészt, a megmaradt hatóanyagok felhasználható összmennyisége alacsonyabb dózisok felé tolódik.

Első pillantásra ez borúlátásra ad okot, de a helyzet rövid- és középtávon nem annyira rossz. Azt tisztán kell látnunk, hogy a repce gyomirtása át fog alakulni, és valószínűsíthető további hatóanyagok eltűnése vagy mennyiségi korlátozása. Ez abból adódik, hogy a jelenleg uralkodó gyomirtás túlsúlyosan PRE hatóanyagokra épül. A PRE hatóanyagok pedig a talajon keresztül, hosszú időn át hatnak. Az a dolguk, hogy néhány hétig, hónapig jelentős mennyiségben jelen legyenek a talajban: a talajherbicideknek hosszú a bomlásideje, a hatóanyagok kimutathatóságát ez időben megnöveli és az így mért szermaradékok sokáig kimutathatók a talajból, a talajvizekből vagy a növényekből. (S most ne menjünk bele a lebomlási termékek tulajdonságaiba). A jelenlegi szabályozás pedig éppen ezzel ellentétes tendenciát tart szerencsésnek: rövid felezési időt, gyors metabolizmust, talajban és talajvízben nem káros vegyületté való intenzív lebomlást és lehetőleg nulla szermaradékot a növényekben. Ezek együttesen inkább a levélherbicidek profiljának felelnek meg, semmint a talajherbicidekének.

A repce azonban fontos növény a gazdálkodók számára, így a növényvédő készítményeket előállítók számára is. Európában a meghatározó mezőgazdasággal rendelkező országok jelentős repcetermesztést folytatnak, gazdasági súlyuk olyan, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a hatékony készítmények iránti igényüket. Főként úgy, hogy a piac ezt meg is fizeti. Jelenleg is folyik új hatóanyagok vizsgálata, folyik új kombinációk kipróbálása és folyik új készítmények engedélyeztetése is. Mint ahogyan ismert, már több olyan készítmény engedélyeztetése is folyik Magyarországon, amelyeknek a gyári összetételéből a jelenlegi leginkább használt hatóanyag már kimaradt. Tehát elképzelhető, hogy szűkül a PRE készítmények kínálta lehetőség, és az is elképzelhető, hogy dominánsan POST irányba tolódik el egységesen mindenkinél a védekezés. Mint, ahogyan az is elképzelhető, hogy több beavatkozásra kerül majd sor egy őszön annak érdekében, hogy ne lépjük át a megengedett határokat, de a tábla is gyommentes maradjon. Nem tudom biztosra mondani, hogy így lesz, de elképzelhető. Addig is vigyázzunk a meglévő hatóanyagainkra és használjuk őket okosan.

Változó gyomviszonyok

A nagy tapasztalattal és kellő korral rendelkező gazdák még emlékezhetnek arra az időre, amikor a repcét nem részesítették gyomirtásban. Más technológiával termeltek, más jövedelmezőség mellett. Aztán igény lett a mind tisztább repcetáblákra, megjelentek az első gyomirtások. Még én is emlékszem az eseti engedéllyel kijuttatott fluroxypyr gyötörte repcére, mert ragadós galajt kellett irtani, de egy időben vagy elfogadták a torzulást a repcén és arattak, vagy maradt a galaj az úr. Később megjelentek egyéb készítmények, amelyek a galajt kordában tudták tartani, de ekkor más gyomnövény lett az éppen aktuális főmumus, néhány pedig állandó jelleggel, a kezdetektől fogva díszíti a táblát és teszi próbára a növényvédelem tudását, mint például az ebszikfű. Azt, hogy hogyan változik a problémás gyomok listája, nem kell hosszasan magyarázni: elég a közelmúltban szinte kiirthatatlannak hitt sebforrasztó zsomborra gondolni, no meg arra, hogy a galaj egyre inkább visszaszorul a repcéből (épp úgy, mint ahogyan a gabonából is), egyre ritkábban tekeredik a motollára, vagy okoz egyéb gondot a betakarításkor. Aztán a sebforrasztó zsombort is utolérte a maga ellenszere, s most várhatjuk a következő nehezen irtható gyom megjelenését. A magam részéről azt láttam az elmúlt néhány év alatt, hogy a hamvas zsombor jelentkezik nagy erőkkel az Alföldön, a gólyaorrok a Dunántúl egyes részein. Ezekből mekkora gond keletkezik majd a későbbiek során, vagy éppen hogyan állunk a bevethető hatóanyagokkal, amelyek képesek kordában tartani őket, nem tudom, de figyeljünk rájuk! Rájuk is.

Van egy másik gyomcsoport, amelyik jelentős előretörést tudott elérni a korábbiakhoz képest. Ezek: néhány fűféle gyom; a rozsnok fajok és a vékony egércsenkesz. A többi, ősszel csírázó és áttelelő fűféle gyomnövényünk is egyre gyakoribb. Ne menjünk most bele, hogy a helyes agrotechnika megoldást tud nyújtani szinte mindenre, mert azt látjuk, hogy vagy nem tudjuk a helyes agrotechnikát alkalmazni, vagy nem is ismerjük a helyes agrotechnikát. Egyáltalán, mit értünk helyes agrotechnikán? Minek a szemszögéből nézzük és döntjük el, hogy mi a helyes? Talajkímélés szempontjából, vagy gazdaságosság nézőpontból. Netán a gyomosdás szempontjából. Itt ismét nem igazságot akarok tenni, csak fölvetni egy kérdést: mi lesz az egyszikű gyomokkal. A kérdés annál inkább releváns, hogy a repcetáblán belül megjelennek ezek a gyomok (néhány ellen védekezünk is, néhány ellen nem, hisz úgyis elfér), amelyek felszaporodnak a maguk kis ügyességével (vetéshiba, táblaszegély, az állomány gyengén telelt részeiben) és az igazi kárt majd az őszi gabonákban fogják okozni, ahol ismét csak a korábban emlegetett ALS-gátlókhoz nyúlunk, gerjesztve a gyomokat a rezisztencia kialakítására. Pedig a repcében könnyebb lenne a fűféléket szabályozni. Hatóanyagok közül is több van, amely alkalmas erre. Szeretnék példát hozni egy teljesen mellőzött hatóanyagra, amely hatásmechanizmusa a gabonafélékben sincs kihasználva. Ez a hatóanyag a propyzamid. Nem lenne egy csapásra megoldás mindenre, minden egyszikű gyomra, de kis odafigyeléssel akár azzá is válhatna. Maga a hatóanyag egy igen érdekes jelenség: Kijuttatása késő őszre, hűvös időre tehető. A repce 8 leveles állapotára vagy attól későbbre. Tehát levelekkel érintkezik, de ettől függetlenül a propyzamid egy talajherbicid és gyökérzeten keresztül jut be a növénybe. Valamennyi repcében előforduló egyszikű a spektrumába tartozik. Sőt, a tarackbúza tarackos egyedeit is kiváló hatékonysággal pusztítja. Ez utóbbi például egyedi tulajdonság: talajherbicid, amelyik évelő gyomot irt. Néhány kétszikű is beletartozik a spektrumába, például a tyúkhúr. Hatáskifejtése időigényes. Egyik évben Diósjenő határában (Nógrád megye) az egyetlen hatóanyag volt, ami a vékony egércsenkesz ellen elfogadható hatékonyságot biztosított repcében, pedig ott kipróbáltunk több PRE hatóanyagot a saját címkéje ajánlása alapján, valamint több szeletív egyszikűirtó hatóanyagot a saját optimális POST idejükben kijuttatva, illetve a propyzamidot a saját időpontjában (azaz relatíve későn) kijuttatva. A tökéletes hatékonyság önmagáért beszélt, de a többi készítmény ezt meg sem közelítette abban az évben. S olyankor, amikor a PRE készítmények nyújtottak egy elfogadható-közeli hatékonyságot a vékony egércsenkesz ellen, a propyzamid akkor is tökéletesen dolgozott. Egyszóval, van a kezünkben valami, amiről egyrészt nem is tudunk, másrészt nem is használjuk. S a végén ne csodálkozzunk, ha majd a gabonában fog ez nagyon drága árat kérni.

Változó időjárás mint befolyásoló tényező

Az időjárás is változik körülöttünk. Eltűntek a komoly telek, szélsőségekbe csapnak olykor az őszök vagy tavaszok. Kiszámíthatatlanná vált a csapadékeloszlás és az optimális vetésidő. Nem tudjuk sokszor tervezéskor eldönteni, hogy a PRE technológia elegendő bemosó csapadékkal fog-e beválni adott évben, vagy éppen egy célzott POST lesz az igazi. De nem pusztán ilyen összefüggésben fejti ki hatását az időjárás megváltozása. Új gyomnövények jelentek meg, komoly gondot okozva néhány meleg őszön. Ezek a melegigényes, nyári, nyárutói gyomok, amelyek rendes esetben a kapásnövényeinkben fordulnak elő. Egyik volt kollégám összegyűjtötte az utolsó néhány évtized hőmérsékleti adatait és a következő érdekes tényt találta: míg évtizedekkel ezelőtt az első (komolyabb) fagy általában szeptember legvégén, október legelején lépett föl, addig napjainkban ez kitolódott novemberre, esetenként november végére. (Olyan telünk is volt, amikor a vadrepce áttelelt, tehát nem volt elég hideg ahhoz, hogy elpusztuljon.) Ez a fagy korábban elég volt arra, hogy a melegigényes gyomokat még fiatal stádiumukban elpusztítsa, és ezzel észrevehetetlenné váltak a repcében, addig napjainkban mintegy 50-60 nappal meghosszabbodott a versenyhelyzetben eltölthető napok száma. Sőt, a melegedő léghőmérséklettel arányosan, a versenyhelyzetük még javult is a repcéhez képest. Ezek után nem szabad azon csodálkozni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló PRE készítményeink (amelyek kora őszi és őszi gyomok ellen kerültek kifejlesztésre) nem képesek felvenni a versenyt egészen más gyomfajokkal szemben.

Már rövidtávon is meg kell felelni ennek a jelentős változásnak, és egyrészt biztosítani kell a termesztők számára a hatékony készítményt minél nagyobb választékban, másrészt maguknak a repcetermesztőknek kell észrevenni, hogy ismét megváltozott valami, új megoldást keresni, más utakat is be lehet járni a probléma megoldására.

Esetleg valami változás a termesztésben?

Mi változhat meg a termesztésben? Olyan sok minden nem, és az sem egyik pillanatról a másikra. Vagy mégis? A gazdálkodás a profitot részesíti előnyben. Keresi az olyan növényeket, amelyek biztosítani tudják a gazdaság megélhetését. A repce pedig pont ilyen, ha jól csinálják. Sokan próbálják ezt jól csinálni és egyre többen próbálják ezt gyakran csinálni. Huszon évekkel ezelőtt a nagykönyvben az szerepelt, hogy a repcét önmaga után négy éven belül ne termesszen senki. Nem is termesztették gyakrabban. A mai szakkönyvekben szintén az áll, hogy a repcét önmaga után négy éven belül ne termesszünk, de mi termesztjük. Egyre-másra hallani. Lehet úgy tenni, mint aki nem is akar tudomást venni erről, és lehet úgy tenni, mint aki hozzá akar érdemben szólni ehhez a termelői kedvhez. Lehet hallani arról, hogy egyes gazdaságokban három évente kerül vissza ugyanarra a területre a repce és lehet olyanokról is, ahol minden második évben repcét vetnek egyazon táblába. Ez utóbbinál biztos, hogy csak repce–gabona váltogatja egymást. Amennyiben a betegségek és a kártevők ezt a termesztést nem gátolják meg, a gyomirtás biztosan megoldható. Csak még inkább oda kell figyelni a gabona fázisban az ott használt készítményekre, az évről évre előtörő gabona árvakelés vetés előtti kezelésére, a lehetséges közös gyomok okszerű szabályozására váltogatott hatóanyagokkal és hatásmechanizmusokkal és sok minden másra is, meg még egy fontos dologra: a repce tartamhatással bíró készítményeire előírt időkorlátra. Nevezetesen, arra figyelni, hogyha egy készítmény címkéjén az áll: „ezt a készítményt vagy ugyanezt az XY hatóanyagot tartalmazó bármilyen készítményt ne használja ugyanazon területen, mint pl. 500 g hatóanyag / három év”, vagy „ne használja ugyanazon területen háromévente egyszeri alkalmazásnál többször”, akkor figyelembe véve a gyomviszonyok alakulását, legalább két évre előre meg kell tervezni, hogy milyen készítményt lehet használni az első évben és melyeket majd a második repcés évben. Elképzelhető, hogy az első évben valamilyen metazaklór kombináció kerül fölhasználásra PRE-ben, majd a következő repcés ciklusban egy metazaklór nélküli – mondjuk klomazon alapú – kombináció kerül kijuttatásra szintén PRE-ben, amit kiegészítő kezelés fog követni EPOST-ban vagy POST-ban.

*

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a repce gyomösszetétele és gyomirtási lehetősége igen változatos. Jelenleg rendelkezünk elegendő hatóanyaggal és az ezekből összeállított kombinációkkal arra, hogy a most előforduló problémákat leküzdjük. A repcére nem lehet csak önmagában nézni, hanem meg kell vizsgálni a környezetet, amibe a repcetermesztés beillesztésre került, mert lehet, hogy egy kicsit ugyan keresztbe nyúlva a növényi kultúrákon, de észszerűbb megoldás biztosítható néhány probléma ellen. Legvégül pedig feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mi állandó és mi változik; ha már változik, akkor feltehetőleg milyen irányba történik elmozdulás; illetve, azt is megkérdezhetjük magunktól, hogy ezekben a változásokban én hogyan találok megoldást a gyomirtási kérdéseimre.

Fotó: A szerző felvételei