A lehullott csapadék nagysága néhány mm-től több 10 mm-ig alakult. Növényvédelmi szempontból néhány kártevő aktivitása érdekesen alakult, melyre egyelőre nehéz magyarázatot találni.

Gyakorlatilag befejeződött a kalászos gabonák és az őszi káposztarepce betakarítása. A kellően nedves talajban az elhullott repce gyorsan kicsírázott, helyenként már 2-4 lombleveles állapotú. A repce fiatalkori kártevői így elegendő táplálékot találnak a túléléshez, de a gyülekező bolhafajok kártétele meg sem közelíti az előző évi kiugróan magas értéket a kedvezőbb nedvességi viszonyok miatt.

Az árpa és a búza tarlókon még várat magára az elhullott magvak kelése, kell egy kis idő a mélynyugalmi állapot feloldódásáig, ami fajtánként erősen változó. Egyes fajták ugyanis csapadékos aratásban már a kalászban képesek kicsírázni, mások pedig heteket várnak a nyugalmi állapot feloldódásához.

A tarlón vándorló gabonafutrinka imágók keresik az ideális helyet a tojásrakáshoz, a megmaradt szalmarendek, szalmacsomók kiválóak erre. Amennyiben kalászost vetnek önmaga után, ősszel csócsárló kártételre lehet számítani. A tojásrakás időszaka hosszú, a kártevő képes tojásait visszatartani a lárvakeléshez kedvező időszakig. A tarlóhántás és a tarlóápolás azonban a talaj biológiai regenerálódása mellett elősegíti a károsítók életfeltételeinek a korlátozását, és az őszi károsítás lehetőségének a csökkentését.

A kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke rajzása és a kártétel tájegységenként kiemelkedően változatosan alakul. A feromon csapdák mindkét kártevőt a korábbi évekhez viszonyítva nagyon alacsony egyedszámban fogják. Ennek ellenére néhány százalékos kártétel megfigyelhető kukoricamolyból és gyapottok-bagolylepkéből, ez utóbbi esetében fiatal és fejlett lárvákból egyaránt a kukorica csővégeken és a fejlődő szemeken.

Gyengébb az amerikai kukoricabogár imágók rajzása is, de a körülmények kedvezőek a bőséges peterakáshoz, így várhatóan jövőre is számítani kell kártételre a monokultúrás táblákon. A bogarak most a bibeszálat rágják, így csökkentve a sikeres termékenyülés esélyét.

A napraforgó virágzása a meleg nyár miatt viszonylag gyorsan lezajlott, a magas növényállomány önárnyékolása miatt már a csapadékkal jobban ellátott területeken is elkezdődött az alsó levelek leszáradása.

A szklerotíniás tőfertőzés miatti tőhervadás megfelelő vetésváltás betartása mellett mindössze néhány százalékos, az idősebb levelek alternáriás és napraforgórozsda fertőzöttsége alacsony. A tányérok egyelőre mentesek a betegségektől. Extrém talajviszonyok között már kezdődő foltszáradás a makrofominás szárfertőzés kezdeti tüneteit jelzi.