Ahogyan vidul az idő, egyre-másra jelennek meg a szántóföldeken élő rovarok, bújnak elő a földből a gyomnövények. A rovarok esetében szándékosan nem használom a „kártevő” kifejezést, mert nem mindegyik tekinthető annak, dacára némely szakirodalmi megállapításnak.
Sokuk talán nem is ismerős, meglehet, még olyanoknak sem, akik a napjaikat a szántóföldeken töltik. Talán észre sem veszik ezeket, de ha netán mégis a szemükbe ötlenének, az is lehet, segítségükre lesz ez a kis sorozat, amely ezekkel a rovarokkal foglalkozik, sorra véve őket, ahogy az év előrehaladtával megjelennek. Hozzátenném, a száraz és tudományos megközelítésen túl a leírtakban várhatóan lesz szubjektív elem is, mert azért a növényvédős is csak ember, van rovar, gyom, sőt rovarkártevő és veszélyes gyomnövény is, amely iránt érez némi szimpátiát, miközben esetleg küzd is ellene.
Ilyen szimpatikus kis rovar a sároshátú bogár. Vele biztosan találkozott már szinte minden szántóföldet járó ember. Bár az is meglehet, hogy észrevétlenül lépett át felette, mivel ez a kis bogárka zavarásra mozdulatlanná merevedik és szemlélő legyen a talpán, aki ilyenkor megtalálja, köszönhetően remekbe illő álcázásának. Páncéljának mirigyei olyan anyagot termelnek, amely megkönnyíti, hogy a talajszemcsék ráragadjanak, így az egyébként fekete bogár barnás-földszínű. Mondhatjuk, hogy sároshátú. Ilyen hatékonyan álcázva rója fürgén az útját a talajfelszínen, mert repülni nem tud.
A szakirodalom sok esetben kártevőként kezeli ezt a fajt, amely számos növénykultúránkat képes károsítani. A kártétel főként a kifejlett egyedek számlájára írható, amelyek a kelőfélben lévő, szikleveles növényeken táplálkoznak, rágásnyomukat e sorok írója is megtalálta már napraforgó sziklevelein. Táplálkozásuk során károsíthatják a szikleveles növény szik alatti szárrészét is, amelynek következménye a kis növény kidőlése, pusztulása is lehet. A kártételhez csatlakozhatnak a lárvák is, amelyek áldrótférgek, így nagyban hasonlítanak a pattanóbogarak lárváihoz.
Egyes szakirodalmi leírások a sároshátú bogár által fogyasztott növényi részeknél hőmérsékleti határokat állapítanak meg. Eszerint 25 °C alatti hőmérsékleten inkább száraz, vagy száradó növényi részeket fogyasztanak, gyengült növényeken táplálkoznak, azonban 27 °C felett ez megváltozik és onnantól kizárólag zöld növényi részekkel táplálkoznak. Ha már a kártételről esett szó, azt természetesen nem lehet biztosan kijelenteni, hogy soha, sehol nem okoztak olyan mértékű növénypusztulást, amely már gazdasági kárnak tekinthető, de azt biztosan állíthatom, hogy én magam még nem találkoztam ilyennel.
A sároshátú bogarak mostanában, március végén, április elején jönnek elő a talajból, ahol a növényi maradványok között telelnek ki. Inkább a szárazabb körülményeket kedvelik – az enyhe, de csapadékos teleken sokuk el is pusztul – ezért inkább az ország kevésbé csapadékos területein fordulnak elő. Ha találkozunk velük jártunkban keltünkben, ne kártevőként gondoljunk rájuk, egyszerűen csak társbérlőink a szántóföldeken.
