Az esővíz gyűjtése ma már sok kertben természetes része a víztakarékos gazdálkodásnak. A növények többsége kifejezetten jól reagál a lágy esővízre, ráadásul a vezetékes víz felhasználása is csökkenthető vele.
Nyáron azonban a gyűjtőedényben tárolt víz könnyen bezöldül, kellemetlen szagúvá válik, vagy nyálkás lerakódás jelenik meg a hordó falán. A jelenség hátterében több, egymással összefüggő tényező áll.
A fény és a meleg felgyorsítja a folyamatot
Az algák természetes módon jelen vannak a környezetben, spóráik a levegőből is bekerülhetnek az esővízbe. Ahhoz azonban, hogy tömegesen elszaporodjanak, megfelelő körülményekre van szükségük. A napfény biztosítja a fotoszintézishez szükséges energiát, a felmelegedő víz pedig felgyorsítja a szaporodásukat.
Ha a hordó hosszabb ideig közvetlen napsütésben áll, különösen a sekélyebb vízréteg melegszik fel gyorsan. A folyamatot tovább erősítik a tetőről lemosódó levelek, virágpor, por és egyéb szerves anyagok, amelyek tápanyagforrásként szolgálnak az algák számára. Pangó vízben ezek a feltételek egyszerre teljesülnek, ezért a nyári hónapokban néhány hét alatt is látványos algásodás alakulhat ki.
Nem mindig elég csak leereszteni a vizet
Ha a tartály falán már zöldes bevonat látható, célszerű a hordót teljesen kiüríteni és mechanikusan megtisztítani. A lerakódás kefével vagy dörzsszivaccsal általában könnyen eltávolítható. Erős vegyszerek használata nem indokolt, különösen akkor, ha a vizet később öntözésre szeretnék felhasználni.
Szükség esetén ecetes vagy citromsavas oldattal is át lehet mosni a tartályt, ezt követően azonban alapos öblítés szükséges. A tisztítást érdemes a szezon elején, majd az idény során szükség szerint megismételni, különösen akkor, ha sok szerves szennyeződés kerül a vízbe.
A megelőzés sokkal egyszerűbb
Az algásodás ellen a leghatékonyabb védekezés nem valamilyen adalékanyag, hanem a megfelelő tárolás. A fedéllel ellátott, sötét színű vagy fényt át nem eresztő tartályokban lényegesen ritkábban jelennek meg algák. Ugyancsak sokat számít, ha az ereszcsatornára lombfogó vagy szűrő kerül, mert így kevesebb levél és szerves törmelék jut a vízbe.
Nem célszerű hónapokig változatlanul tárolni az esővizet. Ha a készletet folyamatosan felhasználják öntözésre, majd friss csapadékvízzel pótolják, kisebb az esélye annak, hogy a víz beposhad vagy erősen algásodni kezdjen. Árnyékos helyen felállított tartályban szintén lassabban zajlanak le ezek a folyamatok.
Mire érdemes figyelni?
Az esővíz elsősorban öntözési célra alkalmas, ivóvízként nem használható. Ha a víz elszíneződik, kellemetlen szagúvá válik vagy nagy mennyiségű lebegő anyagot tartalmaz, célszerű előbb kitisztítani a tárolót, és csak ezt követően újra feltölteni.
Az algásodás önmagában elsősorban vízminőségi és karbantartási probléma, ugyanakkor a pangó, felmelegedő víz más mikroorganizmusok elszaporodásának is kedvezhet. A cianobaktériumok – közismert nevükön kékalgák – bizonyos körülmények között toxintermelésre is képesek, ez azonban elsősorban természetes állóvizekben jelent ismert közegészségügyi kockázat. Éppen ezért a kerti esővízgyűjtőket is érdemes tisztán tartani, fedetten üzemeltetni, és a vizet rendszeresen cserélni.
Képek: Pexels.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
