A babérmeggy néhány év alatt az egyik leggyakoribb örökzöld sövénynövénnyé vált, majd szinte ugyanilyen gyorsan került a vitatott kerti növények közé. Mérgezőnek mondják, Svájcban már nem lehet forgalmazni, és egyre többször az inváziós növények között emlegetik.
Ezek azonban különböző kérdések, amelyeket érdemes szétválasztani. A kerttulajdonos számára ugyanis nem az a legfontosabb, hogy „veszélyes-e” a babérmeggy, hanem az, hogy pontosan milyen kockázatot jelent, és mit kell ezzel kezdeni a gyakorlatban.
Mérgező, de nem úgy, ahogy sokszor olvasni lehet
A babérmeggy (Prunus laurocerasus) valóban mérgező növény. A leveleiben és különösen a magjában cianogén glikozidok találhatók. Ezekből a növényi szövet sérülése, illetve az emésztés során hidrogén-cianid szabadulhat fel.
A magyar népegészségügyi tájékoztatás közepesen mérgező növényként tartja számon a babérmeggyet, és arra is felhívja a figyelmet, hogy a mérgezések jellemzően a magvak lenyeléséhez kapcsolódnak.
Különösen olyan kertben érdemes erre figyelni, ahol kisgyermekek vannak, mert az érő, cseresznyére emlékeztető termések könnyen felkelthetik a figyelmüket. A lehullott terméseket ezért célszerű összeszedni.
Haszonállatok közelében még nagyobb óvatosság indokolt: a babérmeggy a szarvasmarhára és a juhra különösen veszélyes lehet. A lenyesett ágakat ezért nem szabad olyan helyre dobni, ahol az állatok hozzáférhetnek.
Nem lesz „ciános” tőle a veteményes
Gyakran felmerül az is, hogy a babérmeggy mérgező vegyületei átkerülhetnek-e a mellette termesztett zöldségekbe. Jelenleg nincs olyan szakmai bizonyíték, amely alapján attól kellene tartani, hogy egy babérmeggy közelében termesztett sárgarépa, paradicsom vagy más haszonnövény emiatt mérgezővé válik.
A cianogén vegyületek a növény saját anyagcseréjének részei. Abból, hogy egy növény ilyen anyagokat tartalmaz, nem következik, hogy azokat a szomszédos növény a talajból felveszi és veszélyes mennyiségben felhalmozza. A babérmeggy mellett lévő veteményest tehát emiatt nem szükséges felszámolni.
A nyesedékkel már érdemes körültekintőbben bánni. Nagy mennyiségű friss lombot ne hagyjon hozzáférhető helyen, különösen állattartó udvarban. A terméses ágakat pedig azért is célszerű eltávolítani, mert ezzel a növény terjedését is mérsékelheti.
Svájcban valóban betiltották, de nem a mérgezősége miatt
A babérmeggy körüli hírek egyik leggyakoribb félreértése a svájci szabályozáshoz kapcsolódik. Svájcban 2024. szeptember 1-jétől valóban tilos a babérmeggy forgalomba hozatala: nem értékesíthető, nem ajándékozható tovább, és az importja sem megengedett.
Ennek elsődleges oka azonban nem a növény cianogén vegyületeinek jelenléte, hanem az inváziós viselkedése. A svájci hatóságok szerint a babérmeggy sövényekből kijutva erdőszéleken és erdőkben is megtelepedhet, sűrű állományával pedig akadályozhatja az erdő természetes felújulását és kiszoríthatja az őshonos növényzetet.
Fontos részlet, hogy Svájcban sem rendelték el a meglévő babérmeggysövények általános kiirtását. A korábban elültetett példányok megtarthatók és gondozhatók, ugyanakkor meg kell akadályozni ellenőrizetlen terjedésüket. A hatóságok többek között azt javasolják, hogy ne hagyják a növényeket termést érlelni.
A kertben inkább a túlzott használata a kérdés
Magyarországon a babérmeggy népszerűsége könnyen érthető. Örökzöld, jól nyírható, gyorsan ad takarást, és megfelelő termőhelyen látványos sövény nevelhető belőle. Éppen ezek az előnyök vezettek oda, hogy lakókertekben, társasházaknál és új építésű ingatlanok környezetében sokszor szinte alapértelmezett növénnyé vált.
Ökológiai szempontból azonban nem szerencsés, ha nagy területeken ugyanazt az idegenhonos fajt használjuk. Az egységes növényállomány eleve szegényebb szerkezetű kertet eredményezhet, és növényvédelmi szempontból sem előnyös, ha egy-egy fajból hosszú, összefüggő sövények kerülnek egymás közelébe.
Új telepítésnél ezért érdemes azt is mérlegelni, valóban szükség van-e újabb babérmeggysövényre. Sok helyen más cserjék, például egyes bangiták, fagyalok vagy a termőhelyhez illeszkedő vegyes cserjesávok is megfelelő takarást adhatnak. A fajválasztásnál azonban nincs minden kertre érvényes csere: számít a talaj, a vízellátás, a fényviszony, a rendelkezésre álló hely és az is, milyen magas sövényre van szükség.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
