Azért lazítjuk a talajt, hogy megszüntessük annak számunkra káros tömörödöttségét. Az idő és a folyamatos használat során talajunk összetömörödik, iszapolódik, aminek következménye az lesz, hogy megáll rajta tavasszal a víz, nagyobb esőzéseket nem tud elnyelni, lemosódik a felszíne, nyáron pedig gyorsan kiszárad.
A növények szenvednek rajta, tavasszal fulladnak a vízben, nyáron kiszáradnak, gyökérzetük nem tud lefele nőni, általában nem kapnak levegőt. Van néhány kivétel, akinek bármikor le lehet dugni a penetrométert 50 cm-re a földjébe, de a legtöbb hazánkban található talajt lazítani kell középmély talajlazítóval.
Nézzük, hogyan működik a lazítás! Alapvetően a lazító repesztve lazít. A lazító hegye nekifeszül az előtte lévő talajnak és felfele mozdítani próbálja, amitől az széthasad. A talaj tulajdonságaitól függő szögben félkörívben reped a talaj a hegy előtt. Kötött, száraz talajon kis késszámú lazítón érezni lehet ezeket a repedéseket, ahogy meg – megakasztják a traktort.
Repedés karakterisztikája
Mi következik ebből. Először is, hogy a gerinc oldalára helyezett szárnyaknak nem sok értelme van, mivel már lazult szelvényben tevékenykednek, de erre még visszatérünk. Szárnyat lentre rakunk, ahol a hegy által repesztett szelvényt szélesítik. Minél kötöttebb a talaj, annál laposabb a repedés szöge, ergo annál kevesebb értelme van a szárnyaknak. Ez mondjuk egy elég jó dilemmát okoz, mert mekkora lehet a legsekélyebb csúcs két kés munkája közt. Ez alapján szárazabb nyáron, kötöttebb táblán ritkább készosztást használhatunk, vagy elhagyhatjuk a szárnyakat, míg kevésbé szélsőséges esetben szárnyazni és sűríteni kell.
Repedés szögének változása a késosztás és kötöttség függvényében
De akkor miért nem húzunk sűrű osztású szárny nélküli lazítókat? Egyszerű, a gerinclemeznek ellenállása van, szóval hatékonyabb, ha a munkát végző fejet szélesítjük.
Szárnyas és szárny nélküli lazítófejek
A következő elméleti fogalom a kritikus munkamélység. Ez korlátozza a lazítás mélységét, ezért nem lehet tetszőleges mélységben erőből lazítani. Vagyis lehet, csak az nem lazítás. Szóval, ha elképzeljük a lazítófejünket, amint előrefelé és felfelé emeli a talajt, minél mélyebben dolgozunk, annál nagyobb tömeget emel és mozgat, annál nagyobb a nyomás a lazító fején. Az acél még elvan, de egy idő után a terhelés akkora, hogy a fej közelében lévő talaj enged és inkább kikerüli valahogy a fejet, praktikusan tömörödik. Ezzel így pont az ellenkezőjét tesszük, mint ami a cél lett volna. Ez előállhat a mélység, azaz a terhelés növelésével, vagy a talaj teherbírásának csökkenésével. Ezért nem lazítunk nedves talajt, mert csak gyurmáznánk egy csatornát lent.
Ezzel összevág, hogy a mélységet növelve egyre nehezebb húzni a lazítót. Szóval itt a következő fogalom, a fogásmélység megosztás. Avagy, hogyan lazítsunk mélyen, ha nincs nagy traktorunk. Fokozatosan. Nem nehéz elképzelni, hogy a nyers tarlónál könnyebb megművelni a tárcsázott tarlót, vagy akár szántott, grúberezett területet. Elsőre baromságnak tűnik, mert összetapossuk a korábbi munkát, valamint valamennyi vesztség is lesz a laza felszín miatt, viszont még mindig jobb, mint 30cm mélységben erőlködni és szaggatni a gépet, mert nincs nagyobb traktorunk. Fogásmélység megosztással már csak a korábbi művelet alá mélyítendő részt kell hozzátenni, így apránként elérhető a cél. Ja és van még egy nem elhanyagolható előny. Szebb lesz a felszín, jó esetben nem kerülhet a felszínre vad föld.
Busa VTL-5 talajlazító tárcsás elmunkálóval
És itt rá is fordulhatunk a gerinc alakjára. Két különböző irányzattal találkozhatunk, az egyik az ívelt gerinc, a másik az egyenes. Az ívelt a hagyományosabbnak mondható, ilyen volt a régi IH, a Jimpa, vagy a Vibrolaz. Az elterjedésének oka, hogy kisebb a vontatási ellenállása. Ez abból adódik, hogy a hegy által megrepesztett talaj fokozatosan gördülhet a lapos szögben érkező gerincen, míg az egyenes gerinc elvágja azt. Ebből azonban jelentős munkaminőségbeli különbség adódik. Az ívelt késes lazítók munkája jóval egyenetlenebb, jóval nagyobb a felszín emelkedés. Hatalmas rögöket forgatnak ki, amit utána durva tüskéshengerekkel próbálnak szétszurkálni. Ez nem probléma, ha mondjuk hajtott szerszámmal tervezzük az alapművelést, az majdcsak boldogul vele, de egy gruber lehet, hogy már csak görgeti a felszín alatt ezeket. Érdekes aspektusa ennek, hogy ívelt gerincű lazítóról egyenesre átállva első művelésre meglepően nagy lesz az ellenállás, mert az eddig nem lazított mélységbe fog menni. A korábban mért lazított mélység nem azonos lazítatlanhoz fog most tartozni.
Talajemelkedés mértéke egyenes és ívelt gerinclemez esetén
Itt kanyarodnék vissza a gerinclemez oldalára szerelt szárnyakra. Azok a szárnyak, valamint a gerinc elejére helyezett tüskék a fentiek elismerése. Viszont azok járulékos ellenállása már több lehet, mint az egyenes gerincé lett volna.
A Busa lazítókon kopásálló lazítófej található keményfém betéttel
Az első Busa lazítók is előrenyúló, ívelt késűek voltak, akkor fejlesztettük ki az egyenes-késes változatot, mikor a saját földjeinken dolgozva a lazító felhozta az altalajt a felszínre. A viszonylag hosszú fejrészen és a széles gerincen fel tudott csúszni az agyag.
Jelenleg talajlazítóinkat kétsoros vagy V elrendezésben gyártjuk 3-, 5- esetleg 7 művelőelemű kivitelben. A művelőelemek nyírócsapos biztosításúak, az osztásuk 520 mm-től 700 mm-ig állítható, így elérhető a talaj középmély rétegeinek megfelelő lazítása. A munkagép alapkivitelben szárnyas lazító szerszámmal szerelt. A szerszámok hegye edzett acél vagy legújabb fejlesztésként keményfém betétes. A művelési mélység szabályozható az erőgép függesztőrendszerével, határoló kerékkel, de leggyakrabban a lezáró henger elemmel. A művelési mélység 300 mm és 500 mm közt állítható. Mindegyik talajlazítónkhoz rendelhető lezáró elem, melyek a munkagéphez opcionálisan hidraulikus állítású hárompont függesztéssel csatlakoznak. Lehetőség van különböző profilú hengerek és tárcsasor felszerelésére is.
Busa LTH-7 talajlazító nagy átmérőjű szögvas hengerrel
