Hosszú vonalban sorakoztak fel a Väderstad munkaeszközök Nagypeterden, amikor június közepén meglátogattam a Peterd-Kalász Kft. ügyvezetőjét, Hajdu Józsefet. A vető- és talajművelő gépek megérdemelt szabadságukat töltötték, de a kombájnok már felkészítés alatt álltak. Riportom témája azonban nem a betakarítás, hanem a fenntartható talajművelés és a hatékony, precíz vetés, amihez Hajdu József nagyjából 20 éve a svéd gyártó eszközeit hívja segítségül. Bár a szeme nem tudja megszokni a Carrier vagy a TopDown után hátramaradó, szármaradványos, mulcsos látványt, a forgatásnélküli talajművelés irányába elkötelezett. De ne szaladjunk ennyire előre...
Ahogy a bekötő úton jöttem a kocsival, egy szójatábla mellett is elhaladtam. Baranyában vagyunk, úgyhogy ebből a kettőből arra következtetek, hogy a fehérjenövény is helyet kap a vetésforgójukban.
Viszonylag kevés a főnövényünk. Az egyik tényleg a szója, ami mellett van egy kevés árpánk. Egyébként búzát, repcét és kukoricát termesztünk. A családi vállalkozásunk 850 hektáros, de végzünk szolgáltatást évjárattól függően további 300-500 hektáron. Emellett tulajdonos kollégámmal működtetünk egy társas vállalkozást, amivel bérelt földeken dolgozunk nagyjából 220 hektáron. Van némi takarmánynövényünk is, hiszen 140 skót felföldi marhát tartunk. Azok igényeit teljesen kielégítjük a saját földjeinkről. Az állattenyésztésünk nem bio ugyan, de természetközeli a tartástechnológiánk, és próbálunk minél természetesebb megoldásokat alkalmazni – a takarmányozás terén is.
Ez a természetközeli, fenntartható szemlélet a szántóföldi növénytermesztésre is igaz?
Elvek szintjén mindenképpen. De véleményem szerint jelenleg a nagyüzemi növénytermesztés megoldhatatlan kemikáliák nélkül. Közben azt is gondolom, hogy teljesen jogos az igény, hogy csak a feltétlenül szükséges mennyiséggel avatkozzunk be. De jelenleg azt is nagyon nehéz elképzelnem, hogy akár egy biohoz közeli termelésmódban dolgozzunk. Az a generáció, amit én is képviselek, még teljesen más iskolába járt, más alapelvekre építette a szakmai tudását. Mi úgy nőttünk fel, hogy a növényvédelem fontos. Az nagyon jól működött Magyarországon, ahogy a növényvédelem szakirányítási, felügyeleti, államigazgatási rendszere is. Talán ez is az oka, hogy én nem tudom növényvédő szerek nélkül elképzelni a termelést. Viszont a célokkal egyet értek, és szerintem nincsen olyan mezőgazdasági szakember és olyan fogyasztó, aki a jelenlegi zöld elképzeléseket ne tudná támogatni. A „hogyan” viszont már más kérdés. A jelenlegi, drasztikus intézkedések szerintem csak bizonytalanságot szülnek, az európai versenyképességet rontják és növelik az élelmiszeripari függőségünket.
Rögtön az elején egy kicsit messzire kanyarodtunk a fő témánktól, de ez talán nem is baj, hiszen a szemléletváltás és a generációs megszokás a Väderstad gépek szempontjából is fontos kérdések. Említette, hogy ahhoz a korosztályhoz tartozik, ahol a növényvédelmet nagyon komolyan vették. Akkoriban a szántás, a forgatásos talajművelés is alapvetés volt.
Az én generációm valóban egy szántásra alapuló növénytermesztést tanult meg. A lényeg az volt, hogy szabaduljunk meg a szármaradványtól. Erre viszont nem léteztek az ekénél jobb eszközök. Még direkt vetőgépek sem voltak. De hiányoztak a kutatások, a tudományos eredmények is, mert a forgatásnélküli talajművelés a gyakorlat számára nem került előtérbe. Ma viszont már elérhetőek a szecskázós kombájnok, a sekélyművelésre, forgatásnélküli talajművelésre alkalmazható gépek, és a szakmai információk is rendelkezésre állnak. Most már tudjuk, hogy jobb, ha máshogyan dolgozunk, mint ami a megszokott.
De ennek a generációnak a szeme meg tudja szokni azoknak a tábláknak a képét, ahol jelentős mennyiségű szármaradvány van?
Azt nem lehet megszokni. Úgy gondolom, hogy én már soha nem is fogom. Nagyon rossz érzés ránézni egy ilyen táblára. Mi úgy szocializálódtunk, hogy a földet feketén kell tartani. Amikor először vetettem Väderstad gépek segítségével kukorica után búzát, legszívesebben letagadtam volna, hogy az az én területem. Ha jött valaki határszemlére, arra biztosan nem mentünk. De képzem magam, és megismertem azokat a tudományos eredményeket, amiket a különböző műhelyekből össze lehet gyűjteni. Ráadásul azóta a tapasztalat is bebizonyította, hogy ez a módszer működik. Termésátlagban igazából nincsen különbség, viszont kevesebb az időráfordítás, és alacsonyabb a költségem.
Mindezek mellett azt is látom, hogy a Väderstad gépek segítségével a terményen kívül semmit nem hozunk le a földekről, tehát az összes szervesanyagot vissza tudjuk adni a talajnak, kiegészítve a szervestrágyával. Nem is értem, hogy ilyen erős zöld szemlélet mellett, hogyan fér bele az, hogy valaki eladhatja a szalmáját az erőművekbe. Én nem adnék támogatást azoknak, akik ezt teszik…
Eke van még egyébként a gazdaságban?
Nem adtam el az ekéket, mert ha ritkán is, de használjuk. A szántás nálunk már csak kényszer szülte megoldás, amikor muszáj valamilyen munkát elvégeznünk, de a körülmények nem ideálisak.
Mikor kezdődött a szemléletváltás, és mikor érkeztek az első Väderstad gépek? Ha jól gondolom, ez a kettő párhuzamosan zajlott.
A környéken az elsők között vásároltam Väderstad eszközt. Robusztus, tetszetős gépek voltak, erőt sugároztak. Látszott rajtuk, hogy nagyon jó minőségűek. A 2000-es évek legelején jött egy Rolex henger, majd egy NZ Aggressive is. A magágykészítő kombinátorról akkoriban azt tudtam, hogy olyan területen érdemes használni, amit már elmunkáltak, lesimítottak. Ehhez képest, amikor megérkezett, a Väderstad területi képviselője beküldte egy szántásba. Meglepetésemre nem tört el… Szóval rögtön bizonyított.
Nem sokkal később érkezett egy TopDown kultivátor, de előtte egy Rapid gabonavetőgépet vásároltak. Mi állt a döntés hátterében? Látta a munkáját a környéken?
Nem láttam, de sokat olvastam róla. Előbbre kellett lépnünk vetőgépben, és a Rapid látszott megfelelően nagy ugrásnak. Akkoriban nem nagyon lehetett ilyen nehéz vetőgépet találni, és kellett is hozzá egy erősebb traktor, mert a dombokon nem bírt vele a korábbi. Viszont több menetet megspóroltunk a használatával, és akár 10 kilométer/óra sebességgel is precízen, pontosan tudtunk vetni. Két-három éve egyébként a régit egy új Rapidra cseréltük, tehát folyamatos a fejlesztés a gazdaságunkban.
Beszéljünk még a Carrier rövidtárcsáról és a Swift kultivátorról, merthogy ilyenek is dolgoznak a Baranya megyei földeken.
A Carriernek nagy előnye, hogy egy meghatározott célra készült, méghozzá a sekély tarlóhántásra. Repce és búza után verhetetlen. Mostanra pedig már elérhető az XL-es változat, ami mélyebb művelést biztosít például nagy mennyiségű kukorica- vagy napraforgó szármaradvány esetén. Tehát a Väderstad nem akart olyan gépet tervezni, ami hivatalosan minden műveletre jó, a valóságban viszont egyikre sem tökéletes. Egy adott eszköznél inkább egy adott feladatra koncentrálnak, és ez nekem nagyon szimpatikus. A Swift kultivátor egy nagyon könnyű, késes szerszám, ami valahol félúton van a TopDown és a Carrier között. Amikor az időjárás úgy hozza, hogy egyik géppel sem tudom megművelni a földeket,
akkor ehhez nyúlhatok. Sokan nem szeretik, mert nincs a végén hengersor, de őszintén megmondom, hogy nem is hiányolom. Az a laza, szármaradvánnyal kevert réteg, amit maga után hagy, teljesen megakadályozza a talajnedvesség kipárolgását.
Térjünk rá a Tempora, ami szintén bizonyított a területeken.
A társas vállalkozásunkban van egy vontatott Tempo szemenkénti vetőgép, a családi vállalkozásunkban pedig egy függesztett, és utóbbiból hamarosan érkezik még egy. Ahogy a Rapid esetében, úgy a Temponál is az volt a legfontosabb szempont, hogy előrébb lépjünk. Amikor körbe néztünk a piacon, jól látszott, hogy a Tempo magasan a többi gép fölött van. Drága is, de amikor én gazdálkodni kezdtem, akkor a kukorica vetőgépek évente csak 2, legfeljebb 4 hetet dolgoztak, az év hátralévő részében pedig csak álltak. Ez az eszköz viszont a kukorica és a napraforgó mellett elveti a szójánkat és a repcénket is, tehát nagyon sokat, akár 2,5 hónapot is dolgozik. Ez azt jelenti, hogy előbb visszahozza az árát.
Ezek szerint a repcét szemenként vetik?
A családi vállalkozást hárman irányítjuk a lányommal és a vejemmel. Ő sokkal bátrabb, mint én, így a Tempo érkezésekor azonnal ki akarta próbálni a repce szemenkénti vetését. Úgy voltam ezzel, hogy hiába mondja a Väderstad, hogy működik, az a mag annyira pici, hogy a valóságban a gép nem tud majd repcét vetni. Végül aztán úgy kipróbáltuk, hogy csak azzal vetettük a repcét… Nem kívánom senkinek azt az időszakot, amíg ki nem kelt a növény. Álmatlan éjszakáim voltak. Azt vizionáltam, hogy tönkre megyünk, mert úgysem lesz jó az egész. Aztán gyönyörűen megindult, és azóta csak Tempoval vetjük a repcét.
A szóját is?
Azt is szemenként vetnénk 45 centiméterre, de legutóbb a vetőmag nem érkezett meg időben, és 600 hektár kukoricával a nyakunkon inkább újra a Rapidot állítottuk munkába. Egyébként az olajos növényt korábban is 45 centiméterre vetettem, de az akkori gépünk magtartálya nagyon kicsi volt, a szerkezete gyenge, és sok bajunk akadt vele. Aztán megjött a Rapid, és így lett nálunk a szója egy sűrűsoros növény. Jövőre viszont visszatérünk a 45 centiméteres sortávra a Tempoval.
Elérkeztünk az utolsó témakörhöz, ez pedig a szerviz- és alkatrész-ellátás. Mik a tapasztalatok?
Ha megrendelek egy alkatrészt, az esetek többségében az már másnapra meg is érkezik. A legtöbb tartozék elérhető Kápolnásnyéken, ami számomra fontos szempont. Elhiszem, hogy több száz kilométerről is hamar ideér egy csomag, de ha van egy defekt vagy bármilyen más váratlan probléma, akkor az én gépem napokig nem tud dolgozni. Álló eszközöm szezonon kívül még sosem romlott el. Ha valami meghibásodik, akkor az értelemszerűen munka közben megy tönkre. Olyankor pedig sürgős megoldás kell. Én egyébként egy nagyon türelmetlen ember vagyok, amit tudok is magamról. Számomra az igazi az lenne, ha a szervizes előre megérezné, hogy a gépem el fog romlani, és mire a hiba előjön, ott állna a szükséges alkatrésszel… Ilyen viszont nincsen, és ennek tudatában mondom, hogy nagyon jól működik az alkatrész-kiszolgálás és a szerviz is. Ha kell, szombaton is jönnek, de a Väderstad gépekkel eleve nem szokott túl sok probléma lenni.
