A Brezik Szociális Szövetkezet Bikalon 2011-ben kezdte meg a csonthéjasok telepítését. A környék hagyományaihoz méltóan elsősorban kajszi termesztésében gondolkodtunk. A terület a szerény lehetőségekhez mérten nem nagy, összesen 4 ha. Kajszit, nektarint, cseresznyét és kevés szamócát termesztünk.
A legfontosabb cél és a vezérelv az intenzív művelésmódon alapuló termesztés, valamint a kis felületen a lehető legnagyobb jövedelem folyamatos biztosítása volt. A terület Bikal határában terül el, a tengerszint felett 210 m magasságban, igen enyhe keleti-délkeleti tájolásban, illetve fennsíkon.
Az éves csapadékmennyiség átlagosan 630 mm. A talaj szerkezete sajnos kissé heterogén, 38-40 KA értékkel és 0,76-1,25 %-os humusztartalommal jellemezhető. Kezdetben a pH 4,84-5,20 között volt, amit kétszeri meszezéssel (2,3 t mészkőporral ha-onként), ill. nagy adagú istállótrágyával emelni tudtunk 3 év alatt. Jelenleg 5,42 és 6,22 közötti értékeket mutat a talajvizsgálat. Telepítéskor 80 t szarvasmarhatrágyát adagoltunk hektáronként. Levélanalízist évente végeztetünk. Még a telepítés megkezdése előtt a teljes területet bekerítettük, vadkárunk nincs.
A tapasztalatokat összegyűjtve a kajszinál a kompakt váza korona mellett döntöttünk, ennek megfelelően a sor- és tőtávolság 5 x 3 méter (1. kép). Fő fajtáink a Bergeron, a Bergarouge és a Gönci magyar kajszi. Kísérletképpen Robada, Bayoto és Aurora fajtákat is ültettünk kisebb mennyiségben.
1. kép: Három fajta balról jobbra: Aurora, Robada és Bergarouge, mindegyik kompakt váza faalakkal
Az oltványok ültetésekor foszfortúlsúlyos Agroblen műtrágyát adtunk. A kajszit ősszel telepítettük, az ültetési szabályok mindenkori szigorú betartásával, szükség esetén beöntözve, alaposan felkupacolva (fél méter magasan). Az őszi telepítést a kajszinál is mindig előnyben részesítjük. Az októberi faiskolai kitermeléskor sokszor már megindulnak a kis gyökerek, és azonnal ültetünk, természetesen, ha engedi az időjárás, így tavasszal szerintünk sikeresebb az oltványok indulása. A csemeték tavaszi kitakarása után azonnal istállótrágyával árnyékoltuk a kis fákat kb. 0,8 négyzetméteren, 15 cm vastagon. Ezt már az első évben erőteljes hajtásnövekedéssel hálálták meg. Időjárástól függően természetesen többször is öntöztünk, fánként 20-30 l vízmennyiséggel. Rügyfakadáskor koronába metszettük az oltványokat 80 cm magasságban.
Nyár folyamán többször is hajtásválogatást végeztünk, vázágneveléshez az alacsonyabban lévő hajtásokat részesítettük előnyben, a fölső meredeken álló hajtásokat, esetenként az oltvány visszametszésével, eltávolítottuk. Így nem lettek túl meredekek az oldalhajtások, ami a későbbiekben jól kamatozik, csökken a lehasadás veszélye. Ragaszkodunk a minél alacsonyabb törzsmagassághoz, így kevesebb energia használódik el a törzsképzéshez. Megtapasztaltuk, hogy a kajszinál az ágtorok nagyon érzékeny; pl. egy pontból, ha lehet, ne indítsuk az oldalvezéreket. A sebkezelés azonnali elvégzése elengedhetetlen, s az ágtorok igen fagyérzékeny. Nemcsak a metszési sebeket kezeljük, hanem bármilyen fát érő mechanikai sérülést. Az átlagos törzsmagasság 30-40 cm.
Rögtön nyitott koronával kezdtünk, a lehető legtöbb hajtást hagytuk meg első évben, semmilyen oldalhajtás visszametszést nem alkalmaztunk, vagyis csúcsrügyből neveltük folyamatosan a fákat. A felfelé törekvő Bergeron és Bergarouge oldalvezéreit viszont folyamatosan, 3 éven át kötözni kellett, hogy a 60-70 fokos szögállást tartani tudjuk! Ez elég sok munkával és idővel járt. Esetenként az uralkodó szélirány miatti elhajlásokat is lekötözéssel korrigáltuk. Az idén 5. nyaras kajszink már tavaly is nagy terméssel örvendeztetett volna meg bennünket, ha nem fagyott volna el (2. kép).
2. kép: Fagykár miatt kevés termést hoztak a fák 2015-ben
Az évek során figyelembe véve a fák kondícióját, a laboreredményeket és a várható termésmennyiséget, a makroelemek közül elsősorban káliumra volt szükség, melyet a gyökérzónába juttattunk ki. Fenntartó műtrágyaként magnéziumtartalmú Patentkálit adagoltunk, egy ha-ra 500 kg-ot, ismervén és kielégítve a kajszi káli éhségét. Idén az erős virágzás miatt 37 kg nitrogént juttattunk ki. Az őszi és a télvégi lemosó permetezéseket mindig elvégezzük. Növényvédelmi vonatkozásban a Bergeron és a Bergarouge monília érzékenységére irányult a fő figyelem. Itt a szellős korona fenntartása különös jelentőségű. Megjegyzem, a tavalyi évben a kajsziban a ritkán előforduló csonthéjasok levélatkáját is megtaláltuk. A mikroelemek közül bórt 3-szor adtunk, piros bimbós állapotban, sziromhullás után, és augusztusban. Emellett kalcium, cink és vas mikroelemeket is igényeltek a fák a laboratóriumi tápanyagvizsgálat alapján adott szakvéleményére alapozva.
A koronanevelésnél az elsődleges, kritikus szempont a fény beengedése a korona belsejébe! Csak így tudjuk növelni a produktív termőfelületet, és megakadályozni a fák legalulról történő felkopaszodását! Ez a szemlélet vezérel bennünket a többi fajnál is. Azt látjuk, hogy a kellően „megnyitott” koronánál az elágazódástól kezdve a fák csúcsáig egyenletes a gyümölcsberakódottság. Két alkalommal metszünk. Elsődlegesen betakarítás után kb. augusztus végéig, vagy a téli fagyok után, bár itt kevés a rendelkezésre álló idő. Mi virágzásban nem metszünk.
A szükséges mikroelemek pótlása mellett 2 éve Plantafosz Universalt is juttatunk a csonthéjasoknak, remélve némi ellenállás javulást a pszeudomonászos betegséggel szemben. Szóbeli közlés szerint, a több éve használt Plantafosz nyomán a gutaütéses fapusztulás csökkenését tapasztalták. Szintén van már tapasztalat a Cuproxat bevetésére virágzás után, perzselés nem történt, s a réz – úgy tűnik –változatlanul erősen kuratív hatású a kajszira.
Döntöttünk a korona magasságáról is, 3, legfeljebb 3,5 méternél magasabbra nem engedjük a fákat. Általában a 4. év végén kezdjük meg a tetejezést (3,4. kép).
3. kép: Négyéves Bergarouge fák tetejezés előtt
A korona felső felének nyitottságát gondoljuk elsődleges szempontnak a maximális fény beengedése miatt. Kellő mennyiségű vessző létrehozását, ha szükséges, erős metszéssel biztosítjuk. Most vélhetően erre szükség lesz. Tehát igyekszünk az optimális nyárs-vessző arány kialakítására.
4. kép: Négyéves Bergarouge fák tetejezve
Viszonylag széljárta a területünk, így nem minden esetben sikeres a védekezés e magasság felett. S ebben szerepet játszik egyes fajták (Bergarouge) monilínia-érzékenysége, és könnyebb a szüret is. Amennyiben monilíniás hajtást, vesszőt akár nyársat találunk, azonnal eltávolítjuk, megsemmisítjük. A szerszámokat rezes oldattal fertőtlenítjük, „fejvesztés terhe mellett”! Mi is nagy küzdelmet vívunk a gyomokkal, ez évtől kezdve a facsíkot kizárólag mechanikus úton kezeljük (Calderoni talajművelő-fűnyíróval). A sorközöket füvesítjük. Lényeges szempont a fahiány pótlása minden évben, így tartjuk kompletten az ültetvény állományát. A pótolt csemetéket gondosan kell kezelni, pátyolgatni, hogy az árnyékoló hatást mérsékelni tudjuk. A pótlások öntözéséről mindig gondoskodunk. A fák vízhiányát egyelőre tartálykocsiból két oldalra kivezetett öntözőcsővel oldjuk meg, kizárólag a koronacsurgó vonalában öntözünk!
Az új fajtákról röviden
A Bergarouge ültetését nem bántuk meg, gyümölcse a friss piacra minden szempontból kifogástalan. Ellenben elég nagy törődést igényel a korona kialakítása, mi az oldalvezérek 60-70 fokban való lekötésében láttuk a legegyszerűbb és legpraktikusabb megoldást (5. kép). A vesszők számának, arányának növelése erős metszést igényel. Van munka vele, de szerintünk megéri. Sajnos nálunk a monilíniára feltétlenül figyelni kell, ha szükséges a felszívódó és a kontakt szert együtt alkalmazzuk.
5. kép: Bergarouge fák lekötözéssel kordában tartott vázágakkal
Kevés tapasztalatunk van a Robadáról, de a tavalyi termés alapján mondhatom, nagyon tetszetős a gyümölcse, nagy felületen piros a fedőszíne, a mérete is megfelelő volt, 40 mm feletti, és kiegyenlített termést hozott, emellett ízletes is.
Az Aurora június elején érik, kis méretű, vékony héjú, de a koraisága miatt nekünk nagyon megfelel. Nem olyan jó fedőszínű, mint a Robada. Viszont mindkét fajta (Robada és Aurora) standard koronaformát mutat, így kevés alakító metszést alkalmaztunk. Bár igen valószínűnek tartom, hogy a további metszések alkalmával az oldalvezéreket a leívelődés miatt felfelé kell irányítani, viszont szép szellős koronát lehet kialakítani belőlük.
Tapasztalataink szerint az intenzív kajszitermesztés akkor lehet eredményes, ha saját termőhelyi viszonyainkhoz igazítjuk és fajtánként kidolgozzuk a termesztéstechnológia minden elemét.
Az Agrofórum szaklap átszerkesztett változata Kulcsár László: Tapasztalatok az intenzív kajszitermesztésről egy hazai ültetvényben (2016. 6. szám, 136. old.) című írása alapján.
