A látványos küllemű mézbogyófát egyre többen ültetik a kertjükbe árnyékolási célzattal, de van, aki különleges ízű és formájú gyümölcse miatt termeszti.
Gesztenyebarna fája különösen kemény, mégis könnyűszerrel megmunkálható, ezért a bútorgyártásra is tökéletesen alkalmas.
Venezuelában őshonos
A mézbogyó (Meliococcus bijugatus) a szappanfafélék családjába tartozó trópusi növényfaj, amely Dél-Amerika északi részeiből (Venezuela, Kolumbia) származik, de ma már egész Dél-Amerikában és a Karib-térségben is termesztik, beleértve az Egyesült Államok legdélebbre fekvő részén található Florida Keys-szigetcsoportot is.
Jellemzői
- A mézbogyó fája akár 25-30 méter magasra is megnőhet, olykor bordázott törzse pedig 1 méter átmérőjű is lehet. Őshazájában jellemzően 9-18 méter magasra nő.
- A kérge szürke és egyenletes felületű, de néha bordázott.
- A levelei összetettek, négy, esetenként hat, hosszanti irányban párosával álló sötétzöld levélből állnak.
- A mézbogyó egy- és kétlaki is lehet.
- Nem hullajtja le a lombját, és kibírja a gyenge fagyokat.
- Nem igényel különleges talajt, agyagos, márgás, homokos és mészköves területeken is megél, de szebben fejlődik, ha a talaja nedves és a pH-értéke 5,5–8,0 között van.
- A mézbogyó virágai kicsik, zöldes-fehérek és édes illatot árasztanak. A hímivarú és a nőivarú virágok külön fán vannak. Néhány fán azonban kétnemű vagy hibrid virágok is előfordulnak.
- A virágok tavasztól nyárig nyílnak, és ujjnyi fürtökben, az ágak végén fakadnak.
- A megtermékenyített virágokból apró, kerek, óriási zöld szőlőfürtökre emlékeztető fürtökben álló termések fejlődnek, amelyek nyár közepétől kora őszig érnek.
- Vékony, bőrszerű, zöld héjuk áttetsző. Zselészerű, narancssárga gyümölcshúsuk édes ízű és egy nagy mag köré csoportosulnak.
- Egyes gyümölcsök dupla magvúak is lehetnek. A gyümölcsök mérete a fajtától és a termesztési körülményektől függően változik, átmérője 2 és 4 cm között mozog.
Felhasználása
A mézbogyót elsősorban a gyümölcséért termesztik, bár vonzó alakja, sűrű, széles koronája és árnyékoló képessége miatt a kertekben is nagyra értékelik. A gyümölcsét frissen fogyasztják. A vékony, bőrszerű héjat először foggal vagy körömmel kell felhasítani, majd lehúzni, hogy hozzáférjünk a gyümölcshúshoz, amelyet a magról kell leszopogatni.
A kocsonyaszerű gyümölcshús íze kellemesen édes vagy enyhén savanykás, a maghoz közel kissé fanyar. Vigyázni kell, hogy a nagy méretű magot ne nyeljük le, mert az fulladást okozhat, különösen kisgyermekeknél. A magot ki kell köpni, miután a gyümölcshúst kiszívtuk.
Méhbarát növény
A mézbogyó virágai Jamaicában, Kubában, a Dominikai Köztársaságban és Venezuelában a méhek egyik fő táplálék- és nektárforrásának számítanak, az idősebb fák intenzív ízű nektárjával táplálkoznak. A mézbogyó virágából készült méz meglehetősen sötét, és kissé savanykás, de kellemes ízű.
Szép bútorok készülnek belőle
A fa színe a halványsárgától a halványbarnáig változhat, finom szemcsézettségű és közepes sűrűségű, átlagosan 790 kilogrammos (köbméterenként). A fa természetes ellenállása a korhadással, a rothadással és a fát károsító rovarokkal szemben alacsony, ezért a nem tartós keményfák közé tartozik. Nagyobb rönkjeiből bútorokat és szekrényeket lehet készíteni.
Éghajlat
A mézbogyó általában fagymentes, mérsékelten nedves, trópusi monszun és szavanna éghajlatú, fagymentes területeken virágzik, ahol az éves hőmérséklet 19-25 °C és 27-35 °C között mozog, az éves csapadékmennyiség 900-3000 mm, és a száraz időszak 3-7 hónapig tart. A fák nem virágoznak vagy rosszul fejlődnek azokon a területeken, ahol a leghidegebb hónap átlaghőmérséklete 12 °C alatt van.
Termesztése
Az új növényeket általában magról nevelik. A csemeték azonban csak körülbelül tízéves korukban kezdenek termést hozni. Ezzel szemben a nemesítéssel szaporított fák négy-öt év után kezdenek termést hozni.
A legjobban a közepesen savanyú vagy lúgos jellegű, általában 5,5 és 8,0 közötti pH-értékkel rendelkező, szabad vízáteresztő képességgel rendelkező agyag-, vályog- és homokos talajokon, valamint a teljes vagy részben napsütötte helyeken fejlődik. Jól tűri a szárazságot és a meszes talajokat.
Problémák
A mézbogyó magjait a madarak és denevérek terjesztik az élőhelyén, de a növényt néhol gyomnövényként tartják számon.
