… egészen pontosan az azokat terjesztő vírusvektor rovarkártevők ellen.
A gabonavírusokat emlegetve felmerülhet a kérdés, érdemes egyáltalán foglalkoznunk az őszi kalászosainkat rendre megfertőző vírusbetegségekkel? Okozhatnak bajt? A válasz mindkét kérdésre az, hogy igen! Egyre változó körülmények közepette vagyunk kénytelenek gazdálkodni, amelyek megkövetelik, hogy eddig kevés figyelmet érdemlő tényezőkre is nagyobb gondot fordítsunk. Talán többen is emlékeznek a 2019-es évjáratra, amikor sok búzaállományban mutatkoztak sokak számára ismeretlen, sárgulással, vörösödéssel, törpenövéssel járó tünetek (1.-2. kép). Akkortájt nagy számú minta került be laborvizsgálatra, amely sorra erősítette meg a vírusfertőzés tényét. Mindez 2018 hosszan tartó, száraz és meleg őszi időjárásának volt köszönhető, amelynek során a levéltetvek és a kabócák hosszan aktívak maradtak és tömegesen adták át a vírusfertőzést. Valamint annak, hogy nem védekeztünk ellenük!
A kalászos gabonáinkat több vírusos megbetegedés is képes fertőzni, amelyek közül talán kettőt érdemes kiemelni, az árpa sárgatörpeség vírusát (BYDV), valamint a búza törpülésvírusát (WDV). Mindkettő hasonló tünetekkel jelentkezik, a fertőzött növények levelei sárgulnak, vörösödnek, majd barnulnak, növekedésükben az egészséges növényektől elmaradnak (3. kép), kalászt nem nevelnek, vagy ha igen, az többnyire legalább részben üres. Mindkét vírusra igaz, hogy vírusvektor szervezetek által fertőznek, az árpa sárgatörpeség vírusát levéltetvek, míg a búza törpülésvírusát kabócák, többnyire a csíkos gabonakabócák terjesztik.
Mikor számíthatunk komolyabb vírusveszélyre? Minden olyan körülmény, ami lehetővé teszi, hogy a fent említett kártevők hosszan aktívak lehessenek az állományban, növeli a vírusfertőzés kockázatát. Ilyen helyzet akár technológiai okok miatt is előfordulhat, pl. amikor nagyon korai vetésidőt alkalmazunk. Egyre terjed a termesztéstechnológia, amelynél csökkentett magmennyiséggel a megszokottnál akár jóval korábban is földbe kerülhet a vetőmag. Ugyancsak veszélyes helyzetet teremthet a hosszan tartó, meleg és száraz őszi időjárás, a komolyabb fagyok későbbre tolódása. Ilyen esetekben folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a kártevők betelepedését, és szükség szerint egy -vagy akár több- rovarölő állománykezeléssel csökkenteni az egyedszámukat. Mivel sajnos a vetőmagra felvitt hosszú hatású neonikotinoid-típusú rovarölő hatóanyagok felhasználása már nem engedélyezett, ez maradt az egyetlen érdemi védekezési lehetőségünk.
Ha most kimegyünk a gabonavetésekbe, a lehullott csapadéknak köszönhetően soroló, sőt, helyenként már egészen szép árpa- és búzaállományokat is láthatunk. Közelebbről megnézve őket sok növényen találunk máris levéltetveket (4. kép), szárnyas és szárnyatlan egyedeket egyaránt (5. kép). Nagy számban fogunk látni szerteszéjjel ugráló kabócákat (6.-7. kép) is, amelyek felszaporodásának az idei száraz és meleg évjárat igencsak kedvezett. A vírusvektorok tehát ott vannak, ráadásul most talán még az időjárásunk is melegebbre fordul. Ha ez tartósnak ígérkezne, egy rovarölő állománykezelés megtérülő beruházás lenne. Az, hogy tényleg az lett volna-e, sajnos csak tavasszal derül ki, de akkor már késő!
