Kikalászoltak már a búzák is, virágoznak az állományok. Legfontosabb teendőnk most a kalászvédelem, kedvezőek ugyanis a körülmények a kalászfuzáriózis kórokozói számára. A búzatáblákat járva azonban másra is felfigyelhetünk, fehéredő, láthatóan elhalt kalászrészekre, kalászokon belül elhalt kalászkákra. A jelenség hátterében poloskakártétel áll, azok szívogatása nyomán halnak el ezek a kalászrészek.
Hazánkban általában három poloskafaj kártételére számíthatunk a kalászosokban. A legnagyobb egyedszámban többnyire a mórpoloskával (Eurygaster maura, 1. kép) találkozhatunk, de jelentős felszaporodásra képes az osztrák poloska (Eurygaster austriaca) is. Szintén károsíthat a közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata-2. kép), azonban ez a faj mérsékeltebb egyedszámban szokott előfordulni.
Mindhárom faj (továbbiakban gabonapoloskák) közös jellemzője, hogy melegkedvelők, így felszaporodásukra különösen ilyen körülmények között kell számítani. Amennyiben több, egymást követő évben száraz és meleg időjárási körülmények uralkodnak, jelentős egyedszámuk alakul ki. Visszaemlékezve az elmúlt két év időjárására, azokban hosszan tartó, csapadékos, egyben hűvös időszakok is voltak, amelyek nem kedveztek ezeknek a poloskafajoknak.
A gabonapoloskák kártétele már a kalászolást követően megmutatkozhat. A kifejlett egyedek, valamint a hozzájuk nagyban hasonlító lárvák táplálkozásuk során a növény nedveit szívogatják, ennek során szúrhatják meg a kalász egyes részeit (3. kép), így akár a kalászorsót is. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy az érintett kalászka, vagy a szúrás feletti kalászrész elhal, amelynek tünetei jól láthatók, ezek a részek kivilágosodnak, fehérednek, gyakran torzulnak. Ez a zászlós kalász (4.-5. kép) jelensége.
Ezzel a látványos kártétellel, amely erős fertőzésnél a termés egy részének elvesztését is jelentheti, sajnos nem ér véget a gabonapoloskák okozta kár. Azelőzőnél is nagyobb problémát okoznak ugyanis a fejlődő szemek szívogatásával, károsításával. Amennyiben a kártétel a tejesérésben lévő szemet érinti, az nem fejlődik ki, aszott, töpörödött marad. Amennyiben a szúrás a viaszérésben lévő szemet éri, az kifejlődik ugyan, de a táplálkozás során bekerülő enzimek a termés malomipari felhasználását megnehezítik. Ez a probléma már a szemek 5-6%-nak károsításkor megmutatkozik, az ilyen tételből őrölt liszt felhasználásával készülő tészta elveszíti rugalmasságát és szétterül. A jelenlegi szabványok előírásai szerint a javító minőségű búzában egyáltalán nem lehet poloskaszúrt szem, de az egyéb minőségi kategóriákba tartozóknál sem haladhatja meg a 4%-ot. Az ilyen módon károsodott szemek viszonylag könnyen felismerhetők, azokon kis, kivilágosdó foltok láthatók, amelyekben sötét pontként megtalálhatjuk magát a szúrás helyét is.
Milyen egyedszámot kell figyelnünk, hol válik veszélyessé a betelepülésük? Amennyiben az érőfélben lévő gabonatáblában 2 db kifejlett egyedet, vagy lárvát találunk egy négyzetméteren, a kártétel ellen védekeznünk kell. Erre bármilyen, kontakt hatásmódú rovarölő készítmény alkalmas. Bár mozgást látva a poloskák többnyire levetik magukat a növényről, nagy valószínűséggel fognak találkozni a permetlével, amely így kifejti hatását. Az idei évjárat sajátossága, hogy sok helyen nem volt szükség a vetésfehérítőkártétel elleni védekezésre, amely egyúttal a gabonapoloskákra is gyérítő hatással van. Ezért nem lehet kizárni, hogy egyes területeken nagyobb egyedszámban jelennek meg. Ezért is érdemes figyelnünk a tábláinkat, és erőteljesebb betelepedésükkor, a veszélyességi küszöbérték elérésekor kihasználnunk a folyamatban lévő kalászvédelmi kezelést, és rovarölő készítményt is keverni a permetlébe a kártétel megakadályozására.
