Legalábbis, ha igazán édes és zamatos termést szeretnénk szüretelni. Cikkünkben szakértőink rávilágítanak arra, milyen fügetermesztési hibákat vétenek leggyakrabban az emberek, és miként lehet elkerülni ezeket.
A füge termesztésével kapcsolatban az a legbosszantóbb, hogy mindenki azt mondja, milyen könnyű fügét termeszteni, hiszen alig van vele tennivaló. És valóban, úgy tűnik, hogy másoknak tényleg nem okoz gondot a füge (Ficus carica) termesztése, ami, amellett, hogy a kert legszebb fájaként zöldell a nyáron, még egy halom édes gyümölcsöt is hoz.
Ha azonban nekünk ez nem sikerül, és a kertünkben álló fügefa betegségekkel, de legalábbis panaszokkal küszködik, ráadásul gyümölcsünk is alig van, akkor még inkább úgy érezhetjük, hogy itt valami nagyon félrement, hisz a mi fügefánkkal csak a baj van.
Az alábbiakban szakértők gyűjtötték össze a fügefa termesztésével kapcsolatban felmerülő leggyakrabban elkövetett hibákat és a megoldásokat. A cél segíteni vele azoknak, akik még nem tapasztalt fügetermesztők, és nem tudják, mivel orvosolják a felmerülő problémákat.
1. A rossz helyre, rossz körülmények közé ültetett füge
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a füge a mediterrán örökség kincse: ehhez mérten a száraz, napos és stabil helyet kedvel. Ahhoz, hogy a fügefánk a lehető legédesebb gyümölcsöt hozza, válasszuk ki a kert legnaposabb helyét, ahol a fa a legtöbb napsütést kapja (ez napi hét-nyolc órát jelent), valamint kellőképpen védett helyen élhet.
Kerülni kell az árnyékos, szeles helyeket. Legjobb, ha egy napsütötte fal vagy kerítés mellett áll a fügefánk. Ha nincs ilyen helyünk, ültessük egy mély cserépedénybe és tegyük a terasz legvédettebb, legnaposabb pontjára. Akár olyan helyre, ahol üvegtető vagy fal is védi. Minél több napot kapnak a gyümölcsök, annál édesebbek lesznek. Ha a fügefa árnyékba áll, ne számítsunk sok gyümölcsre.
Aztán itt van a víz kérdése. Bár sok hétköznapi fügefajta a legtöbb talajtípusban jól érzi magát, valójában azokat a talajtípusokat kedveli, amelyek jó vízelvezető képességűek, és kellőképpen megtartják a vizet. A pangó vizet kerülni kell, különben elveszítjük a fát, még azelőtt, hogy az úgy istenigazából megvetette volna a kertünkben a lábát.
Jennifer Foster (a Fast Growing Trees szakértője) szerint az egyik legnagyobb hiba, amit a fügefák termesztésével kapcsolatban elkövetnek az emberek, nem más, mint az, hogy rosszul számolják ki, milyen nagyra nőnek majd a fügefáik.
Mert bizony ezek a fák nem csak magasra, de igen terebélyesre is nőnek, így elegendő helyre van szükségük a terjeszkedésre. Egyes fügefák 6 méter magasra is megnőhetnek, ha optimális termesztési körülményeket biztosítanak nekik. Ha nincs elég helyünk, érdemes alacsonyabb fajtákat választani.
A Homes & Gardens szakértője, Lucy Chamberlain szerint az a legfontosabb, hogy korlátozzuk a gyökérnövekedést, enélkül ugyanis elveszítjük a kontrollt a fák növekedése felett, ami hamar a túlzott lombozat-növekedéshez és az oly rettegett kevés vagy silány terméshez vezet.
„Ültessük a fügefát járólapokkal szegélyezett ültetőgödörbe, hogy a növények tömörek maradjanak, és ösztönözzük a termést” – tanácsolja Lucy, aki folyamatosan új módszereket dolgoz ki arra, hogy a fügefák a lehető legédesebb, legjobb minőségű gyümölcsöket hozzák.
2. A szélsőséges hőingadozás és hideg téves megítélése
Bár sok fügefajta meglepően szívós, a drámai hőmérséklet-emelkedéseket és csökkenéseket nem tolerálják. Mivel ezek a fák napimádók, és remekül érzik magukat a mediterrán vagy déli fekvésű kertekben, azt hihetnénk, hogy a rekkenő hőségben is vígan eléldegélnek. De ez az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk.
A szüntelen napsütés ugyanis, pláne, ha nagy dózisban kapja a fa, káros hatással lehet a lombozatára. Az emberekhez hasonlóan ugyanis a füge is megéghet, megperzselődhetnek a levelei, ami megzavarhatja a fotoszintézis folyamatát. Ez pedig hervadáshoz és levélhulláshoz vezet.
„A fejlődésben lévő fügék különösen érzékenyek a hőségre, ezért gondoskodjon arról, hogy nyáron, a legdurvább forró, száraz napokra védelmet tudjon biztosítani a fügefája számára. Vásároljon árnyékolót, és mindig kora reggel öntözze a fát, amint a hőmérséklet eléri a 34 °C-ot – mondja Jennifer. – Ha a fügét üveg alatt termesztjük, figyeljünk a légáramlásra. A túlmelegedés megelőzése érdekében állítsuk be a szellőzőket és hagyjuk nyitva (a kereszthuzat érdekében) az ajtókat. Az ültetéskor is szánjunk időt a mulcsozásra, hogy a talajhőmérsékletet az is egyenletesen tartsa, és figyeljünk a visszaverődő hőtől terhelt területekre.”
Mindez azonban a hidegre is igaz, különösen a fiatalabb fák esetében. A védtelen fügék elpusztulnak, ha fagynak vannak kitéve. A falak vagy kerítések minimalizálják a kitettséget. De a legjobb, ha a növényeket letakarjuk, vagy a konténeres fákat télire beltérbe költöztetjük, a cserepet pedig buborékos fóliával fedjük le, hogy megvédjük őket a fagytól.
3. A füge nem megfelelő öntözése vagy tápozása
A füge arról híres, hogy kevés gondozást igényel és szárazságtűrő, ami igaz is, miután a fa megtelepedett, ám az ültetést követő első években még más a helyzet. A füge termesztése során egyensúlyt kell teremteni abban, hogy a növény elegendő napfényhez, és hasonlóképpen, elegendő tápanyaghoz jusson, mielőtt gyümölcsöt hozna.
A vegetációs időszak során kulcsfontosságú, hogy megtanuljuk, mikor kell öntözni a fügefákat, ezért gondoskodnunk arról, hogy a talaj folyamatosan nedves maradjon, és a gyökerek körül hűvös maradjon a talaj.
„A fügefáknak a nyári hónapokban körülbelül 3,8 liter vízre van szükségük (19 liter talajra vetítve)” – hangsúlyozza Juliana Kaiser.
A fiatal fügefák öntözésének szükségessége mellett azonban Rich Buller, a Garden Goods Direct szakértője a túlöntözés veszélyére figyelmeztet.
„A fügetermesztés másik legnagyobb hibája ugyanis az, hogy miután a hőségben elhanyagoltuk őket, utólag pánikszerűen elárasztjuk a növényeket, noha ezzel egyáltalán nem teszünk jót. A túlöntözés akár a fügefa halálos ítélete is lehet – mondja Rich.
– Ezeknek a mediterrán növényeknek a rostos gyökérzete hajlamos a gyökérrothadásra, ezért a jól vízelvezető talaj kritikus fontosságú. Az optimális locsolás érdekében érdemes csepegtető öntözőrendszert használni, és az aktuális időjárásnak megfelelően adagolni a vizet, így biztosíthatjuk a fa egészséges gyökérnövekedését és később a bőséges terméshozamot.”
A tápoldatozás, sőt, a magas káliumtartalmú tápoldatozás tavasszal előnyös lehet a fügefák számára, de fontos, hogy ne trágyázzuk túl a fákat.
„A természetes talajba ültetett füge általában nem igényel tápoldatozást, kivéve, ha egy szezonban kevesebb mint 30 cm növekedést látunk – mondja Jennifer. – Amint a növény termőre fordul, ügyelni kell a túllocsolás és a túltápozás elkerülésére. Csak aszályos időszakban öntözzünk, amikor a gyümölcsök már növekedésnek indultak, hogy a betakarítás idejére kellőképpen zamatosak és lédúsak legyenek.”
4. Elfelejtjük, hogy a fügéknek olykor támasztékra van szükségük
Az előre gondolkodás elmulasztása a legnagyobb fügetermesztési hibák közé tartozik. A termesztők ugyanis sokszor teljesen figyelmen kívül hagyják a füge növekedési potenciálját. Ez a fák magasságára és terjeszkedésére egyaránt vonatkozik.
Aki ugyanis arra vágyik, hogy a kertjében megjelenjen a mediterrán növények keltette vad-romantikus báj, számításba kell, hogy vegye azt, hogy e növényeknek bizony időnként igenis támasztékra van szükségük.
El kell gondolkodnunk azon, hogy a fügefa ágai elbírják-e majd a rajta termő gyümölcsöket, és ha úgy látjuk, hogy a növénynek segítségre van szüksége, és ennek megfelelően kell intézkednünk.
„Ha a fák nincsenek megfelelően alátámasztva, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az ágaik eltörnek/megrepednek vagy teljesen letörnek, még akkor is, ha védett helyre ültetjük őket, különösen, ha már fejlődésnek indultak a gyümölcseik – magyarázza Anne Swithinbank. – Ha a fákat nem támasztják alá, az befolyásolhatja a termésképességüket.
Ahogyan a gyökérzetük kordában tartása elősegíti a gyümölcsök növekedését, úgy a megfelelő alátámasztás is a bőséges termésre sarkallja őket. A fügefák akkor fejlődnek a legjobban, ha legyező alakúra metszve neveljük őket, akár bokorként, akár fa formájában. Akkor érzik magukat a legjobban, ha déli vagy nyugati fekvésű falnak, kerítésnek vagy rácsnak támasztjuk őket.”
Amennyiben nem biztos benne, hogy a fala vagy kerítése elég erős ehhez, akkor itt az ideje, hogy módosítsa azokat. Ha egynél több fügét ültetünk, minden fiatal fának 7,6 négyzetméternyi helyre van szüksége a megfelelő forma érdekében.
A növénytámasz nemcsak a fa súlyát bírja el, de a lombozatát is megnyitja. Ez azt jelenti, hogy minden levél kiegyensúlyozottan jut napfényhez, ami egészséges fotoszintézist és terméshozamot biztosít.
5. A füge helytelen metszése
Nem szabad megfeledkezni a metszés fontosságáról. A helytelen metszés a legpusztítóbb fügetermesztési hibák közé tartozik, és ha ez bekövetkezik, nehéz orvosolni a hibát. Egyetlen rosszul elvégzett metszés hónapokkal vetheti vissza a füge fejlődését – vagy végleg megállíthatja azt.
„A fa egészségének és vitalitásának, valamint terméspotenciáljának megőrzése érdekében elengedhetetlen, hogy odafigyeljen a döntő fontosságú metszésekre. A legtöbb füge az új hajtásokon, míg néhány fajta az előző évi hajtásokon hoz termést, amit breba termésnek is neveznek – mondja Jennifer Foster. – Ha az előző évi hajtásokat visszavágjuk, az csökkentheti a breba termések számát, de ugyankkor segít abban is, hogy az új évi hajtásokon több új termés fejlődhessen.”
A fügefa metszésének ismerete a gondosságon és a jó időzítésen múlik. A metszés két legbiztonságosabb időszaka a tél vége (amikor nyugalmi állapotban vannak a fák), és a késő nyár (amikor már betakarítottuk a termést), és ezzel elő is készítjük a fügefát a következő évre.
Ruth Hayes, az Amateur Gardening szerkesztője kora tavasszal, a fagyok elmúltával, még a füge növekedésének megindulása előtt metszi meg a fát.
„Ha akkor metsszük meg a fát, amikor a füge növekedésnek indul, sok nedvet veszíthet, ami legyengíti és sebezhetővé teszi a fertőzésekkel szemben – mondja Ruth. – A téli metszés a fa megformálásáról és a ritkításról szól, míg a nyári metszés a következő évi gyümölcsök kialakulását segíti elő.”
„A problémák elkerülése érdekében használjon tiszta, éles metszőollót. Távolítsa el az elhalt, sérült ágakat és a gyökérsarjakat – mondja Jennifer. – De ne távolítson el túl sokat, különösen nyár végén. Kövesse az egyharmados metszési szabályt, és tartson meg minél több borsó méretnél nagyobb termést.
A téli metszésnél a lombkorona finom formázására, a beteg vagy meggyengült hajtások, illetve az egymást keresztező ágak eltávolítására összpontosítson. Ez elősegíti az optimális elágazások és bőséges termés kialakulását. Törekedjünk a nyitott formára, amely sok fényt és levegőt enged a gyümölcsökhöz. Így elkerülhetjük a legfőbb metszési hibákat, amelyek megakadályozzák, hogy a füge szépen beérhessen.”
6. Rossz időben történő betakarítás
A több hónapos várakozás után általában már alig várjuk, hogy megkóstolhassuk a fügefánk édes termését, ám ilyenkor célszerű türelmesnek lenni, mivel az idő előtti betakarítás szintén a leggyakoribb termesztési hibák közé tartozik.
Ahhoz, hogy a gyümölcshús kellőképpen zsenge, a cukortartalom pedig maximális legyen, ki kell várni a megfelelő időt a betakarításra. Sok fügefa már egy szezon után elkezd termést hozni, de célszerű ezeket eltávolítani, hogy a növény a gyökérzetének kialakítására összpontosíthasson. A fügefajtától, a termesztés helyszínétől és az időjárástól függően két évvel a fügefa ültetése után már ízletes termésre számíthatunk.
Nyár végére, ha napsütéses nyarunk volt, már be is takaríthatjuk a fügénket. A szedés előtt azonban mindig érdemes ellenőrizni a gyümölcsöket. Az éretlen fügénél nincs kiábrándítóbb, ám ez a hiba könnyen orvosolható. Ráadásul van néhány árulkodó jel, ami azt jelzi, hogy a füge már megérett.
Ellenőrizzük, hogy a gyümölcsök szárai nem kezdtek-e el elvékonyodni, eltávolodva ezzel az ágtól, amin fejlődtek. Ha a füge még érésben van, az alja felfelé áll, míg az érett gyümölcsök alja a föld felé mutat. Ennek az az oka, hogy a szárak megpuhulnak, és az érett gyümölcsök nehezebbé válnak.
A fajtától függően a színek elmélyülnek. A másik árulkodó jel az, hogy ha gyengéden összenyomjuk a fügéket, az érett példányok puha tapintásúnak tűnnek, és akár szét is hasadhatnak. Ha látjuk, hogy a füge megpuhult, megereszkedett és megváltozott a színe, már közel jár a teljes érettséghez, van azonban még egy jel, amire figyelni kell.
A füge akkor lesz tökéletesen érett, ha a gyümölcs alján apró mézes nektárcseppeket találunk. Ez, valamint a füge megpuhult héja, valamint az azon található apró repedések jelzik, hogy a cukor- és nedvességtartalom elérte a csúcspontját. Fogyasszuk frissen, a fáról szedve a gyümölcsöt.
(Fotó: Dx21/Pixabay)
