Ma már a bogyós gyümölcsök között is vannak olyan izgalmas fajták, fajok, melyekre csak felhúzzuk a szemöldökünk és tétován nézzük a képet, hogy vajon milyen íze lehet. Legutóbb egy kertészeti katalógust böngészgetve találtam pont pár ilyen újdonságot, így adott is alkalom, hogy a sokszínű bogyósgyümölcs világról írjak.
Azok közé a retro életérzést szerető kertészek közé tartozom, akik még egrest, pirosribiszkét szedtek gyerekkorukban, tövises volt a szeder és a málna is, melynek lehajló hajtásaiba bele is lépett. De ahogy szélesedett a tudásom és látóköröm, úgy érkeztek be a legkülönfélébb fajok, fajták is. Persze volt olyan, aminek nagyon örültünk, mint a tövisnélküli szedret, de a josta már azok közé tartozott, melyek a „meg nem értett zseni” irányvonalakba tartoztak és sem ízükben, sem aromájukban nem lett kedvenc töményen fogyasztva. Bár bogyós gyümölcsök keverékekhez jól illeszkedik, azért ízükben igen újszerűek.
Ugyanígy újdonságként hatott a szedermálna és a fekete málna is számomra.
Bogyós gyümölcsök
Josta – a számomra meg nem értett zseni, különleges ízvilággal
A josta más néven ribiszkeköszméte. Ez már egyfajta irányt is mutat származását tekintve és ízvilágára nézve. Apró fekete bogyókat nevel, egy cserjeforma bokron és sokáig figyelni kell, hogy valóban éretten szedjük le. Pár tő nekünk is van a kertészetben, de az utóbbi évek nagy aszályait nem bírja kellően. A bogyósgyümölcsökhöz képest a ribizlire hasonlít a növényvédelme és a poloskák is legalább annyira szeretik. A fekete ribizli és az egres fajhibridje, német nemesítésként, neve is innen ered: Josta.
Szedermálna: szeder vagy málna?
A szeder és a málna keresztezéséből jött létre a szedermálna (Rubus loganobaccus), mely küllemében is a málnára hasonlít termésben, viszont a szeder méretével vetekszik. Nagy előnye, hogy tüskétlen, így aki ezeket a kínokat sem szereti a szüreteléskor, annak ez is jó hír, hogy a tövisnélküli szeder volt az egyik alap a nemesítés során. Megtartani gyerekjáték, méteres hajtásain rengeteg termés érik be, így képes ellátni az egész családot pár tő szedermálna. Tekintettel a nagy aszályokra, érdemes olyan helyre telepíteni, ahol az öntözését tudjuk biztosítani.
Mézbogyó: igazi különlegesség
Egy pár éve izgatja a fantáziám, hogy az alföldi Homokhátságon vajon meg tudnám-e termelni a mézbogyót, mert igazán különleges ízvilággal rendelkezik. A leírások alapján egy igen jó beltartalmi értékkel rendelkező gyümölcsfajta és rendkívül ízletes is. Egyik nagy előnye a mézbogyónak, hogy -40 C fokig télállóak és még a kihajtott növények is -20 C fokig fagyállóak. Ez egy nagyon jó hír azoknak a termesztőknek, akik kertje igencsak fagyzugos. A leírások alapján mindenféle talajtípuson megtartható, bár itt megjegyezném, hogy a talajminőség minden esetben fontos és a megfelelő tápanyag-utánpótlás is. A mocsaras, agyagos talajok mellett a homoktalajokat nem szereti, így ezeken a területeken a talajkeverékes magaságyások lehetnek praktikusak.
Áfonya, a nagy klasszikus
Mióta az interneten a világ másik feléről is lehet rendelni még akár növényt is, egyre többen vásárolnak a kertjükbe áfonyát is. De ezzel egyidőben sok az az elszomorodó hobbikertész, akinél a növény csak senyved és nehezen bírja megtartani, nemhogy még szüretelni is róla. Van pár olyan haszonnövény és dísznövény, mely jellegzetesen a savanyú talajt kedveli, főleg adott pH-tartományban. Az áfonya is ezek közé tartozik.
Ahogy a mézbogyó is a savas talajban érzi magát a legjobban, úgy az áfonyára ez hatványozottabban igaz.
