A nagy termés nyomában – egy csoportos szakmai utazás margójára

Az első napot, amelyet Washingtonban töltöttünk, elintézhetnénk azzal, hogy érdemes újra elolvasni az Agrofórum 57. extra (2014) számában megjelent cikket, amelyben hírt adtunk első utazásunkról. (Akik ott voltak akkor is és most is, rájönnek a különbségre.) Két évvel ezelőtt többet mondtak, most pedig többet hallottunk. Két évvel ezelőtt a támogatási rendszer lényegének megértése körül folyt a diskurzus, most sokkal inkább a reálfolyamatokról feltett kérdéseket elemeztük, mint az új nemesítési eljárások, a készülőben lévő új kereskedelmi egyezmények, a gabonakereskedelmi tendenciák és az Amerikai Kukoricatermesztők Szövetségének működése.

A Farm Progress Show (Boone, Iowa állam)

Ezúttal szerencsénk volt. Három nyitvatartási napból hármat tölthettünk a kiállításon és kellemes időjárás segítette, hogy a legteljesebben használhassuk ki az időt. Hogy egy kiállítás miről szól, az nemcsak a kiállítás tervezőitől és résztvevőitől függ, hanem attól is, aki azt látogatja. Nekem sokkal inkább a koncepciók és elvek ragadták meg a figyelmemet, mint a kivitelezés, a gépek, eszközök, „kütyük.

Talajművelés

Ekét nem láttunk a kiállításon, tehát a forgatásos talajműveléssel, szántáselmunkálással és más ide kapcsolódó művelettel sem kell foglalkoznunk. Ez nem azt jelenti, hogy odaát már senki sem szánt, csak azt, hogy a fejlődés más irányt vett.

A 19. századig visszavezethető természet-, környezet- és talajvédelemmel kapcsolatos gondolkodás és cselekvés a 30-as évek 7-10 éven át tartó szárazsága után (Dirty Thirties = poros harmincasok) felerősödtek. Az aszályos időjárás hatására a takaró nélküli, felszántott talajt felkapta a szél és az Atlanti-óceánba rakta le. A Középnyugatról útra kelő porviharok útközben elborították a településeket, köztük New Yorkot és Washingtont. Sok millió hektár földről milliókat űzött el az ínség, s a maradék megértette, hogy tennie kell valamit a talajok védelméért.

Amerika „beledugta fejét a talajba”, s mindent meg akar tudni róla. A kíváncsiság oka, hogy szeretnék kihozni belőle, amit csak lehet – büntetlenül. A talajról és használatáról való újszerű gondolkodás elvezetett oda, hogy a talajművelés a holisztikus szemléletű növénytermesztés integrált részévé vált. Így például a vető- és tápanyag kijuttató gépek átvesznek talajművelő feladatokat, de nagyobb szerep jut a biológiai anyagoknak és biostimulátoroknak is. A gazdák a szármaradványokat a célnak megfelelő minőségben dolgozzák fel és hagyják hátra. (Pl.: ha a kukoricaszár feladata, hogy megfogja a havat, vagy védje a hótlan télen a talajfelszínt, nem szecskáznak, úgy hagyják.)

Ma már nehéz meghúzni a növénytermesztési folyamat korábban megszokott művelethatárait. Az egyes munkafolyamatok, vagy azok hatásának pótlása áthelyeződik a termesztés különböző fázisaiba vagy szétosztódik közöttük. A műveletekre egyre több feladat vár, s az elvégzett munka minőségének egyre nagyobb hatása van a termesztés végső kimenetelére. Pótlásra, korrekcióra alig van, vagy egyáltalán nincs lehetőség, ezért minden műveletet az optimumhoz legközelebbi állapotban kell végezni. Nem a kiállításon, hanem a vidéken átutazva láttuk, hogy a lejtőkön megoldott az erózió elleni védelem rétegvonalas műveléssel, vízfogó gyepsávokkal, talajtakarással.

A gépek marketingje minden esetben tartalmazza a fenntarthatósági elemet, amely vonatkozik a talaj szerkezetének és termőképességének megőrzésére, a szélesebb értelemben vett környezeti hatásokra, majd csak ezután következik a használatra vonatkozó előnyök ecsetelése. Ez a dolog nyilván nem működne, ha nem létezne egy tudatosítási program, amely felkelti az igényt a környezetre, mint termékre.

A munkagépek, köztük a talajművelő gépek legfőképpen robusztusságukkal, nagy területteljesítményükkel, összetettségükkel, a talaj szerkezetére való hatást tekintve kíméletességgel jellemezhetők. A nagy teljesítményt nemcsak a munkaerő-hatékonyság indokolja, hanem az is, hogy az optimális talajállapot időtartama szűk, az időjárás döntő befolyást gyakorol rá.

A forgatás nélküli és a csökkentett művelésre megszámlálhatatlan változatot mutattak be. A változatok nagy száma magyarázható az eltérő talajadottságokkal, de nem elhanyagolható a gazdák hite sem, amit saját feltételeik minden mástól való különbözőségébe vetnek.

Az új ötletek beválásának legfőbb titka maga a talaj, amely többé-kevésbé autonóm rendszer, és képes az egymástól eltérő behatásokra ugyanazt a választ adni.

Általános elv még, hogy a talajt az év lehető legnagobb hányadában takart állapotban kell tartani. A maradványoknak hangsúlyozott szerepe van a talajnedvesség megőrzésében, az erózió és defláció csökkentésében.

Átalakulóban van a vetőágy fogalma. Az új talajművelési elvek szerint a talaj szerkezetének folyamatosan képesnek kell lennie a vetőmag befogadására. A vetőgép feladatává vált, hogy a problémás helyzeteket is megoldja. Ennek ugyan vannak fokozatai, de az új fejlesztésű vetőgépek vetőelemei egyre inkább alkalmasak a vetőágy készítésére a csökkentett talajművelés és a zéró művelés (no-till) esetében is.

 
Precíziós no till vetőelem, szemléltetésre

Vetőágynak tekintik a meg nem művelt talajt is abban az esetben, ha az a helyes kezelés és taposásmentesség következtében „természetesen” befogadja a magot és felneveli a növényt.

Közlekedés a talajon

Szinte hadjárat folyik a talajok taposásának csökkentéséért. A hevederes járószerkezet megoldások már nem számítottak az újdonságok közé, korábbi útjaink során is találkoztunk velük. Változás annyi volt tapasztalható, hogy sokkal több munkavégző eszközt kínáltak ilyen megoldással, s törekvés, hogy a teljes talajon közlekedő gépsor járóhevederrel legyen szerelve.

Gumihevederes járószerkezettel szerelt közelítő kocsi

Összehangolják a munkaszélességeket és kapacitásokat. A szállító és munkavégző gépek teljesítményének összehangolásával is a talajtaposás csökkentését igyekeznek elérni. Erre példának lehet említeni a világ most először bemutatott legnagyobb kombájnjának magtartályát, amely megegyezik egy amerikai kamion szállítókapacitásával. Így feleslegessé válik a kiközelítő tartálykocsi, amely a kombájn mellett haladva párhuzamos nyomot tapos.

A Tribine óriáskombájn

A kamion a szilárd útburkolaton várakozik (minden termőtábla elérhető szilárd burkolatú úton), s a kombájn a teli tartályával megy ki átrakni terhét. A több mint 200 mázsa termény átürítése 2 percet vesz igénybe.

Vetés, vetőgépek, vetőmag

Az alig-művelés és a zéró művelés esetében a mélyműveléshez viszonyítva alapvető felfogásbeli különbségek merülnek fel. A talaj lazításáról a talajéletnek kell gondoskodni, s a műtrágyákat is csak a vetőcsoroszlya ütötte „résen” lehet lejuttatni a gyökérzónába. Ezért láthatjuk azt, hogy a vetőgépek egyre inkább átveszik a magágykészítő, növényvédő és tápanyag-kijuttató berendezések szerepét, s a precíziós vetés igényével összhangban egyre fontosabb lesz a műtrágyák, egyéb termésfokozók és növényvédő szerek precíziós használatának megoldása. A hatóanyagok hatásidőzítésén túl a pozíciójuk is fontos a hatástalanság, a csírázásgátlás vagy csíramérgezés elkerülése miatt.

A bemutatott gépválaszték, a talajművelésnél látottakhoz hasonlóan különböző gazdasági és szakmai elképzelésekre kíván választ adni.

Kivitelre egyre robusztusabb gépeket, és egyre több vetőmonstrumot láttunk. Látszik rajtuk, hogy a szerkezeti felépítést nem egy-két évre és nem egy-két hektárra tervezik. A szerkezeti szilárdság fokozását elsősorban az indokolja, hogy a talajműveléstől és a növényi maradványok egyéb mechanikai kezelésétől kell a vetőgépeknek funkciókat átvenni. Jellemző, ahogy a direktvetőgépeket hirdetik: „Crust Booster”, azaz kéregromboló. Részben a funkciók összetettségének növekedése is a talajművelési funkció átvételéből fakad. Egyre inkább a vetési műveletre koncentrálódik a növénytáplálás, kiegészítő magkezelés, talajkondicionálás és növényvédelem feladatainak ellátása. A birtoknövekedés, a vezérlés- és ellenőrzéstechnika lehetővé teszi a gépek munkaszélességének növelését. A vetőelemeknél egyre több a hasonló kivitel. Lehet, hogy tévedek, de úgy tűnt, hogy több gyártó a Precision Planting cég szisztémájára alakítja a vetőelemeket. (Úgy tűnik, veszekedés is van kibontakozóban a precíziós vetőgépgyártás körül, mert az egyik legnagyobb gyártó szeretné megkaparintani a Monsanto leányvállalataként funkcionáló Precision Plantingot. Attól tartanak, hogy az akvizíció felborítaná a vetőgépgyártó piac versenyegyensúlyát.)

A fejlesztésben első törekvés az egyenetlen magtávolság és a kettőzés elkerülése, akár nagyobb munkasebesség mellett is. A „normál” sebességű, vetőgépeknél ezek az elemek egyszerűbbek vagy  hiányoznak. Az egyik gyártónál bemutattak egy elektronikusan vezérelt precíziós permetező szerkezetet, amely érzékeli a mag helyzetét a vetőcsőben, s a talajra érkezéssel egy időben a mag alá „köp” egy csepp „elixírt”, amely a magból kelő csíranövényt serkenti, s a környezeti ártalmakat csökkenti.

Amíg készültem az útra, cikkek seregében olvastam, hogy a köztermesztésben nem, vagy alig tudnak statisztikailag értékelhető különbségeket kimutatni a termés, a tőszám, és a tőelosztás összefüggésében. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a változtatható tőállományra és az ikersoros vetésre is. Sokat gondolkodtam azon, „hol lehet a kutya elásva”, hiszen ezek a kérdések közvetlen kapcsolatban vannak a precíziós vetéssel, ill. precíziós gazdálkodással és annak ökonómiájával. A következő válaszokra gondolok: 1. a kukorica kompenzáló képessége jelentős. 2. a köztermesztésben sok az egyidejű korlátozó tényező, s ezek nem mindig additívak, így egy-egy faktornak a közvetlen hatását nem egyszerű kinyomozni. 3. nem precíziós vetésre előkészített vetőmag esetében a precíziós vetés fogalma értelmezhetetlen. 4. a vetéstől nem elválasztható kérdés maga a hibrid sem, tehát az is elképzelhető, hogy maga a hibrid is „ludas”.

Egy biztos. A FARM PROGRESS SHOW árusai leggyakrabban azzal dicsekedtek, hogy az ő vetőgépük nem érzékeny a vetőmag alaki és méret szerinti kiegyenlítettségére! (Ezt persze elfogadom – a gép nem!)

A dolog miértje iránti kételyeimet talán magyarázza, hogy hazánkban a hibridkukorica vetőmagok használatának elterjedésekor, a ’70-es években Szabó J., Menyhért Z., Bálint A., majd később Sárvári M. és mások részletesen tárgyalták a kukorica vetőmag minőségének és használati értékének összefüggéseit. Nem valószínű, hogy ebben alapvető változások történtek. Lehet, hogy a fenti esetben egyszerű vásári fogásról van szó?

A vetőmag mint minőségi fogalom azért felmerült a kiállításon. A Precision Planting egyik kereskedője a „legjobb minőségű” vetőmagot kínálta. Azt hirdeti, hogy a legnagyobb eredményt csak a legjobb minőségű maggal lehet elérni. Ők – a hirdetés szerint – garanciát vállalnak, hogy a vetőmagjaik 95 % -os vagy afeletti csírázó képességűek.

A vetőmagról való gondoskodás egy nagyon mélyreható és tudatos kezdeményezését is tapasztaltuk. A Monsanto bemutató területén látható posztersor bemutatta az Acceleron és a BioAg termékcsaládokat. Jellemzőjük a nagyfokú védelem gombkórokozók és állati kártevők (rovarlárvák, nematódák) ellen. Magától értetődő volt, hogy a kukoricabogár lárvát nem említették, s talán az is, hogy az eltérő rendelkezések miatt olyan megoldásokat is bemutathattak, amelyek alkalmazására Európában egyelőre nincs mód. Meg kell említeni még a vetőmagkezelésben a különböző mikrobiológiai eszközöket is. A következő évtől, 2017-től minden magkezelésben szerepelnek a gombák elleni védelmet nyújtó és a talaj tápanyag háztartására ható mikrobiológiai termékek.

Növény és talaj

A precíziós termesztés szempontjából érdekes volt a Syngenta sátorban látott bemutató. (A Syngenta Kft. segítségével itt előkészített programmal vártak bennünket.) Többek között azt mutatták be, hogy a különböző hibridek milyen gyökeret fejlesztenek eltérő talajokon.

 
A hibrideket a talaj-gyökér kapcsolat alapján is válogatni kell

Szerintük a hibrideknek ezt a tulajdonságát is ismerni kell, amikor kiválasztjuk a termeszteni kívántakat. A demonstráció arra világított rá, hogy a menedzsment zónák kezelésének meghatározásakor nemcsak a tőszám változtatására kell gondolni, hanem adott esetben a vetett hibridet is cserélni kell.

Növényvédelem

A genetikailag módosított hibridek elterjedése és a mono- vagy bikultúra miatt jelentősen eltér az Egyesült Államok növényvédelmi gyakorlata a miénktől. Más megközelítésben, más problémákkal kell a termelőnek megküzdenie. A kérdést a csoportból többen is behatóan tanulmányozták. Dr. Bódi Zoltán (Syngenta Kft.) és Dr. Nagy Sándor (ISK) sikeres előadásokat is tartottak.

A glifozát alkalmazás eltelt két évtizedében nemcsak a termelők tanultak meg egysíkúan permetezni, hanem egyes gyomfajok is megtanulták, hogy a folyamatosan aluladagolt, a permetezés idejét tekintve is fegyelmezetlenül használt gyomirtó szerek mellett hogyan kell kifejleszteni a rezisztens változatokat. A termelőknek most újra tanítják a preemergens permetezést, s a glifozát-kombinációkat. (A mezőgazdasági folyóiratokban elég sok esetben lehet egymásra mutogatásra utaló jelekkel találkozni!) Az alap természetesen még mindig a gifozát- vagy glifozinát-rezisztens hibrid (RR, vagy Libety Link) módosítás. A gondot a helyi disznóparéj és parlagfű fajok okozzák. Mint már említettem, a nemesítés többféle megoldással készül, hogy megoldást adjon a valóban súlyos problémára. A legutóbbi lépés a glifozát és dikamba közös tolerancia beépítése szójába, hogy a glifozát-rezisztens gyomokat visszaszoríthassák. A kettős tulajdonsággal rendelkező szója (Roundup Ready 2 Xtend) lehetővé teszi, hogy a rezisztens gyomokat a szója évben is féken tarthassák. Az ügy nem ment simán a környezetvédők tiltakozása miatt. Sokan emlékeznek még arra, hogy Iowa állam volt az USA legnagyobb szőlőtermesztője mindaddig, amíg a 2,4D mértéktelen alkalmazásával a kémiai kukorica gyomirtás meghonosodásának kezdeti szakaszában a szőlőt sikerült szinte teljesen kiirtani. Mindenesetre, ha nem akarnak lemondani a csökkentett vagy zéró talajművelésről, az állományban alkalmazott totális hatású gyomirtásról sem mondhatnak le. Mindenesetre azt hangsúlyozzák, hogy olyan dikamba hatóanyagú permetezőszert fejlesztettek ki, amelynek alig van párolgása, így az aggodalmak nem indokoltak.

A rovarok elleni védekezésben is az egyik leghatásosabb eszköz a rezisztens kukorica. Visszaszorításuk a mono-, ill. bikultúrában, a szármaradványok felszínen hagyása és a forgatás teljes elhagyása mellett, kizárólag vegyszeres védekezésre alapozva nem lenne eredményes. Négy évvel ezelőtt engedélyezték a RIB (Refugee in a Bag) vetőmag keverékeket, amely úgy oldja meg a kukoricabogár lárva és a kukoricamoly rezisztenciájának megtörését, hogy 5 %-nyi hagyományos magot kevernek a mindkét Bt-toxint termelő hibrid vetőmagját tartalmazó zsákokba. Ezzel jelentősen javul a hatás és nincs szükség a 20 % előírt menekülő területre. (A rendelet szerint mind azoknál a hibrideknél, amelyek csak az egyik módosítást tartalmazzák, az eredeti, 1996-tól érvényben lévő iránymutatás érvényes.) A kukoricamoly elleni védekezés egyébként nagyon sikeres volt a Bt-kukoricák alkalmazásával. Vannak vidékei a Corn Beltnek, ahol erre hivatkozva javasolják a gazdáknak az olcsóbb, hagyományos nemesítésű mag vetését.

A gombakórokozók elleni védelem kérdése viszont bonyolultabb, mint nálunk. Minthogy a rovarkártevők elleni védekezés nagyjából megoldottnak tekinthető, a csőbetegségekre kevesebb figyelmet kell fordítani – legalábbis szerintük. A csapadékosabb, párás időjárás miatt azonban a levélbetegségek elterjedtebbek, s törvényszerű a védekezés ellenük. Részben ennek is köszönhető, hogy általánossá vált a termésnövelő mellékhatással rendelkező strobilurinok használata.

A kiállításon több növényvédőszer-gyártó is bemutatta növényvédelmi programját.

Permetezéstechnika

E területen is látványos a teljesítménynövekedés. A fejlődést egy szintén előre megszervezett látogatáson követhettük végig. A Hagie Mfg. gyártotta az első önjáró permetezőt 1947-ben. Az elektronikus vezérléstechnika lehetővé teszi a sebesség növelését, a szórókeret automatikus vezérlését és a talajkövetést megadott magasságban. Az osztott tartály-, illetve adagolórendszer a mennyiség változtatása mellett a permetlé összetételének változtatására is lehetőséget ad. A gép két szivattyúval van felszerelve, s egyszerre két különböző kezelés elvégzésére képes, miközben a termális (hő) és ADVI (továbbfejlesztett digitális vegetációs index) érzékelők, valamint az előre elkészített térképek alapján változtatja a dózisokat. A különleges adapterek lehetővé teszik a magas növényállományok növényvédelmi kezelését és N-műtrágya osztott kezelésére is lehetőséget nyújtanak a kukorica előrehaladott fejlettségi stádiumaiban. Mint új dolgot említették a takarónövény (cover crop) magjának állományba történő vetését, speciális adapterrel. Ezzel lehetővé teszik, hogy mire a kukorica lejön a tábláról, már zöld legyen a tarló. A precíziós permetezést az Air Scouttal közösen fejlesztik, s a gép elektronikája több hasonló megoldásra specializált rendszerrel is képes együttműködni.

 
Hagie AirScout (Forrás: az internetről)

A Hagie Mfg. idén márciusban közös vállalattá alakult, s a termékek kereskedelmét a John Deere veszi át, míg a gyártás és a márkanév a Hagie-nél marad. Az üzletben a John Deere kínálata egy népszerű minőségi termékkel bővül, míg a Hagie permetezők vásárlói partnerköre kiszélesedik.

Adatgyűjtés, adatkezelés, adatfelhasználás

A Climate Corporation sátrában meggyőződhettünk arról, hogy a mezőgazdasági információ forradalomnak nem lesz vége, ezzel szemben egy állandó, s talán állandóan gyorsuló folyamatnak leszünk tanúi. Ami biztosnak látszik, hogy a mezőgazdaság az informatika segítségével az általános emberi tevékenységek komplexébe épül, s válik egyszerre profitot termelő, szociális, környezeti és környezetgondozó elemmé a társadalmon belül. A megfigyelés (érzékelés) és döntéshozatal helye egyre inkább a „felhők közé” emelkedik, s a végrehajtásban közreműködők sem lesznek mindig személyi igazolvánnyal azonosíthatók, helyhez kötöttek. Ennek egy máris működő szegmense a Climate Corporation, az emberi tevékenységek szinte minden területére kiterjedő adatkezelési és irányítási (döntéshozatali) rendszere, a Field View.

A Field View-ról – legalábbis, amit megértettem vele kapcsolatban:

A GPS (Geological Positioning System) segítségével tudjuk, hol vagyunk térben, azaz tudjuk, hogy a termőtábla mely pontján állunk vagy haladunk át a munkavégző géppel. Az informatika segítségével a ponthoz rendelhetjük a rá jellemző adatokat (klímaelemek, talajtulajdonságok, hidrológiai viszonyok, talajvizsgálati adatok, talajélet, termelési történet, a növényzet pillanatnyi állapota stb.), amelyek megalapozzák az elemzéseket, s támpontot nyújtanak a döntésekhez (pl.: tápanyag, fajta, vetésidő, gyomirtás, optimális termőtő beállítás). Az adathalmaz folyamatosan fejlődik, az elektronikai rendszer pedig folyamatosan tanul. A folyamat megvalósításához megfelelő technikai felkészültség (hardver) szükséges, amely az egyik oldalon az info-kommunikációs eszközrendszerben, a másik oldalon a műveleti eszközrendszerben nyilvánul meg.

De hogy is néz ki ez az egész rendszer közelről? A Field View nem más, mint a mező alapadatokból előállított virtuális, sokdimenziós panoráma képe. A „dimenziók” alatt azt kell érteni, hogy a mezőgazdasági terület, de akár tájnak is nevezhetjük, fizikai, kémiai, biológiai szempontból is komplex digitális kép formájában tárul elénk, s a képeket megközelíthetjük a termeszteni kívánt növény, a környezet- és tájvédelem, a védett vadfajok, vagy éppen ökonómiai szempontból, hogy boldogulni is tudjunk.

A valóságban nem egy statikus állapotot, hanem egy folyamatot kell elképzelni, amely indul a legkülönbözőbb kapukon beérkező adattal. A kapuk lehetnek kézi adatbeviteli eszközök, maga az emberi beszéd, fényképek, és ma már egyre több területen veszi át az ember szerepét az adatbázissal közvetlen kapcsolatban lévő szenzorok (minőségi és mennyiségi tulajdonágok mérőeszközei) arzenálja. Az adattárolóba jutott adatokat szoftverek tömege dolgozza fel. Ezeket a szoftvereket tudományos kutatásokra épülő, s azok alapján létrehozott tudásbázisok segítségével fejlesztik, s a termelésből visszaérkező adtaokkal tesztelik, korrigálják, „tanítják”. A bevitt, megszűrt adatok képezik az alapját a döntéstámogató rendszereknek. A feldolgozott adatokból áll elő az „eredmény” amely utasítás formájában közvetlenül avatkozik a termelési folyamatba, vagy megjelenik a termelő számítástechnikai eszközein adatok, tájékoztatók, tanácsok, vagy a következő lépésre vonatkozó döntés formájában. 

Ez utóbbiak nagyon látványos és beszédes táblázatok, térképek, grafikonok, s igyekeznek érthetők, könnyen áttekinthetők lenni. A rendszer kiszolgálja az embert. Az adatbeviteli folyamat során a program eligazítást ad a lépésekről, míg az eredmények követhetők a traktor vezetőfülkéjébe beszerelt megjelenítőn, iPaden, mobiltelefonon, otthoni számítógépen.

Az is kiderült: a Field View nem jótékonysági intézmény, hanem üzleti vállalkozás. A termelés fejlesztéséhez szükséges tudást és képességet meg lehet vásárolni adattároló kapacitás, eszközök és alkalmazások (App-ok) formájában.

Szaktanácsadás, képzés

Amikor az első nap végén erre a programpontra sor került, mindenki nagyon fáradt volt már. Talán annak örült volna a társaság, ha valahogy elhagyjuk, kihagyjuk, megszökünk előle. Azért azt éreztük, hogy nem lenne elegáns dolog lelépni. Végül mindenki meg volt elégedve, azok is, akik leplezve vagy leplezetlenül szundítottak egyet-egyet a beszélgetés alatt. Egy nagyon élvezetes, érdekes beszélgetés zajlott le. Alapos betekintést kaptunk a tanácsadás és továbbképzés rendszeréről, pénzügyi hátteréről, működéséről. Kiderült, a tanácsadási rendszert ugyan közpénzből tartják fenn, de ez nem jelent korlátlan „bérletet” a tudásanyaghoz való hozzáférésben. Egy bizonyos gyakoriságon túl az igénybe vevő számlát kap. Szaktanácsadásban, továbbképzésben mindenki részesül, a termelőhöz legközelebbinek az ellátók (pl.: gép, vetőmag, növényvédő szer, termésbefolyásoló és termésnövelő anyagok) területi képviselőit tartják. Ők vannak legközelebbi kapcsolatban a termelővel és a termelő tőlük informálódik első kézből. Viszont az egyetemi tanácsadási rendszer e téren mégis a legfontosabb. Nemcsak a farmert oktatják, hanem a területen mozgó képviselőket is. A termelő a tőlük megszerzett tudás birtokában tárgyal, s ha szükségesnek látja, hozzájuk fordul a kereskedőtől kapott információk hitelesítéséért. John Lawrence (az utóbbi 25 év egyik legnagyobb hatású agrárszakembere Iowában), az ISU Tanácsadási és Kapcsolattartási Intézetének dékánja ezt a helyzetet így fogalmazta meg: „Mi vagyunk a második elsők”.

Farmlátogatás – úton Chicago felé

Bevallom, fájt a fejem, mert a sok programátszervezési manőverben nem mertem a beígért további farmlátogatásokat előre lekötni, s amit előkészítettem, már odaérkezésünk után lemondták. A kétnaposra tervezett kiállításlátogatást három napra kellett bővíteni a lekötött programok teljesítése miatt, maradt egy teljes napunk, amit a Chicagóba vezető útra szántam. Kínálkozott az alkalom, hogy ezt használjuk ki. Egyébként is kiszúrtam már jó előre néhány NCGA (National Crop Growers Association – Kukoricatermesztők Nemzeti Szövetsége) „versenyzőt” az Intersate (államközi autópálya – a szerk.) mentén (I-80-as autópálya), a kérdés csak az volt, ki fogad bennünket. Végül egy véletlen segített. A kiállítás nemzetközi sátrának bejáratában álldogáltam, tanácstalanságomat látva odajött hozzám egy ember és rám kérdezett, segíthetne-e valamiben (nem volt szakálla, és nem kért a hamuban sült pogácsából). Hát persze, vágtam rá. Itt vagyok Magyarországról 17-ed magammal és szeretnénk egy jó farmot meglátogatni. Épp jó helyen járok, mondta, s intett, hogy kövessem. Az Iowai Farmerszövetség asztalánál kötöttünk ki. Intenzív telefonálások után jelentették, hogy a Chicago felé vezető út mellett, kb. félúton, közel az Iowát Illinois-tól elválasztó Mississippi folyóhoz van egy farm, hajlandók bennünket fogadni. Látszott rajtuk, hogy valami nagy fogásról és szerencséről van szó. Látogatási díj fejenként ennyi, ebéddel annyi. Gondolkodás nélkül lefoglaltam. Este a szállodában mindjárt a számítógéphez ültem, hogy a Google Earth-en „lekáderezzem” a helyszínt, mert eléggé gyanús volt a farm neve: Cinnamon Farm.

Sohase gondoltam volna, hogy fahéjat termesztenek az USA-ban, elgondolkodtatott, hogy mit kezdünk hazai gazdákkal egy USA-bel fahéjfarmon – ha egyáltalán létezik ilyen. De hát végül is a lehetetlen lehetőségek országában vagyunk, nyugtattam magam! Az úton egészen odáig nem szóltam egy szót sem, csak behúzott nyakkal üldögéltem, s gondolkodtam, mit tesznek „ezek” velem, ha balul sül el a dolog. A meglepetés, mondhatni, több volt, mint kellemes! A „Cinnamon” a farmon tenyésztett Jersey tehenek színére utalt, s egy 2000 hektáron gazdálkodó család csoportos látogatások fogadására is kialakított látványkonyhájában találtuk magunkat. Kedvesek voltak és nyíltak, minden kérdésre őszinte választ adtak. Saját farmjuk működését gazdasági környezetükkel összehasonlításban mutatták be, bemutatva a gazdasági döntések hátterét is. John Maxwell – a gazda, miközben Johanna, a felesége és legkisebb lányuk a konyhában volt elfoglalva az ebéd készítésével – gazdaságuk fejlődését, szerkezetét, és az egyes kultúrák eredményességét magyarázta. 

A Cinnamon Farmon – senkin sem látszott az unalom jele

Szója- és kukoricavetőgép kombináció a Cinnamon Ridge Farmon

 
„Wellness-sarok” a tehénistállóban – automata és önkéntes

Meglepett, hogy ez az egyáltalán nem szegény farm ilyen magas szinten foglalkozik idegenforgalommal. Évente 4000 vendéget fogadnak, akik a világ minden tájáról érkeznek. Gyorsan kiszoroztam: mintegy 120.000 $ plusz bevétel – úgy látszik, szorozni ők is tudnak! (Az ebéd saját alapanyagból!) Mindaz, amit bemutattak, tökéletes összhangban volt azzal, amit elmondtak. Semmi „urizálás”, az aranygyűrű munkaközben sem esik le senkinek az ujjáról! A család minden tagjának szerepe van a gazdálkodásban és a farm vitelében, a földeken, a teljesen automatikus, fejőrobottal dolgozó tehéntartásban, a sertéshízlalásban, a becsületkasszás boltban, a farmot látogató vendégek kiszolgálásában.

Csak, hogy Chicagóból is mutassunk valamit…

Az út hátralévő részében társasjátékot játszottunk. A csoport tagjai értékelték az út tapasztalatait saját szemszögből, azon frissiben. Élvezet volt újraélni a program egyes momentumait más-más megvilágításban. A beszámolók mindegyike azzal zárult, hogy a farmlátogatást tartja a csúcspontnak. Említettem már? A siker egyik legfontosabb kelléke a szerencse! Észre sem vettük, hogy megérkeztünk Chicagóba, tanulmányutunk végállomására, ahol a hazautazás előtt még néhány kulturális program várt ránk.

Dr. Szieberth Dénes, MKK

(Agrofórum Online)