Növénytermesztés
Növénytermesztés

A takácsmácsonya hajdani termesztéséről – Jegyzetek egy kártolómunkás portréjához

A takácsmácsonya hajdani termesztéséről – Jegyzetek egy kártolómunkás portréjához

Agrofórum Online

A Nürnbergi Városi Múzeum gyűjteménye számos olyan portréjáról híres, melyeken szinte megelevenednek a régmúlt korok hétköznapi szereplői.

Ezek egyike bizonyos Georg Weismann néven bejegyzett, 78 éves takácsembert ábrázol, aki különös szerszámot tart a kezében (1. ábra).

1. ábra: Takácsember mácsonyás kézi kártolóval (Nürnberg, 1695)

A kép az ún. nürnbergi lakónyilvántartó könyvekből (Hausbücher der Nürnberger Zwölfbrüderstiftungen) származik, melyekben foglalkozásuk végzése közben örökítették meg a szegényházak lakóit a 15. és 19. század között. A szóban forgó szerszám egy kézi kártoló, melyet a takácsmácsonya szárított virágzatából készítettek. A mácsonyafejeket kereszt alakú fakeretre erősítették (2. ábra), és ezzel végezték a posztó kézi kártolását.

2. ábra: Kézi kártoló feltöltése mácsonyafejekkel (Nürnberg, 1545)

A takácsmácsonya virágzatában – a nemesítés és a domesztikáció során – a szúrós vacokpelyvák csúcsai visszahajlottak (3. ábra), egyúttal ruganyossá váltak, ami alkalmassá tette a posztó borzolására.

3. ábra: A vadon élő erdei mácsonya és a termesztett takácsmácsonya virágzatának összehasonlítása (Hall, 1992 nyomán). A horgas-ruganyos vacokpelyvák tették alkalmassá a növényt a textilipari felhasználásra

A középkori Európában jól ismerték a növényt (4. ábra) és már akkoriban széles körben termesztették.

4. ábra: Takácsmácsonya ábrázolása 1543-ból

Az 1800-as években, Angliában, Franciaországban és Németországban voltak a legfontosabb művelési körzetei, de termesztése ekkoriban Ausztriában is fellendült. 1875-ben például Stájerországban és Felső-Ausztriában együttesen csaknem 100 millió mácsonyafejet arattak le a hozzávetőlegesen 500 hektáros termőterületéről. Hazánkban kevésbé művelték, de Balás Árpád 1876-ban, Rodiczky Jenő 1891-ben, majd Cserháti Sándor 1901-ben megjelent szakkönyveiben pontos leírásokat olvashatunk a termesztési technológiájáról.

Eszerint a növényt közvetlenül a szántóföldre való magvetéssel és palántázással is szaporították. Sok helyen a magot valamely kapásnövény, pl. mák, repce vagy tengeri közé közvetlenül elduggatták, vagy gabona fölé, illetve azok tarlójába is elszórták. A második évben kétszer megkapálták és harmadszorra gyengén feltöltötték. A „mácsonyamívelés” további fontos munkája volt a főhajtás kitörése, miáltal sokkal jobb minőségű fejek képződtek.

Tartós esőzéseknél a szárat tölcsér alakúan átfogó leveleket át kellet szúrni, mert különben az abban felgyülemlett csapadékvíz rothadást okozott. A második év júniusában kezdett virágozni és egész nyáron át jó méhlegelőt szolgáltatott. Mivel a fejek nem egy időben értek, az aratás augusztus-szeptember hónapokban több hétig is elhúzódott. A levágott fejeket szellős padlásokon vagy kukoricagóréban szárították, majd alak és méret szerint osztályozták. Magját madáreleségként, szárát pedig tüzelőszerként is hasznosították. Meleg, napos fekvésű helyeken díszlett jól, igen hideg, hószegény teleken olykor kifagyott. A homokos vályogtalajokon adta a legjobb termést.

Az 1800-as években a kártolóeszközöket gépesítették, de kezdetben a mácsonyát is bevonták a technológiai modernizációba. Az üzemekben a mácsonyafejeket keskeny keretekbe helyezték, melyeket ráerősítettek az úgynevezett bogácsolóhengerre (5. ábra).

5. ábra: Német kártológép mácsonyás bogácsolóhengerrel (1900 környéke)

Ez a henger egy irányba forgott, miközben a mácsonyákkal érintkező szövet sokkal lassabban az ellentétes irányba mozgott, miáltal a szövet felülete bársonyos tapintásúvá vált. Ezidőtájt hatalmas mennyiségű mácsonyát igényelt az európai textilgyártás (6. ábra).

6. ábra: Mácsonyafejek kereskedelmi reklámozása Angliában (19. század)

Bár ekkor még pótolhatatlannak tűnt, később a fémből készült kártolóeszközök kiszorították a takácsiparból és a 20. század második felében Európa-szerte felhagytak termesztésével.

Irodalom

  • Hall A. R. (1992): The last teasel factory in Britain, and some observations on teasel (Dipsacus fullonum L. and D. sativus (L.) Honckeny) remains from archaeological deposits. Circaea 9: 9-15.
  • Pinke Gy. (2016): Kultúrtörténeti botanika. Elfeledett ipari növényünk, a takácsmácsonya. Élet és tudomány 71 (18): 550-553.
  • Rodiczky J. (1891): Az ipari és kereskedelmi növények ismerete és termesztése. Eggenberger-féle Könyvkereskedés, Budapest.

Ki csinálja jobban? – Búza termesztéstechnológia hazánkban és az Egyesült Államokban

Izgalmas szakmai tapasztalatokat oszt meg a szerző, aki az USA búzatermesztésének agrotechnikai elemeit ismerte meg egy kansasi, több mint 10 000 hektáros nagygazdaságban.

Fókuszban a genotípus – fajta/hibridspecifikus agrotechnika alapelvei a búzánál és repcénél

A genotípus helyes vagy helytelen megválasztása egy adott növény esetében már „starthelyzetben” eldöntheti a növény termesztésének hatékonyságát, jövedelmezőségét. A genotípust egyszerre kell adaptálnunk az ökológiai feltételekhez (időjárás, talaj), valamint az agrotechnikai elemekhez (előveteménytől a trágyázáson, növényvédelmen át a betakarításig).

ZÉRO tolerancia a gyomokkal szemben

A gyomfelvételezés módjának, értékelésének kidolgozása Dr. Újvárosi Miklós nevéhez fűződik. Az első 1947-ben, 80 község határában a rendszeresen talajművelés alá vont szántókon végzett felvételezéshez képest jelentősen átalakult a hazai gyomösszetétel. A tulajdonviszonyok, a gyomirtás változásával, új veszélyes gyomok megjelenésével indokolták a gyomflóra változását a magyar gyomkutatók.

Mikor és mivel védekezzünk a kalászosok gombabetegségei ellen?

Új korszak kezdetéhez érkezett a magyarországi kalászosgabona-termesztés: változik a kalászosok súlya a vetésforgóban, növekszik a termesztés intenzitása és növekednek a termésátlagok is!