Napjainkban a biogazdálkodás rohamos terjedése, valamint a speciális, egészségtudatos élelmiszerek iránti növekvő fogyasztói igény miatt világszerte egyre keresettebb gabonafaj a tönköly.
A tönköly, latin nevén Triticum aestivum subsp. spelta (L.) Thell., a közönséges búza (Triticum aestivum L.) egyik termesztett alfaja, ezért jól keresztezhetőek egymással. A tönköly a nemesítésben igénytelensége és jó rezisztencia-, illetve tápanyaghasznosító tulajdonságainak köszönhetően használható fel. Búzával való keresztezésével pedig javíthatók a technológiai minőségi tulajdonságai, az állóképessége, a tenyészidőszaka pedig lerövidíthető.
Ennek megfelelően, a szülők alapján két típusú tönkölyt különböztethetünk meg. Az egyik a hagyományos vagy „tiszta” tönköly, a másik a modern vagy „nem tiszta” tönköly. Ez utóbbiak féltörpe közönséges búza és hagyományos tönköly közötti keresztezésekből származnak, kalászmorfológiájuk tönköly típusú és szemtermésük pelyvás. Ezzel szemben a hagyományos tönkölyöket a régi tönköly (táj)fajtákból, illetve azok keresztezéséből, szelekcióval nyerik. A piac – és különösen az ökológiai szektor – egyértelműen a búzaősöket nem tartalmazó, úgynevezett „tiszta” tönkölyfajtákat részesíti előnyben, viszont a nagyobb volument igénylő feldolgozóipar inkább a modern fajtákat igényli.
Termesztési sajátosságok és agronómiai előnyök
A pelyvás szemtípus óriási előnye a vegyszermentes termesztésben az, hogy a pelyva mechanikai védelmet nyújt a szemeknek, így kevesebb fertőzés és szennyeződés éri őket. Vetéskor ezeket a – jellemzően két szemet tartalmazó – pelyvás kalászkákat további hántolás nélkül vetik el, és a pelyvaborítás miatt a szemeket vetés előtt nem szükséges csávázni. A feldolgozás során azonban a tönköly termését a malmi őrlés előtt mindenképpen hántolni szükséges. Érdemes figyelembe venni, hogy ez a hántolási veszteség (amely a pelyvából, toklászból és a kalászorsóból áll) a termés mennyiségének akár 30–35%-át is kiteheti. A hazai vetőmagszaporító területeken az elmúlt években átlagosan 3,5–4,5 t/ha pelyvás termést takarítottak be, ami a hántolást követően mintegy 2,3–3,3 t/ha tiszta szemtermésnek felel meg.
Az őszi búzával összehasonlítva a tönköly tenyészideje valamivel hosszabb, és virágzása is később történik. Tradicionálisan Európa és a Kaukázus magasabban fekvő, hűvösebb és csapadékosabb hegyvidéki területein termesztették, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hőségre és aszályra hajlamos hazai termesztési feltételekhez is kiválóan alkalmazkodott, biztonságosan beérik. Az őszi tönkölyök fagyállósága megegyezik a jó fagyállósággal rendelkező őszi búzákéval. Kiváló bokrosodó képessége és robusztus felépítése révén a búzánál ritkábban vetendő, az ajánlott csíraszám 2,5–3 millió csíra/ha, ami 180–220 kg/ ha vetőmagnormát jelent. Optimális vetésideje október 20. és november 5. közé esik.
Gyomirtó szerek használata nélkül
A ritkább térállás ellenére a tönköly gyomelnyomó képessége jobb az őszi búzáénál, így jó kultúrállapotú talajokon gyomirtó szerek használata nélkül is sikeresen termeszthető. Az ökológiai körülmények között a gyomok elleni védekezés alapját a megfelelő sűrűségű, egyenletes növényállomány jelenti, amit a tönköly biztosítani is tud. A hazánkban előforduló gombabetegségek (mint például a lisztharmat, sárgarozsda vagy a levélrozsda) ugyan kisebb-nagyobb mértékben megfertőzhetik az állományt, de jelentős termésveszteséget nem szoktak okozni, a tönkölyök viszonylag jó szántóföldi rezisztenciával rendelkeznek.
Egyetlen fontos technológiai odafigyelést igényel a gazdáktól: a törékeny kalászorsó és a kalászban történő csírázási hajlam miatt érés után a betakarítást nem szabad halogatni, mivel az a termésmennyiség és a sütőipari minőséget jelző esésszám drasztikus csökkenését okozhatja.
Jövőbeli kilátások
A tönköly nem csupán egy letűnt korokból származó gabona, hanem a XXI. század mezőgazdaságának egyik feltörekvő növénye. A globális és hazai trendek – a klímaváltozás, az ökológiai gazdálkodás iránti igény növekedése és a fenntarthatósági irányelvek szigorodása – egyértelműen a tönköly malmára hajtják a vizet.
A hazai nemesítési programok bizonyítják, hogy ez a faj megújítható, és képes megfelelni a modern elvárásoknak is. A korszerű tönkölyök nemesítése során egyértelművé vált, hogy a magas hozampotenciál (mint az Mv Arapaima esetében) vagy a kiemelkedő koraiság (Mv Marduk) együtt járhat a kiváló gyomelnyomó és alkalmazkodóképességgel. Az ökológiai kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a megfelelő fajtaválasztással a tönköly az öko- és az alacsony inputigényű gazdaságokban is képes stabil és kiszámítható bevételt biztosítani a gazdáknak, kiváló alternatívát kínálva ezzel a hagyományos őszibúza-termesztéssel szemben. Ráadásul az olyan jövőbe mutató tulajdonságok, mint a jó tápanyag-hasznosító képesség és a szántóföldi betegség-ellenállóság, tökéletesen illeszkednek a zöld átállás agrárpolitikai elvárásaihoz.
Pance Miklós Álmos, Tóth Viola, dr. Rakszegi Marianna, dr. Mikó Péter
HUN–REN ATK Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár
