A kukorica kétségtelenül a világ élelmiszer-ellátását meghatározó, egyik alapvető növényünk. A kultúrát, annak megkérdőjelezhetetlen gabonapiaci, népélelmezési jelentősége mellett, termesztésének környezetre (talajra, biodiverzitásra) gyakorolt hatása, a kártevőkkel, betegségekkel kapcsolatos növényvédelmi igénye, valamint magas tápanyag-szükséglete, a nemesítésében alkalmazott módszerek következtében gyakran kétségek övezik. A növény, kereszteződési hajlamának köszönhetően egyike a világ azon kultúrnövényeinek, amelynek számos változatát ismerhetjük. A Magyar Kukorica Klub Egyesület idei tanulmányútja során a kukorica őshazájába látogatott el.
A kukorica eredetéről
A növény az amerikai, tradicionálisan kukoricatermesztő őslakosság életének minden szegmensében megjelenik: elegendő számba venni, hogy a perui quechua törzs hányféle módon fogyasztotta és nevezte el a kukoricát. A kancha hara a szárított, a mote a főtt kukorica neve, ugyanakkor a fiatal kukoricacsöveket főve choklonak nevezik, shatunak pedig a csuhéban főtt termést. A főtt, majd szárított csövekre utal a chochoka kifejezés, míg a hara togosh az erjesztéses elkészítési eljárásra utal. A shura a sörkészítés céljából fermentált, majd szárított szemek megnevezése.
A kukorica, páratlan adaptációs készségének köszönhetően a spanyol hódítások folytán ranszkontinentális útjára indulva elterjedt az egész világon, és a legváltozatosabb klimatikus körülmények között fogták termesztésbe ezt a sokáig tisztázatlan eredetű, de egyes, egyre megalapozottabb feltételezések szerint a teosinte-ből (Euchlena mexicana) nemesített növényfajt. C4-es fotoszintézisű növényként ,,lekörözi” az összes gabonafélét, már ami energiahasznosítását és a növény felhasználási lehetőségeit illeti.
Globális viszonylatban a kukoricát élelmiszer-alapanyagnak termelő országok éllovasai közé tartozik Mexikó, évi 24,5 millió tonnával, a második helyet Dél-Afrika foglalja el 7,8 millióval, a harmadik helyen Közép-Amerika egyéb országai állnak, ahol főleg fehér kukoricát állítanak elő 3,8 millió t/év mennyiségben. Az USA ,,mindössze” 3 millió t/év fehérkukoricát termel, miközben összes kukoricatermése megközelíti a 400 millió tonnát: 2023-ban 381,47 tonna volt.
A Magyar Kukorica Klub Egyesület célkitűzései
A Magyar Kukorica Klub Egyesület az éves rendszerességű szakmai események, a kisparcellás fajtakísérletek, a kukorica-termésverseny szervezése, és tudásmegosztó funkciója mellett
olyan szakmai-kulturális programok megvalósítását is célul tűzi ki, amelyek között szerepel a világ jelentős kukoricatermesztő országainak meglátogatása is. A pandémia egy időre gátat vetett a tapasztalatszerző utazássorozatnak. Idén, a 9. tanulmányút alkalmával Mexikót célozták meg az Egyesület vállalkozó szellemű tagjai. A kukorica, géncentrumában nemcsak a népélelmezés szintjén bír nagy jelentőséggel, hanem az egykori, szinte nemrégiben letűnt (pontosabban letűntetett) kultúrák életének mindennapjait a spiritualitás szintjén is mélyen meghatározó szerepet játszott. Ezeknek az utazásoknak az alapvető célja megláttatni a világ kukoricatermesztő országainak sajátosságait, a termesztés helyi lehetőségeit, korlátait, a termesztéstechnológiai és a klimatikus körülmények mentén megvalósítható terméshozamokat, növényvédelmi sajátosságokat. A hivatalos és személyes találkozások során beszélgetésbe elegyedve a helyi termelőkkel közvetlen ablakok is nyílhatnak az adott ország társadalmi-gazdasági helyzetére.
Magyarország – Mexikó: hol a hasonlóság?
Hogy milyen párhuzamokat fedezhetünk fel hazánk és a közép-amerikai, fejlődő ország között, az az első körben fejtörést okozhat. Pedig a mezőgazdasági tevékenység szempontjából számos ilyen pontot találunk. A klimatikus változások Magyarországot is jelentősen érintik, és a szélsőséges időjárási viszonyok tekintetében hasonló körülményeket találhatunk Mexikóban is. A változatos klimatikus adottságokkal jellemezhető országban a csapadékmegőrzés lehetőségei határozzák meg a kukoricatermesztés sikerességét, de természetesen a felhasznált genetikai anyagok és az agrotechnika eljárások, mint például a talajművelés, szintén megkerülhetetlen tényezők. A klímaváltozással kapcsolatban a termelőket, nemesítőket olyan kérdések is foglalkoztatják, hogy miként lehet hőstressz-ellenálló, akár 20%-kal hatékonyabb vízhasznosító képességű fajtákat előállítani. Mexikóban a lakosság sokkal nagyobb arányban foglalkozik önellátó mezőgazdasággal, míg hazánkban inkább a piaci alapú termelés a jellemző.
Mexikóban is, mint minden fejlődő országban, cél az alapvető élelmiszer mennyiségének biztosítása, ezért más prioritások érvényesülnek. Amíg a kedvezőtlenebb adottságú területeken 2-3 t/ha a maximalizálható kukoricatermés, addig nem az a kérdés, hogy milyen mértékű a növény tápanyag-reakciója, hanem az, hogy legyen termés – legalább olyan mértékben, amely a termelőt és családját megsegítheti vagy eltartja. Az ország klimatikus-környezeti sajátosságai miatt a célkitűzések egyike, hogy egyre rövidebb tenyészidejű hibrideket használjanak.
Növényvédelmi körkép
Nem hallottunk olyan kártevőkről, kórokozókról, amelyek a hazai berkekben újdonságot jelenthetnének. Kifejezetten száraz időszakokban a kukoricabogár okoz problémát: e tekintetben a vetésidő jelentőségére hívták fel a figyelmet. A növényvédelmi értelemben szigorúan szabályozott európai környezetből kitekintve sokak szemöldöke felszaladhat, bár tulajdonképpen nem meglepő: mind csávázásra, mind állománykezelésre engedélyezett a neonikotinoidok (kreativitástól függő mértékű és módú) használata. És bár bizton vannak körültekintő gazdálkodók, akiknek van lehetősége a megfelelő technikai felszereltség és kijuttatásmód mellett dönteni, az Európában szocializálódott emberben fel-felébred a szorongás érzése a szabadon, bárki által hozzáférhető, és felhasználható növényvédő szerek, az azokat megvásárló, szakirányú végzettséggel többnyire nem rendelkező, ám a termésért érthető módon mindent megtevő ,,növényvédősök” hallatán – utóbbi megjegyzés természetesen inkább a kis volumenben gazdálkodókra vonatkozik. A kukorica betegségei közül kiemelhető, és itthon is ismert a golyvás üszög (Ustilago maydis). Hazai megítélésével ellentétben Mexikóban nagy értéket képvisel: fogyasztják, sőt, a nagyobb ,,hozam” érdekében mesterséges fertőzés útján is előállítják. (Egyébként kint még konzerv formájában is megvásárolható huitlacoche néven.)
Generációváltás, folytonosság
A fiatalabb generáció képviselői nem nagyon vonzódnak a mezőgazdasági tevékenységhez: a rossz megélhetési, közbiztonsági feltételek miatt inkább külföldre vágynak. Az őslakos közösségek gyermekei számára képzéseket is tartanak, hogy az ott szerzett tapasztalatokat kövessék, és ne külföldön próbáljanak szerencsét a fiatalok.
Sinaloa: az ország legnagyobb kukoricatermő állama
A mindössze 57.377 km2 összterületű, és 2,8 millió lelket számláló Sinaloa szövetségi állam területén 3 millió ha területen állítanak elő fehér kukoricát. A vetési időszak november, december hónapokra tehető, a betakarításé pedig május és június tájékára. Kizárólag az öntözött területek számítanak magas terméshozamúnak, amelyeken árasztásos technológia segítségével történik az esős évszakban összegyűjtött csapadék felhasználása. Mexikóban 7,5 millió ha-on termelnek kukoricát. Az északi kukorica termőterületek 1/3-a öntözött, ezeken a területeken az átlagos termés 12 t/ha, de nem ritka a 20 t/ha hozam sem. Érthető okokból az öntözött, illetve a közép-mexikói háztáji gazdaságokban a humid, kiegyenlített hozamú területek az ipari igények kiszolgálására is alkalmasak. Azonban minél délebbre haladunk, annál kritikusabb a csapadékeloszlás, és annál kiszámíthatatlanabb a termelés. Összességében elmondható, hogy az északi területeken elsősorban a hibridekre alapozzák a kukoricatermelést, a délebbi régiókban pedig a natív fajtákat használják a történelmi, kulturális kötődés, valamint azok változatos ízvilága miatt. Az őshonos fajtákat kis (gyakran 1 hektárnál is kisebb) területen előállító kisgazdaságokban elsősorban az ökológia szempontok érvényesülnek: a háztáji jelleggel fenntartott gazdaságoknak egyedi, családi szinten nagy élelmezési jelentőségük van.
A szövetségi állam területén a mezőgazdaság magas szinten automatizált, amely hozzájárul a 12 t/ha átlagos termésszint eléréséhez (8-18 t/ha között ingadozik). Az öntözött területeken nagy állománysűrűséggel, hektáronként 100-115 ezer csíraszámmal dolgoznak, mégpedig a hatékonyabb vízhasznosítás céljából. Az esős évszakban lehulló csapadékvizet tárolják, majd árasztásos öntözéssel hasznosítják.
Mekkora a ráfordítás 1 ha kukoricára?
A vetéstől a betakarításig 180-210 nap telik el. Mint azt több alkalommal hangsúlyozták: az idei év az utóbbi 30 év csapadékban legszegényebb éve, így a szokványos 5-6 helyett örülnek, ha 3 öntözés megvalósulhat. A magas, hektáronként mintegy 60.000 peso (30.000 USD/1,3 millió Ft) éves termelési költséghez nagyban hozzájárul a legnagyobb termésekhez szükséges 300-450 kg/ha N-hatóanyag kijuttatása. A termőföldek bérlésének éves díja 1000 USD/ha (360.000 Ft/ha). Ugyanakkor cserébe megközelítőleg 14 tonna termés érhető el ha-ként. Akik földvásárlásban gondolkodnak, azoknak 30.000 USD/ha (megközelítőleg 10,5 millió Ft/ha) árral kell kalkulálniuk.
Beszédes számok
A vetés időpontjának szabályozása, a tápanyag-utánpótlás, a növényvédő szerek választékának bővülése, valamint az integrált növényvédelem nagy változást hozott a termelők életében. Sokan nem a hagyományos forgatásos talajművelésben látják a megoldást a költségek, valamint környezetterhelési tényezők miatt. Meggyőződésük, hogy a mulcshagyó, csökkentett talajművelésű, vagy talajbolygatástól mentes megoldások hatékonyabbá teszik a gazdálkodást. A vetés zömében október és december között zajlik, és átlagosan 250 kg N-hatóanyagot juttatnak ki egy hektárra, 2-3 részletben. A P kijuttatása (50-60 kg/ha) ezzel párhuzamosan történik, és az említett inputanyag-mennyiségekkel akár a 16-17 t/ha termés is elérhető.
Az öntözés szabályozásáról
Sinaloa területét 11 folyó tagolja, és a szövetségi állam 12 víztárolóval rendelkezik – utóbbiakból 4 biztosít öntözővizet. A nyáron összegyűjtött csapadék 95%-át öntözésre fordítják. A szövetségi államban jelentős a szarvasmarha és haltenyésztés is. A klímaváltozás súlyosan érinti a kukoricatermesztést, mert ennek következtében alig a felét képesek megtermelni, mint annak előtte. Az Universidad Autónoma de Occidente, vagyis a Nyugati Autonóm Egyetem munkatársai látogatásunk során a kukorica öntözésének lehetőségeit mutatták be a 17 főt számláló magyar delegációnak. Mexikóban a több mint 7,5 millió hektáros kukoricatermesztő terület 2/3-án nincsen lehetőség a víz megfelelő mesterséges pótlására.
Ahol viszont van, ott az öntözés szabályozása helyi szervezetek révén, illetve állami, hatósági keretek között zajlik. Október elején öntözési tervet fogadnak el annak függvényében, hogy mit szeretnének termelni. A gyakorlati megvalósítás során az IRRImodel-t, a nemzeti agrárkutató intézetben kifejlesztett programot használják, mely parcellaszintű öntözési javaslatokat készít. A rendszert kiterjedten alkalmazzák szántóföldi növények, citrusfélék, mangó, és egyéb kultúrák esetében is. A platform működtetéséhez a növény hőmérsékletét veszik alapul, és a növény igényeihez mérten végzik az öntözést. A fejlesztésnek köszönhetően 1500 m3/ha extra öntözést spóroltak meg, és a régebbi 7 helyett már csak 4 öntözést iktatnak be. A szolgáltatás díja hektáronként 2500 peso (55.000 Ft/ha).
Guasave: itt dobog Mexikó ,,agrárszíve”
Erős nemzeti érzelmek és szenvedélyes attitűd: mindkettő a mexikói gazda (és egyébként az átlagos mexikói állampolgár) lelkületét meghatározó tényezők. Óvakodva a sztereotípiáktól, de mégis megkísérelném kiemelni tapasztalataimat: a már csekélyke kint töltött idő alatt is érezhető a helyiek létezését átszövő lokálpatriotizmus. A szenvedélyes érzületet fokozza, elhivatottságukat pedig tovább tükrözi a mondat, mely helyi, öntudatos nagytermelőktől származik:
Egy szerelmen osztozunk, és az a termőföld.
A termelői szövetségek működéséről
Szerencsés, hogy az AARFS Fuertesur Folyóvölgyi Agrárszövetségnél és megfordulhattunk, hiszen a termelői szerveződések ékes példájába nyerhettünk betekintést. A szerveződés Sinaloaban idén töltötte be 91. évét, és a 11 állami agrárszövetség közül a legnagyobbnak tekinthető. A szimbolika fellelhető abban is, hogy Sinaloa államot 11 folyó tagolja. Nemcsak érdekvédelmi szervezetről van szó, hanem fejlesztés, tudástranszfer, nagyfokú integráció, feldolgozás, ipari fejlesztési tevékenység is zajlik az egyesülés égisze alatt: egyfajta szövetség és kamara ötvözeteként tudnánk értelmezni, mely a vetőmag és növényvédő szer, a vég- és késztermékek kereskedelmét összefogó, tipikus mezőgazdasági integrátorként végez szolgáltatásokat. A fenntarthatóság jegyében komposztelőállítást, növényvédelmi szolgáltatást, fajtakísérleteket végeznek partnereik, telephelyeik és regionális irodáik részére. A földművelés 10 ha-nál kisebb területen tevékenykedő kisgazdák, és az annál nagyobb földdel rendelkező közép- és nagygazdálkodók között oszlik meg. A 10 ha feletti birtokosok adják a jelenleg 840 tagot számláló szövetség tagjainak zömét, pontosabban a 10 ha-nál nagyobb területen gazdálkodók 70%-a szövetségi tag is. Így a termőterület 40%-a realizálódik szövetségi területként. A szerveződés egyik legnagyobb előnye, hogy a szövetség megpróbálja kiegyenlíteni a lehetőségeket a területi viszonyoktól függetlenül. Emellett kiemelendő a szerveződés 260.000 tonna szemestakarmánytároló-kapacitása is.
Mexikó és a GM kukorica kérdése
Napjainkban az USA-ból Mexikóba beáramló sárga kukorica 100%-ban genetikailag módosított, ami főként gyomirtószer-rezisztens kukoricát jelent. Ezért a mexikói kormány célkitűzései között szerepel az amerikai gyomirtószer-és rovarrezisztens GM kukorica importjának korlátozása. A program egyrészt örnyezetvédelmi, másrészt élelmiszer-biztonsági okokból szándékozik visszafogni a GM kukorica beáramlását az országba. A genetikailag módosított kukorica termesztéstechnológiájának gerincét képező glifozát-tartalmú totális gyomirtó szerek egészségre gyakorolt hatása vitatott kérdés, emellett a növény géncentrumában jelentős a vad változatok száma, amelyek ,,fertőződhetnek” a GM kukorica termesztése következtében. A tervek szerint a sárga kukorica éves 18 millió tonna importjából a 6 millió tonna élelmiszer célú behozatal megszüntetését tervezik a közeljövőben. A fennmaradó 12 millió tonnát takarmányként hasznosítják.
(Fotó: Agrofórum)
A korlátozó intézkedések megvalósulását gátolja azonban a szabadkereskedelmi egyezmény: az önellátás megvalósulásáig vezető út években lesz mérhető, hiszen a tilalom életbe lépése jogi, peres eljárásokat generál majd. Fontos azt is kiemelni, hogy Mexikó kizárólag a GM kukorica importjától zárkózik el: a konvencionális hibridekből származó termény beáramlása elől nem.
Jelenleg a GM kukorica Mexikó teljes területére importálható, ám a szigorítás értelmében a feldolgozó nem használhat GM kukoricát élelmiszeripari célokra. Ugyanakkor a helyi szakértők szerint nincsenek meg azok tesztelési módszerek, amelyek révén bizonyítható a GM tartalom jelenléte a szállítmányban. Jelenleg a hazai takarmánykukorica-felhasználás kb. 40%-a származik importból. A tiltás életbe lépéséig azonban a GM kukorica szabadon behozható, és egyben termeszthető is Mexikó területén.
A tiltó kezdeményezés három fő célja:
- A nemzeti nemesítési programok versenyképes helyzetbe hozása, – hiszen jelenleg néhány multinacionális vállalat uralja a piaci környezetet, így a helyi hibridek érvényesülésének megsegítése nehézkes.
- Az újgenerációs hazai nemesítési program kialakítása.
- Az évi 6 millió tonna élelmiszeripari import kiváltása hazai termeléssel, valamint ennek vetőmag-előállítása (mintegy 800.000 zsák).
Mexikó, mint ahogy azt a helyiek több ízben is említették, a kukorica tekintetében ,,hiperdiverz” ország, ahol megközelítőleg 40.000 kukoricafajtát tartanak nyilván. A kukoricával vetett terület kiterjedése 7,5 millió ha, és ennek 60-70%-án mexikói eredetű kukoricafajtákat állítanak elő. Erre vonatkozóan a saját, ritka fajták termesztését támogató jogszabályi környezet is létezik, ami szívet melengető jelenség, hiszen a szövetségi államnak fontos a nemzeti identitás erősítéséhez hozzátartozó, történelmi fajták megőrzése.
