Élénk érdeklődéstől övezett téma került a felszínre az elmúlt időszakban, melynek – megvalósulása esetén – jelentős hatása lesz a magyar agrárfelsőoktatás és agrárgyakorlat jövőjére nézve.
Az ez év október 28-án bejegyzett Jövő Nemzedék Földje Alapítvány megalakulása és jövője, valamint a működtetésével kapcsolatos kérdésekről Lázár János, az alapítvány elnöke, és Csányi Attila tartottak beszámolót egy háttérbeszélgetés alkalmával.
Lázár János elmondta, hogy a vagyongazdálkodásnak ezt a formáját, amelyet a jogalkotó illetve a kormány az elmúlt egy évben kezdeményezett és favorizált, sok kritika, számos vita övezi. Akár a vagyontárgyak, akár a köztulajdonban lévő korábbi vagyontárgyak, akár Mezőhegyes esetében felmerül a kérdés: helyes-e hogyha a Magyar Állam hosszú távon alapítványi formában működtet egy egyetement, kezel vagyont, vagy éppen gadálkodik és egy mintagazdaságot hoz létre.
Lázár János szerint a vitának van egy megalapozott, intellektuális, jól megalapozott része lenne, hogy vajon az állami vagyonnal való gazdálkodásnak hol vannak a keretei és határai.
Egy erős állam esetében a hatalmas, a függetlenség mércéjeként szolgáló állami vagyonnal rendelkezés (amely zömében szolgáltató vállalatcsoportok kezében összpontosul) nem kérdés. A kérdés, hogy ezt hogyan hasznosítja az állam.
Lázár szerint az állami vagyon 2010 óta megsokszorozódott, az energetikai és pénzügyi szektor révén. Nyugat-Európában az állami vagyont, értékes vagyonelemeket, számos esetben alapítványokba, befektetési alapokba, tőzsdejegyzett cégekbe szervezik be, szervezik ki. A mindenkori kormányzatnak így lehetősége nyílik az állami vagyon ilyen célú kezelésére.
Olyan működési formák meglelése a cél, amelyek révén az állami vagyon hosszú távon köztulajdonban marad, segítségével közfeladat ellátására nyílik lehetőség, és hogy egy – hagyományos értelemben vett – újabb privatizációra ne kerüljön sor: forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes jelleggel bír.
Hogy milyen formában üzemeltesse az állam a rendelkezésre álló állami vagyont (5000 milliárd forint), ennek a kérdésnek lenne legitim a megvitatása.
Lázár ennek a kérdésnek a megválaszolására tett javaslatot Mezőhegyes vonatkozásában a kormányzat számára: olyan működési formát, illetve olyan törvényi garancia kiépítse szükséges, amelyek alapvetően kizárják ennek a vagyonnak a privatizálását. A politikus elmondása szerint ma a Magyar Államnak mezőgazdasági vállalatban érdekeltsége Mezőhegyesen kívül nincsen. 2004-ig az összes állami tulajdonban álló mezőgazdasági vállalat privatizálásra, míg Mezőhegyes az egyetlen, amely visszavásárlásra került.
Miért van erre az egészre szükség?
A tervek szerint a Magyar Állam egy mintagazdaságot hoz létre – ha már ez a vagyon visszavásárlásra került –, melyet professzionális módon szükséges működtetni, így az egész magyar agrárium számára zászlóshajóként működhet, és példát statuálhat.
A közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítvány önmagában magántulajdont jelent – bár a politikus ezt erősen vitathatónak tartja. Mint mondta, ez egy hibrid modell, amely ugyan alapítványi vagyonból jött létre, de közfeladatot kell, hogy ellásson és közérdekű vagyonkezelői tevékenységet kell, hogy végezzen.
Mezőhegyes esetében két vagyontárgy került nevesítésre az Alapítvány számára: az egyik a Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. részvényeinek 100%-a, a másik a elidegenítési és terhelési tilalommal terhelt vagyonkezelői jog biztosítása 8219 ha szántó területen és 1438 ha erdőterületen. Magyarán, az Alapítvány nem adhatja el a mezőhegyesi földet, a vagyonkezelői jog nem terhelhető bárilyen módon. A szóban forgó földbirtok csak a 100%-os tulajdonban lévő gazdasági társaságnak, a Ménesbirtoknak adható bérbe, így magánvállalati bérlés nem jöhet szóba. A birtok privatizálhatóságát kizáró törvényi konstrukció érvényessége (2/3-os törvényre alapozva) pedig korlátlan tartamú.
A kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagok politika fölött álló gazdasági szereplőkként kerültek megnevezésre, akik döntő többségben mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, mert a cél Magyarország legjobb agrárávállalatának létrehozása. Olyan mintagazdaságnak a kialakítása, amely a 160.000 magyar agrárszereplő számára lehet példa értékű. A Magyar Állam 43 milliárd forintnyi befektetett tőkéjével a legmodernebb, legkorszerűbb agrártermelési technológiák meghonosítása lenne. Az említett összegből 9 milliárdnyi forintot fordítanak az 5500 ha-on kiépülő és jövő évben megvalósuló modern öntözéstechnológia kiépítésére, ami hazánkban hozzájárulhat a kívánatos félmillió ha öntözött terület eléréséhez (jelenleg csupán 60-80.000 ha), mely a kis- és középgazdaságok számára is példaként funkcionálhat (üzemeltetés, vízfelhasználás szempontjából).
Európában legmodernebb szarvasmarhatelep is itt kerül kiépítésre, melyben jelenleg 1000, míg a tervek szerint később 3000 egyedre emelik a kapacitást. Lázár szerint makro szinten az egész vállalást a kormány azon célkitűzése keretezi, miszerint a 2030-ig terjedő gazdaságfejlesztési időszakban a korábbi évekkel ellentétben sokkal nagyobb szerepet szán a vidékfejlesztésnek.
Lázár János mellett a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány kuratóriumának további négy tagja van: Kerezsi Miklós agrárvállalkozó; Balczó Barnabás, az MFB Invest Zrt. Vezérigazgatója; Csányi Attila, a Bonafarm Csoport vezérigazgatója, és Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke. Lázár János a kuratórium elnökségére kapott felkérést. A Felügyelőbizottság tagjai: Vida József, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt elnök-vezérigazgatója, Jakab István, az országgyűlés alelnöke, mint a MAGOSZ elnöke, valamint Mezőhegyes önkormányzata jogosult arra, hogy delegáljon: Papp István polgármestert. Naszvadi György (az NGM korábbi államháztartásért felelős államtitkára) vagyonellenőri, Jeszenszky Miklós pedig könyvvizsgálói feladatokat lát majd el.
10.000 ha összefüggő földterület természetföldrajzi, tájökológiai értelemben egyaránt unikális Magyarországon. Az említettek mellett agrárszakképzési támogatást is nyújt az Alapítvány, biztosítandó a megfelelő minőségű ilyen irányú oktatást (pl. gépésztechnikusi képzés), hogy növeljék az agrárszakképzés presztízsét Magyarországon.
A magyar agrárreneszánsz, az önellátás, és exportőrszerep megvalósítása tűnik a legmélyebb célkitűzésnek Lázár elmondása alapján, mindezt lengyel példára alapozva.
A jármű- és hadiipar mellett Magyarország keresi azt a harmadik „pillért”, amelyre alapozhatja gazdasági fejlődését. Átfogó területfejlesztési politika valósulhat meg a térségben, amely hozzájárulhat annak felzárkóztatásához.
A működés módja szerint az Alapítvány vagyonkezelési jogot kap az Államtól, melyet bérbead a saját tulajdonában lévő cégnek, melyből megközelítőleg 600-650 millió ft bérleti díj származik (8500 ha terület után), továbbá az Alapítvány 300-350 millió Ft-nyi osztalék kockázatmentes kivételére számít, melynek végsummája éves szinten közel egymilliárd forint. Eközben az Alapítvány nem kap költségvetési támogatást, tehát saját forrásból kell fenntartania működését. Az Állam kizárólag 600 millió forintnyi alapító tőkével járult hozzá az a működéshez.
