Nem kis meglepetésünkre azonban kiderült – nem az: a ,,művelet” tulajdonképpen kivitelezhető, bár, ahogy vállalkozó kedvű termelőnk említette: ,,még nem vagyunk a fának elég sivatagosak”... Ki tudja, lehet, hogy ez lesz a jövőnk egyik szelete a klímaváltozási hullámban?
Le merném fogadni, hogy a magyar társadalom többségének fogalma sincs arról, hogy mi ,,fán terem” a pisztácia. Nekem sem volt különösebben, így (némi internetes botanikai előtájékozódást követően) nagy érdeklődéssel, és lelkesedéssel tettünk eleget Badics László, kísérletező hajlamú növénytermesztő meghívásának Köveskálra, hogy valamelyest testközelibb helyzetbe hozhassuk az élményt annál, minthogy leemeljük a bolti polcról a már jól ismert ízű, sózott-pörkölt állapotú termést. Megérte, ugyanis a fa szépsége mellett, aromás gyantájának köszönhetően felejthetetlen élményt nyújtott. Bőrnemű leveleit morfológiai értelemben valahol a dió és cserszömörce közé helyezném, ugyanakkor teljesen más hatást kelt, ágaskodó, ritkásan fürtszerű csoportos terméseivel együtt.
A – szinte már feleslegesen ismételten – festői, tradicionálisan elsősorban szőlőtermő vidék harmóniáját magyar viszonylatban egzotikusnak számító növényállomány töri meg: számos datolyaszilva-cserje, szecsuáni bors, és egyéb fafaj, valamint a cikkünk fő vonulatát képező pisztácia fák mozaikjával. Az utóbbi, egyébként Iránban világtermelési csúcsra járatott haszonnövénynek nem csak termése, hanem egyes fajtáinak gyantája is nagy értéket képvisel. A Pistacia lenticusé például, a masztix, a görög masztika bor speciális aromájáért felel. A szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó Pistacia vera különböző fajait a Földközi-tenger térségében, Közép-Ázsiában, és Észak-Amerikában termesztik, vakmerő vállalkozásnak tűnik hát itthon próbálkozni vele, bár, tulajdonképpen a látottak alapján egy próbát megér, hiszen a fák nemhogy beálltak, de sikeresen termőre is fordultak.
Összesen közel 30 pisztácia fám van, nagy része fiatal, de kettő már terem, az egyiken pedig sok termés van. A legidősebb fa 8-10 éves (nagyobb csemeteként vettem). 5 éve ültettem további 5 fát: ebből 4 termős, 1 porzós. 2 sajnos kipusztult. Utóbbiak közül 1 ,,lány” pedig ,,fiúnak” bizonyult. Tehát elég rögös volt az út, és a csemeték drágák. Viszont ez az egy, jelenleg is termő, 3 méteres magasságával csodaszép, és, bár nehezen saccolható, megközelítőleg 3-4 kg pisztácia terem rajta.
– mondta el Badics László, a terület tulajdonosa.
A pisztácia kétlaki növény, a porzós fák nem teljesen egy időben virágoznak, és ez segítheti a termékenyülést, mivel a sikeres termésérlelés egyik sarkalatos pontja a (szél)beporzás, amely ilyen módon hosszabb időn keresztül valósulhatott meg.
Növényvédelmi szempontból megemlítendők a gyökérbetegségek (pl. Verticillium) ill. A lombkorona illetve a termés gombás betegségei valamint kártevői is kiemelendők. Mint azt Badics László elmondta az Alternaria, , Monilinia fajok illetve antrachnózis jelentenek kihívást időről időre.
Alapvetően hazánkban az embereknek nem igazán van a tudatában a pisztácia termesztésének lehetősége, de a gyakorlat azt mutatja, hogy mégis megoldható.
A termésérés jele egyébként a gyümölcs húsos burkának vöröses elszíneződése, majd felnyílása, vagy, ahogy László mondta, ,,kovadása”. Ekkor résen kell lenni, mivel a felnyíló burok, és csapadék hatására a kórokozók megtámadhatják a termést, így rövid hatástartartamú növényvédő szeres kezelés válhat indokolttá. A termés 5-10%-a lehet léha, ez általában természetes jelenség. A növény termésérlelése elég hektikus, még a jól termő földrajzi régiókban is küzdenek az alternanciával. Egyébként a fa 5-6 éves korában fordul termőre, de igazán nagy termésre a növény 15 éves korától számíthatunk. Mondhatni, nem a gyors eredményeket üldözők növénye.
Összességében elmondható, hogy – sivatagi növény lévén – nálunk az időnként, nagy mennyiségben lehulló csapadék, és páratartalom ronthatja a termést, és növényegészségügyi kérdéseket vet fel, így szigorú növényvédelmi felügyeletet, vagy akár az eső elleni takarást is igényelhet a fa.
Hazánkban a fagy is problémát jelenthet, de nem olyan mértékben mint gondolnánk, igaz amíg kicsi a csemete, kifagyhat, azonban a fejlettebb fa már tűri a fagyokat. A termőrügyek viszont elfagyásra hajlamosak. Az éghajlatváltozással az átlaghőmérséklet és a szélsőséges időjárási események gyakorisága is nő. A tavaszi fagyok elvihetik a termést, hasonlóan a kajszibarackhoz.
Pusztán a felmelegedés miatt nem jelenthető ki, hogy pisztáciatermesztésre alkalmassá válna az ország, de kivételes fekvésű, megfelelő talajú helyeken lehet próbálkozni vele, úgy mint az olajfával.
A helyszínen kóstolhattunk datolyaszilvát a különleges Hana Fuyu, Vaniglia, Cioccolatino stb. fajták közül, nagyobb mennyiségben pedig a Rojo Brillantet (a boltokban ez kapható elsősorban) telepítették.
Említésre érdemes a terület gyümölcsfaválasztéka, így, hogy jobban átláthassuk a terület faj-, és fajtakínálatát, álljon itt a felsorolás: 35 datolyaszilva-fajta (káki), 40 különleges kajszibarackfajta (utóbbiak közül a ultrakoraiak akár már május 29-én érnek, a nagyon késeiek között akad augusztus végén érő fajta is. Vagy teljesen piros fedőszínűek.)
Megközelítőleg 50 fügefajta, melyek között zöld, sárga, barna, hússzínű, lila, csíkos, bordó, szinte fekete héjú is gazdagítja a kínálatot… Kínai datolya (jujuba), indián banán, mézbogyó, pekándió, pisztácia, mazsolafa, kanadai fanyarka (mézalmácska), ezüstcseresznye, japán körte, kínai gesztenye, mongol hárs… és még sok-sok növény színezi tovább a látképet, nem is beszélve a régi gyümölcsfafajtákról, melyek között 12 naspolya-, 3 háziberkenye-fajta és nemesített kökény is szerepel, és amelyek külön-külön is megérdemelnének egy írást.
