A csonthéjas gyümölcsök hazai termesztése során több gyümölcsfaj esetében is egy agresszív kórokozó, a csonthéjasok moníliája okozza a termesztők számára a legnagyobb problémát.
Ez a gomba ugyanis nemcsak a meggyet (amely legkedveltebb tápnövénye), hanem valamennyi csonthéjas kultúrát és vadon termő növényfajt is képes megtámadni.
A monília (Monilia laxa) fertőzése sajnos nemcsak a termést képes megsemmisíteni, hanem a fás részekbe húzódva, azokat fokozatosan elpusztítva, akár a gyümölcsfák létét is veszélyeztetheti.
Fogékony növények és fertőzési mód
A csonthéjasok moníliájának legkedveltebb tápnövénye ugyan a meggy (Prunus cerasus), de a rangsorban utána szorosan következik a kajszibarack (Prunus armeniaca), valamint a szilva (Prunus domestica).
Ezekben a kultúrákban a moníliás fertőzés elszabadulása a termés szinte teljes mennyiségének elvesztésével járhat. De sok esetben a fiatal vesszők, majd később az idősebb ágak elhalása útján a fák életben maradását is megkérdőjelezheti.
A szóban forgó kórokozó meglehetősen gyakori faj hazánkban. A telet vagy a fás részek belsejében, az élő és a már elpusztított szövet határán micélium formájában vészeli át, vagy pedig az elpusztított gyümölcsök és más lágy szövetű növényi szervek (pl. virágok) maradványainak felszínén kialakuló sztrómák alakjában éli túl.
Ez utóbbiakkal leginkább már elszáradt, de sokszor a fákon fennmaradó, elpusztult gyümölcsök maradványain, a „múmiákon” találkozhatunk. Ezek igazság szerint a kórokozó leggyakoribb fertőzési forrásai.
A fertőzés feltételei: virág és nedvesség
Mivel tavasszal már szinte bármikor lehet a levegőben találkozni a kórokozó konídiumaival, így a fertőző anyag jelenléte gyakorlatilag a vegetációs időszak kezdetétől már bőségesen elegendő egy masszív fertőzés előidézéséhez is. Már csak két tényező hiányzik a fertőzés kialakulásához.
Az első a fogékony növény megléte. A csonthéjas növények fertőzése döntően a virágok bibéin át történik meg, így ezek a kultúrák a virágzás időszakában rendkívül fogékonyak a fertőzésre.
A második feltétel a virágok legalább egy órán át fennálló nedvesség által történő borítottsága. Mivel március 22-től ismét csapadékossá válik időjárásunk, így a most kezdődő kajszibarack virágzási időszakban meglehetősen nagy a moníliás fertőzés veszélye.
Védekezési lehetőségek
A csonthéjasok moníliája ellen mindenképpen a virágzó fákat kell fungicides védelemben részesíteni. Mivel a virág viszonylag nagy, ugyanakkor a bibe viszonylag kicsi, így óhatatlanul vegyszerpazarló kezelést kell alkalmaznunk.
Túlságosan kicsi az a felület, amelyet mindenképpen érnie kell a fungicidnek az összes növényi felülethez képest. Ráadásul lehet, hogy egy kezelés kevés lesz, mivel a még zárt bimbókban a bibékhez nem juthat oda a permetlé. Így jó eséllyel, egy virágzás elején történő kezelés után, kellhet még egy kezelés a teljes virágzásban.
Fontos a hatóanyag megválasztása és kijuttatása
A monília ellen meglehetősen sokféle készítmény használata engedélyezett. A virágzás során alkalmazott készítmények mind felszívódó hatóanyagot tartalmaznak, de ezek jelentékeny hányada akropetálisan, azaz csúcsirányban tud csak mozogni a növényben.
Így mindenképpen szükséges, hogy a növény minden porcikáját érje a permetlé. A jobb felületi borítás érdekében mindenképpen ajánlott a tapadásfokozó adalék használata.
A beporzók védelme: nemcsak jogszabály, hanem érdek is
A virágzó növények kezelése során óhatatlanul találkozunk a beporzást végző szervezetekkel. Ezek a barátaink, hiszen nélkülük gyakorlatilag termés nélkül maradnánk. A jól felfogott érdekünk, hogy ezek a rovarok minél kevésbé érezzék a kezelések hatásait. Lehetőleg akkor végezzük a kezeléseket, amikor sem a mézelő méhek, sem a vadméhek és más rovarok még nem, vagy már nem aktívak.
A beporzó rovarok testét sohasem szabad lepermetezni, még méhekre teljesen veszélytelen szerekkel sem. Ezeknek is van valamilyen szaguk és a társas rovarok az idegen (vegyszer) szagot hordozó társaikat már idegenként fogadják el és kitaszítják a családból, vagy akár meg is ölik őket. Ha tehetjük, csak akkor kezeljünk, ha semmiféle beporzó szervezet sincs sem a fákon, sem alattuk, a sokszor már virágos aljnövényzeten.
A beporzó rovarok védelméhez tartozik az a korlátozás is, hogy neonikotinoid hatóanyagú rovarölő szert ekkor ne alkalmazzunk triazol típusú fungicidekkel kombinálva. Bár önmagukban ezek a készítmények teljesen veszélytelenek a méhekre, de kombinációban súlyos orientációs zavarokat és végül pusztulást okoznak a mézelő méhek családjaiban.
Ha valamilyen okból szükséges rovarölő kezelést is alkalmazni, akkor azt vagy más hatóanyagú inszekticiddel, vagy pedig külön menetben hajtsuk végre.
Lehet, hogy ez a sok korlátozás sok gazdálkodónak feleslegesnek tűnik, de a kajszibarackot és a többi más gyümölcsfát nem lesz, aki beporozza, ha nem vigyázunk a beporzást végző rovarokra. Beporzás nélkül pedig ne nagyon számítsunk termésre!
A képek a szerző felvételei.
