Hazánk láptalajainak legnagyobb részét dús, de értéktelen savanyúfüvet termő legelőként, vagy kaszálóként hasznosítjuk. Szántóföldi növények közül a zab, a rozs termeszthető rajta. A láptalajok művelése során nagy hangsúlyt kell fektetni a szél munkájára, ajánlatos ezeket a talajokat minél kevesebbszer mozgatni.

Kialakulásukban döntő szerepe van a víznek, melyhez az erdők talajalakító hatása is társul. A jellemzően erősen savanyú bomlástermékek a talajt elsavanyítják, kilúgozzák. Az ebbe a csoportba tartozó talajok szelvényét a glejesedés jellemzi. Ezeknek a tápanyag- és vízgazdálkodása kedvezőtlen. Ilyen talajok találhatók hazánkban a Tisza és a Szamos közötti területeken.

Mohaláp talajok

Egymást követő tőzegmoha rétegek (generációk) anyagának felhalmozódása és humifikálódása útján keletkeztek. Kémhatásuk erősen savanyú, kevés ásványi részt tartalmaznak. Növénytakarójuk tőzegmoha, amelyben helyenként fák nőnek. Hazánkban elsősorban középhegységeink erdeiben, suvadások, lefolyástalan teknők mélyedéseiben fordulnak elő igen kis kiterjedésben.

Rétláp talajok

A talajszelvény felépítésében különböző tulajdonságú és vastagságú tőzegrétegek vesznek részt, és a felszínt gyakran koturéteg alkotja. A tőzegréteg alatt a tőzegláp feküje lehet glejes iszap, agyag vagy tavi mész. A rétláptőzeg-szelvényekben vaskonkréciókat is találunk, melyek összeállva rétegeket is alkothatnak, ez a gyepvasérc.

Vízgazdálkodásuk szélsőséges. Azok a szintek, amelyeket a rendszerint magasan álló talajvíz kapillárisan telít, egész éven át túl nedvesek, a felszínen levő rétegek a szárazabb időszakban kiszáradnak. Mivel a jól humifikált tőzeg súlyának tízszeresét képes vízből megkötni, a nedves és a száraz állapot között igen nagy víztartalom-különbség van.

Tápanyag-gazdálkodásuk ugyancsak szélsőséges. Egyes növényi tápanyagokból, így a nitrogénből és a foszforból igen sokat tartalmaznak, másokból – elsősorban a talaj ásványi részéhez kötött tápanyagokból – keveset.

Lecsapolt és telkesített rétláp talajok

A rétláp talajok átalakítását a szárazföldi művelés bevezetése esetén telkesítésnek nevezzük. Telkesítés hatására megszűnik az állandó vízborítás, majd a lápok lecsapolása miatt süllyed a talajvízszint. A kiszáradó felszíni rétegek felégetésével hamu- és cserépszintek alakultak ki. A sok szerves anyagot tartalmazó rétegek huzamosabb ideig tartó erősebb kiszáradása a víztároló képesség és a duzzadó-képesség jelentős csökkenését vonja maga után.

Forrás:

Simonné Szerdai Zsuzsanna: Talajrendszertan (NSZFI, 2010)

https://www.uni-miskolc.hu/~ecodobos/ktmcd1/lap/lap.htm#Mohal%C3%A1p