Hazai talajaink termékenységének meghatározó tényezője a talaj vízgazdálkodása. Talajaink 45%-a kedvezőtlen, 25%-a közepes és 31%-a jó vízgazdálkodású. A belvíz az ország 45 %-át, főként az Alföldet érinti.
A kedvezőtlen vízgazdálkodás okai a szélsőségesen nagy homoktartalom, agyag tartalom, a szikesedés, láposodás és a vékony termőréteg. A víz és szél okozta eróziós problémák egyre nagyobb gondot okoznak hazánkban. Mindkét formája gyakori és az egész ország területén tapasztalható. A belvíz kialakulásában meghatározó szerepet játszanak azok a tényezők pl.: rossz vízvezető képessége, a magas talajvízállás, lejtőviszonyok – lejtőmeredekség és nem utolsó sorban az emberi (antropogén) hatások (nehéz erőgépek alkalmazása, mélyművelés elmaradása, vízelvezető hálózat kiépítettségének hiánya, beépítés), sok esetben még rá is tesz egy váratlan, nagy mennyiségű csapadék is, ami hirtelenül lezúdul. Az ország belvízzel leginkább veszélyeztetett területei tartoznak ide:
- Felső-Tisza-vidéki tájak (Bereg, Tisza-Szamosköz, Rétköz, Bodrogköz, Taktaköz),
- Hortobágy – Berettyó melléke,
- Jászság és a Nagykunság egyes részei,
- Alsó-Tisza vidéke,
- Dunavölgyi-főcsatorna mente,
- Mérsékelten veszélyeztetett terület,
- Közép-Dunántúlon a Nádor-Kapos-Sió völgye,
- Kisalföld térsége,
- Nagyobb belvízmentes térségek: a Tiszahát,
- A debreceni löszhát,
- Tiszazug,
- Békés-Csanádi löszhát egyes részei a bácskai löszhát.
Magyarország körülbelül egynegyede olyan mély fekvésű sík terület, amelyről sajnos természetes úton nem folyik le a víz. Ezért ezeket a területeket, ha nem lennének a belvízvédelmi művek (gátak stb.), anélkül állandóan vagy időszakosan, de hosszú időre elborítaná az összegyülekező hólé és csapadékvíz. Így a belvízzel veszélyeztetett terület nagysága eléri közel a 4,4 millió hektárt, aminek 41%-a intenzíven művelt mezőgazdasági terület.
Magyarország területének 9,3 %-a gyengén, 9,6 %-a közepesen, 6 %-a erősen erodált. A felszíni lefolyással lehordott talaj, valamint szervesanyag- és tápanyagtartalmának egy része a szedimentációs területeken halmozódik fel. Ez a vízfolyások, csatornák, tavak, tározók feliszapolódásához vezet, korlátozza a működését, növeli karbantartási költségeit és mindamellett fokozza az árvíz- és belvíz-veszélyt az egész vízgyűjtőterületen. Másrészt gyakran jelent tápanyag- és/vagy szennyezőanyag-terhelést vizeinkre.
Az itt felsorolt megfelelő eszközökkel tudjunk javítani és hosszútávon megoldani a belvizes területek problémáját: erdősítés, talajvédő gyepesítés, szintvonalas talajművelés, talajvédő agrotechnika, megfelelő növényi borítottság, illetve létesítmények (vízelvezető árkok, övárkok, vízmosáskötő-gátak, hordalékfogók, tározók) építése, ezzel is gondoskodva az időszakos víz tárolásáról (pl. tározó építésével), amit öntözésre is fel lehetne használnia a gazdálkodónak területén, amikor épp aszályos időszak van területén.
Forrás:
Thyll Sz. (1996): Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban; www.katasztrofavedelem.hu; www.portal.nebih.gov.hu
