A molibdén a legtöbb mikroelemhez képest csekély mennyiségben van jelen a talajokban. A földkéreg átlagos molibdén-koncentrációja 1,2 mg/kg. Feljegyzések szerint vulkáni kőzetekben a Mo átlagos koncentrációja a kőzet típusától függően: 0,2 és 2 mg/kg tartományban mozog, az agyagos kőzetek: 2-2,5 mg/kg, a karbonátok: 0,2-0,4 mg/kg, a homokkövek: 0,2-0,8 mg/kg molibdéntartalommal rendelkeznek.
A molibdén nagyobb koncentrációban van jelen a réztartalmú és a bitumenes palákban, ugyanis a koncentrációja ezekben akár a 200 mg/kg-ot is elérheti. A molibdén átlagos koncentrációja a világ talajaiban: 1-2 mg/kg, viszont mennyisége talajtípusonként eltérést mutat. A homoktalajok molibdéntartalma: 1,3 mg/kg, a meszes talajoké: 2,8 mg/kg. Európai altalajok molibdéntartalma széles intervallumban változik.
Hazánk talajainak Mo-koncentrációja 0,3-4,0 mg/kg. A legkisebb a homoktalajok molibdéntartalma. Az ásványi talajok molibdéntartalma 1 mg/kg alatti, az erdőtalajok összes Mo-tartalma pedig széles intervallumban mozog hasonlóan a csernozjom talajokhoz. A talajok alacsony Mo-tartalma alól kivételt képeznek a rosszul szellőző hidromorf, vagyis a réti- és láptalajok. A láptalajok Mo-tartalma akár a 4 mg/kg-ot is elérheti.
A molibdén a talajainkban négy különböző formában fordulhat elő:
- vízoldható formában, a talajoldatban;
- kötött állapotban vas- és alumínium-oxidokhoz kapcsolódva;
- ásványokban (molibdenit, wulfenit, powellit);
- szerves kötésben.
Savanyú talajokban a molibdén jelentős mennyisége vas- és alumínium-oxidokhoz kapcsolódva található meg. A Fe- és Al-oxidok amfoter kolloidok, savas közegben pozitív töltésűek, és anionmegkötésre képesek, a lúgos közeg pedig kationfelvételt tesz lehetővé számukra. Savanyú talajok esetében a növények számára felvehető molibdén mennyisége csekély, mivel a pH 2 és 4 között a vas- és alumínium-oxidok ligandumcsere által erős kötésben tartják a molibdenát aniont. Az adszorpció mértéke pH 4-nél a legerősebb. Az adszorpció eredményeként, savanyú talajoknál a talajoldatban található molibdén mennyisége jelentősen lecsökken. A homokos agyagtalajok esetében a molibdén adszorpciós kapacitása 6 μg/g-ról, 267 μg/g-ra emelkedett, a pH érték 5,85-ról 4,40-ra történő csökkentésével. Lúgos talajoknál az adszorpció viszont már gyenge, a molibdén jelentős része a talajoldatban van jelen, így a Mo-felvétel lúgos kémhatású talajokból lényegesen nagyobb fokú. A molibdén vas- és aluminium-oxidokhoz való kötődésének erősségében viszont eltérés figyelhető meg.
A talajban a Mo különböző ásványokban is előfordul. Az ásványok közül a legfontosabb molibdénforrás a molibdenit (MoS2), de a powellit (CaMoO4), a wulfenit (PbMoO4), az ilsemanit (Mo3O8) és a ferrimolibdit (Fe2(MoO4)3) is tartalmaz molibdént. A molibdén ezenkívül az agyagásványokon adszorbeált állapotban is előfordulhat. A talaj molibdéntartalmának egy része szerves kötésben, főként fulvo- és huminsavakhoz kötődve található meg a talajban. Mivel a talaj szerves anyagai a molibdént erősen adszorbeálják, a szerves anyagban gazdag talajok rendszerint magas molibdéntartalommal rendelkeznek.
Forrás:
Bocskainé Bódi Éva doktori dolgozat
