A figyelem most tehát a tagállamokra vetődik: képesek és hajlandók-e érdemi környezeti garanciákat teremteni az agrártámogatások rendszerében, vagy az Unió agrártámogatási rendszere a továbbra is a megszokott pályán mozog majd 2021 és 2027 között is: évente nagyjából 54 milliárd euró közösségi forrásból közvetlenül és közvetve támogatva az intenzív mezőgazdálkodást, ugyanakkor gyorsítva a természeti sokféleség csökkenését és a klímaváltozást. A megállapodás jelentősen visszaveti az EU Bizottság által eredetileg javasolt, az EU Zöld Megállapodásban foglalt célok elérését szolgáló elképzelések megvalósítási esélyeit – a szólamok szintjén zöldítést ígér, ám a valóságban inkább a támogatási rendszer zöldre festésre emlékeztet. A negatív környezeti folyamatok és az éghajlatváltozás megállításához és visszafordításához ennél több kell, hiszen a tervezet alapján továbbra is lehetséges azon káros mezőgazdasági gyakorlatok támogatása, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a biológiai sokféleség csökkenéséhez, a víz- és légszennyezéshez, a túlzott vízfogyasztáshoz.

Az európai természet- és környezetvédelmi szervezetek, és tudományos műhelyek köztük a BirdLife International, felháborodásuknak és csalódásuknak adtak hangot. A KAP évtizedek óta célkeresztben van: tudományos, szakmai szervezetek, tanulmányok, értékelések – köztük az EU saját Számvevőszéke^[1] – egységesen állapítják meg, hogy a KAP elégtelen teljesítményt nyújt környezet-, természet- és klímavédelmi szempontból – ugyanakkor a társadalmi vállalásokat sem teljesíti, hiszen a kisgazdaságok száma, a vidék népességmegtartó ereje nem javul. Az Európai Parlamentnek és a tagországok kormányainak még alá kell írniuk a megállapodást, de a KAP részletei már véglegesek, írja közleményében a BirdLife európai központja^[2].

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Monitoring Központjának adataiból tudjuk, hogy a biológiai sokféleség hazánkban is az mezőgazdasági területeken csökken leginkább^[3], de ez a folyamat hasonlóképpen zajlik az EU teljes területén^[4]. A természeti értékeit elvesztő, kiüresedő agrártáj figyelmeztető jel: az ökológia szolgáltatásaitól megfosztott tájon nem lehet gazdálkodni sem. A természetre, a természeti folyamatokra – mint a talajélet megújulása, vagy a beporzó rovarok jelenléte – a gazdálkodóknak is elemi szükségük van; egészséges élelmiszert nem lehet beteg környezetben termelni.

Léteznek pedig a természetvédelem és gazdálkodás szempontjából jó példák^[5], ismerünk kölcsönösen előnyös helyzeteket^[6] , az EU költségvetésének egyharmadát kitevő agrárbüdzsé mellett pedig azt sem lehet mondani, hogy alulfinanszírozott lenne az ágazat. Az agrárium környezeti fenntarthatósága tehát megfelelő környezeti garanciák megalkotásával ezekkel a keretekkel messzemenőkig biztosítható lenne.

A nyilvánosságra került dokumentumok alapján a hosszas vajúdás után megszületett új KAP-megállapodás nem alkotja meg az egységes, EU szinten szükséges és a környezeti problémákkal arányos zöld garanciákat és így a tagállamokra bízza a következő időszak agrártámogatásainak környezeti teljesítményét. A minimumot célozza, így kétségessé téve az Európai Zöld Megállapodás^[7], a Termőföldtől az Asztalig^[8] és az EU Biológiai Sokféleség 2030 Stratégiák céljainak teljesülését^[9], ráadásul semmiféle jogi eszközt nem tartalmaz arra nézve, hogy az ezekben foglalt célokat, illetve a környezeti állapot romlását a tagországokon képes legyen számon kérni. A környezeti vonatkozású stratégiai dokumentumok mindegyike megfogalmazza, hogy a következő évtized, a következő költségvetési ciklus az utolsó lehetőség, amikor még érdemben tudunk tenni a klímát és a biológiai sokféleséget fenyegető hatások ellen. Ezek szerint erről a lehetőségről az EU döntéshozói lemondanak, veszélyeztetve a jövő generációk egészséges környezethez való alkotmányos jogát.

A hazai KAP stratégiai tervezés jelenlegi is zajlik és a tagországok mozgástere meglehetősen nagy. Egyedül abban bízhatunk, hogy Magyarország, amely egyébként minden eddiginél jelentősebb forrásokat csoportosított a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területeire^[10], képes lesz felülemelkedni az ipari agrárium elvárásain, és a gazdák, a lakosság és a környezet érdekében a zöldebb utat választja, megvédve az agrártájat és annak természeti sokféleségét a jövő generációi számára: a mezők madárfajait, az apróvad-fajokat és a beporzókat, és velük együtt az egészséges élelmiszert.

Az MME Közös Agrárpolitikával kapcsolatos javaslatai itt elérhetők, míg az MME, az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület közös, agrártámogatásokra vonatkozó állásfoglalása itt olvasható.