Tartósan sikerült megfordítani a negatív erdőtelepítési trendet az Országfásítási Program 2019-es meghirdetésével: az elmúlt öt évben 184 millió darab új fát ültettünk el – adta hírül idén májusban az Agrárminisztérium.

A feladat látszólag egyszerűnek tűnik, ám mégsem az, hiszen az eredményes faültetésnek is megvan a maga megfelelő időszaka. A 10 millió fa nevű oldal precízen összegyűjtötte, hogy melyik növényt mikor érdemes a földbe helyezni.

Konténeres

A legkönnyebb dolgunk a konténeres fákkal van, hiszen azokat egész évben ültethetjük. Ezeknek általában kisebb a gyökérlabdájuk, mint a földlabdásoké, vagyis könnyebben szállíthatók, és mivel konténerben nevelték őket, ezért kiültetéskor a gyökérzetük nem sérül, vagyis „kezdőknek” is bátran ajánlott.

A korlátozás nélküli ültetés természetesen enyhe túlzás, hiszen a konténeres örökzöld és lombhullató fákat a fagyott talajos és mínusz Celsius-fokos téli időszakokban nem érdemes kiültetni. Ügyeljünk arra, hogy az ültetőlyuk kiterjedése minden irányban legalább 10 cm-el haladja meg a földlabda méretét.

A gyökerek esetében érdemes megszüntetni a körbenövést a konténer fala miatt. A 10 millió fa oldal tanácsa szerint

ezt könnyedén úgy tehetjük meg, hogy alulról felfelé a földlabdán körben 5 centiméterenként a metszőolló éles pengéjével vagy egy késsel elvágjuk, felborzoljuk a körbenőtt gyökereket. Ugyanezt meg kell tennünk a gyökérlabda alján is. A lényeg, hogy a gyökerek minden irányba növekedni tudjanak.

Földlabdás

Földlabdás fát már csak a tavaszi vagy őszi (de inkább az őszi) időszakban érdemes ültetni. Ezekben az időszakokban az eredésük 80-90 százalékos. Olyan növényekről van szó, amelyek gyökérzete földlabdában, védve található. Szállításkor nem száradnak ki, és kevésbé sérülékenyek.

Vásárlás előtt vizsgáljuk meg, hogy a földlabda kellően tömör-e: mozgassuk meg a növényt, és ha a földlabda is vele mozdul, akkor a gyökerek megfelelően rögzülnek benne.

A földlabdás fát az ültetés előtt alaposan öntözzük meg. Az ültetőlyuk mérete kapcsán elegendő, ha minden irányban legalább 10 cm-el haladja meg a földlabda méretét.

Helyezzük a növényt az ültetőlyukba, és távolítsuk el a zsákot a földlabdáról, vigyázva a gyökerekre, és arra, hogy a földlabda ne essen szét. Amennyiben a földlabda felszínén körbefutó gyökereket látunk, teregessük szét a lyukban, így megfelelően fogják támasztani a fát. A lyuk feltöltése morzsalékos talajjal történjen, amit utána tömöríteni, beöntözni kell, és célszerű egy időre kikötözni a törzset.

Szabadgyökerű

A szabadgyökerű fák a legkényesebbek, hiszen igen sérülékenyek, ráadásul csak nyugalmi állapotban, lombhullástól rügyfakadásig szabad őket ültetni. Az ültetőlyuk akkora legyen, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne, ezért célszerű minden irányban legalább 20 cm-el nagyobb lyukat ásni, mint az ültetendő növény gyökérzetének kiterjedése.

Előző este az ültetőlyukat alaposan öntözzük be, ha lehetőségünk van rá, töltsük fel vízzel. A szabadgyökerű növényeket az ültetés előtt legalább 3 órán át vízzel telt edénybe mártva kell tartani, a víznek a gyökérnyakig kell érnie. Célszerű a lyuk aljára komposztréteget, vagy érett istállótrágyát rakni.

Ültetéskor a magasságot be kell állítani, méghozzá úgy, hogy a gyökérnyak (a gyökérnyak a szár alapi része, ahonnan a gyökerek erednek) helye a felszín felett legyen egy-két centiméterrel.

A megfelelő magasságba állított fácskára óvatosan kezdjük el rászórni a porhanyós, rögöktől mentesített földet, egyenletesen minden oldalra, miközben a fát az egyik kezünkkel egyenesen tartjuk. Amikor visszaszórtunk 10-15 centiméter földet, óvatosan tömörítsük egy vastagabb fakaróval, vagy a lábunkkal. Nagyon figyeljünk rá, hogy eközben ne sértsük meg a gyökérzetet.

Tömörítés után alaposan öntözzük be, lehetőleg erősebb vízsugárral, vagy vegyük le az öntözőkanna fejét és úgy öntözzünk. Ilyenkor történik az iszapolás, amikor a víz hatására a pépes föld megfelelően körbeveszi a gyökereket. Ezt addig ismételjük, ameddig el nem érjük a földfelszínt.

Az ültetést követően készítsünk talajból egy tányért a növény köré, amely utógondozáskor megtartja az öntözővizet. Szükség lehet a fa rögzítésére is, mivel a szél a fácska mozgatása által elszakíthatja a talajban képződő új aprócska gyökereket.