Az tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) az őszibarackfák egyik legjelentősebb betegsége, ugyanis súlyos fellépése esetében a fákon akár nagymértékű korai levélhullás, ezáltal a fák kondíciójának leromlása is bekövetkezhet.
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
Tafrina fertőzés hatására kezdetben a levelek megnagyobbodása, azok ráncosodása, fodrosodása tapasztalható, színük pedig sárgászöld, majd sárgásbarna, végül piros lesz. A fertőzött levelek nagy része később lehullik. A fás részeken, a hajtásokon, vesszőkön megvastagodás és deformáció formájában jelennek meg a tünetek. A későbbi időszakban a termések héján hólyagok és torzulás, a gyümölcshúsban rothadás figyelhető meg a betegség következtében. A fertőzés bekövetkezése után a tünetek megjelenésére kb. 1-2 héttel kell számítani. A védekezést megelőzésre kell alapozni, hiszen megjelenése esetében már nehéz feladattal állunk szemben.
Az áttelelt kórokozó fertőzésére már kora tavasszal, rügypattanás idején számíthatunk. A járvány, vagyis a súlyos fertőzés kialakulását az esős és hűvös időjárás indítja el. Nem csak a csapadék, hanem a magas, 95% feletti páratartalom is nagymértékben hozzájárul a fertőzés kialakulásához. A jelenlegi, reggeli órákban tapasztalható hűvösebb időjárás alkalmas a fertőzés kialakulásához, és az elmúlt napokban hullott csapadék is kedvez a tafrina kialakulásának. Magasabb hőmérsékletnél a kórokozó megjelenésére már nem kell számítani, ugyanis a nyár folyamán az visszahúzódik telelési helyére.
A védekezést már metszéskor elkezdhetjük a torzult és beteg részek eltávolításával, megsemmisítésével. A lemosó, réztartalmú permetezésnek kiemelt jelentősége van a kórokozó fás részeken való áttelelése miatt. Megelőző jelleggel a levelek egérfüles állapotában folytassuk a kémiai védekezést (március vége, április eleje). Ezután pedig az időjárástól függően még pirosbimbós állapotban, virágzás végén és terméskötődéskor lehet indokolt a kémiai beavatkozás. A fertőzésére ugyanis kb. május elejéig számíthatunk.
A kontakt hatóanyagok megfelelő védelmet biztosítanak abban az esetben, amikor a levélfelület még kicsi. A későbbiekben a lomblevelek megjelenésekor már a felszívódó, hosszabb hatástartamú készítmények bizonyulnak hatékonynak. A kémiai védekezés mellett különböző fajták érzékenységének is nagy jelentősége van. A fehérhúsú fajták jobban ellenállnak a tafrinának, fertőződésük esetén a betegség csak ritkán okoz nagyobb lombveszteséget.
