Az őszibarack (Prunus persica) az egyik legkedveltebb nyári gyümölcsünk. Termesztése ugyanakkor meglehetősen sok, részben növényvédelmi probléma miatt is meglehetősen kockázatos.
Mivel hazánk nagyjából a faj termeszthetőségének északi határán van, így nem mindegy, hogy azokban az években, amikor az időjárási viszontagságok megkímélnék a fákat és termésüket, nem pusztítja-e el valamilyen károsító a régóta várt termést. Az őszibaracknak eléggé sok kártevője is van, de a gondok döntő hányadát a kórokozók, azok közül is kiemelten egy, a tafrinás levélfodrosodás okozza.
Egy hidegkedvelő kórokozó
A tafrinás levélfodrosodás felelőse a Taphrina deformans nevű tömlősgomba, amelynek viszont nincsenek termőtestei. Ez természetesen nem gátolja meg ezt a meglehetősen szívós, még a legzordabb teleket is átvészelő kórokozót abban, hogy gyorsan felszaporodva látványosan tönkretegye a gyümölcsfákat.
A gomba vagy spórái, vagy micéliumai révén a vesszők felületén, vagy a rügypikkelyek védelmében telel át a gyümölcsösben. Már pár fokos fagymentes környezet elegendő az aktivitásának elindulásához. Tipikusan hideg és nedvesség kedvelő kórokozó.
Nagyobb melegben, 25-30 °C felett a kórokozó szaporodási folyamata leáll, a fertőzött leveleket a fa sokszor ledobja. Ezzel sajnos a fertőzési nyomás alig csökken, mivel még ezek a lehullott és elhalt levelek is jókora mennyiségű spórát hordoznak, amelyek később, egy hűvösebb, csapadékosabb periódus idején újabb fertőzéseket indíthatnak el.
Fertőzési időszak és terjedés
Az, hogy a kórokozó hidegkedvelő, eléggé nagy problémát jelent a védekezés során. Az őszibarack valamennyi zöld részét képes megfertőzni, függetlenül annak méretétől. Jelenleg az őszibarack hajtáscsúcsi rügyei már kifakadtak, így a megfertőzhető felület már most jelen van! Bár a mostani szárazabb időjárás kevésbé kedvező a kórokozónak, de a hajnali harmatok segítségével jelenleg már terjedésre, fertőzésre kész a kórokozó.
Elhúzódó inkubáció és tünetek
A hideghez való vonzódás más okból is problémás. Rendkívüli mértékben elnyújtja az inkubációs időt, azaz a fertőzés megtörténte és a vizuális tünetek megjelenése közti időszakot. Ha a jelenlegi hőmérsékleti viszonyok tartósabban megmaradnak, akkor a most bekövetkező fertőzéseket csak két hét múlva „csodálhatjuk meg” a fodrosodó levelek megjelenésekor.
A fertőzés következményei
Bár ez a gomba a zöld növényi részek kórokozója és ennek megfelelően többnyire a leveleket fertőzi meg. Hűvös, nedves időben képes lehet a még fiatal termések felületét is megfertőzni, illetve előfordulhat, hogy a hajtásokat nevelő rügyeknél sikerül megfertőznie a tenyészőcsúcsot is.
Ekkor az adott rügyből annak élete végéig – amely akár még pár hónap is lehet – kizárólag fertőzött levelek fognak fejlődni. A hatalmas levél veszteség miatt ez a kórokozó olyan nagymértékben képes legyengíteni a fákat, hogy azok nem csak a termésüket veszíthetik el, de még az életben maradásuk is kétséges lehet!
Védekezési praktikák
A tafrinás levélfodrosodás kórokozója nem egy leküzdhetetlen gomba, de a védekezés egyes elemeinek feltétlenül egymásra épülve, egymást kiegészítve kell működniük. A fák ültetése, metszése során minden lehetséges módon kerülni kell azt, hogy a pára, nedvesség a lombozatban megmaradjon. Szintén kerülni kell azt, hogy a fák koronája a magasban egy összefüggő, zárt réteget alkosson.
A metszés során eltávolított növényi nyesedéket lehetőleg semmisítsük meg, vagy felaprítva dolgozzuk be minél jobban a talajba. A különféle réz hatóanyagú készítményekkel végzett lemosó permetezéseknek csak ezek után van értelmük. Nem véletlenül használtunk többes számot!
A tafrina, de más kórokozók, mint pl. a csonthéjasok moníliája (Monilia laxa) ellen is nagyon hatásos a „kétszer rezezés”, azaz egy őszi és egy tavaszi rezes lemosó permetezés. Ősszel az sem nagy baj, ha még részben lombos a fa. Az a lomb már javarész halott, fotoszintetikus aktivitása a nullához közeli, így leperzselődésével a fa nem sokat veszít.
Fitotoxicitás és időzítés
Fontos tudni, hogy a csonthéjas fákat csak nyugalmi időben kezelhetjük réz hatóanyagú készítményekkel. Mivel sokfelé a hajtások csúcsrügyei már kizöldültek, így a rezes kezelés időszaka elmúlt. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a „növénynek nem tetsző” anyagok okozta fitotoxikus problémák nem merülnek ki a perzselésben. Sokkalta veszélyesebb az, amikor a nem oda való hatóanyag negatív hatása egy rendkívül rossz termékenyülésben és gyümölcskötődésben nyilvánul meg.
A szélsőségesen hosszú inkubációs idő miatt ez ellen a kórokozó ellen már most, a megfertőzhető felület megjelenésekor már védekezni kell! Ne várjuk meg azt, hogy a tünetek megjelenjenek, mert akkorra a fertőzés már durván elszabadulhat és a fungicides kezelések teljességgel hatástalanok lesznek. Preventíven kell tehát védekeznünk!
Hatóanyag és kijuttatás
A zöld felületek védelmére a triazol hatóanyagú, döntően a difenokonazol hatóanyagú fungicidek használata vált be. Ne feledjük, hogy most még igen kis felületű növényi részeket kell kezelnünk, így a kijuttatási technológia hibátlan kell, hogy legyen és erősen ajánlott a tapadás fokozó adalék alkalmazása.
Lehetőleg kerüljük ezeknek a triazol hatóanyagú fungicideknek az acetamiprid hatóanyagú rovarölő szerekkel együtt történő kijuttatását. A méhekre ez a kombináció biztosan halálos és méhek nélkül, beporzás nélkül ne számítsunk bőséges termésre!
Ismételt kezelések szükségessége
Sajnos egy védekezés nem védekezés. A növény növekedésével rohamosan növekszik a zöld felület a barackfákon, amely mind megfertőzhető felület a kórokozó számára. Bár a triazolok felszívódó hatásmechanizmusúak, de mozgásuk a növényben kizárólag akropetális, azaz csúcsi irányú. A hajtás csúcsán most kizöldült rügyből előtörő levelek kezeléséből egyetlen molekula hatóanyag sem fog a lentebbi rügyekhez vándorolni.
Ráadásul a mostani, igen kis felületre kijuttatott és ott felszívódott hatóanyagok fizikailag is képtelenek az egy hét alatt sokszorosára duzzadt zöld felület védelmére. Éppen ezért a fungicides kezeléseket célszerű kb. hetente megismételni. Lehet, hogy túlzásnak tűnik ennyi kezelés egyetlen kórokozó ellen, de az őszibaracknak ez a kórokozó az első számú ellensége és más, egyszerűbb, „spórolósabb” módon ez a gomba nem állítható meg!
A képek a szerző felvételei.
