Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos

Kedves Kérdező!

A lisztharmat minden évben megjelenő kórokozónak számít a szőlőben, így az ellene való védekezés elengedhetetlennek mondható. A kórokozó telelése egyrészt a rügyekbe húzódva, a rügypikkelyek között, másrészt a fás részeken is lehetséges. Kihajtáskor, a fertőzött rügyből előtörő hajtás valamennyi levele mutatja a betegség tüneteit, rajtuk összefüggő lisztes bevonat látható, így tehát már tavasszal találkozhatunk a kórokozó által okozott tünetekkel. Ezeken a beteg, úgynevezett zászlós hajtásokon idővel nagy mennyiségben képződnek konídiumok, melyek az egészséges levelekre való terjedésüket segítik elő. Az ezek által létrejövő másodlagos fertőzés tünetei a szőlő valamennyi zöld részén megjelenhetnek.

A levél színi oldalán először sárgászöld elszíneződést tapasztalhatunk, majd megjelenik rajta a lisztes bevonat. A beteg levelek idővel sodródnak, görbülnek, elhalnak, leszáradnak. A szőlő a virágzás vége felé válik a legfogékonyabbá a fertőzésre, a bogyók azonban 2-3 hetes koruk után már rezisztensnek számítanak a lisztharmattal szemben.

A lisztharmatgombák fertőzéséhez optimális körülménynek számít a tartósan magas páratartalom és a 22-24 °C-os hőmérséklet, ekkor érzik jól magukat ugyanis a leginkább, ilyen esetben védekezés nélkül nagyarányú fürtkárral kell számolni. A kórokozó egészen a vegetációs idő végéig fertőzi a növényt, ezért a sikert nem lehet kizárólag a kémiai védekezésre alapozni. A szakszerű metszés és a zöldmunkák, a célzott bogyóvédelem és a hatékony szerkombináció egyaránt fontos feladatnak számítanak.

A vegetációs időszak végén végzett kezeléseknek is kiemelt jelentősége van, hiszen ekkor a kórokozó áttelelését biztosító alakok ellen van lehetőségünk védekezni. A permetezést már néhány cm-es hajtáshosszúságnál érdemes elkezdeni kontakt szerrel (kén). A virágzás előtt közvetlenül (20-30 cm hajtáshosszúság) felszívódó vagy mélyhatású gombaölő készítmények közül válasszunk (tebukonazol, penkonazol, azoxistrobin).