Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos

Kedves Kérdező!

Az eperfa-pajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona) rendkívül polifág kártevő, mintegy 300 tápnövénye ismert. Legtöbbször azonban eperfán, őszibarackon, cseresznyén, szőlőn, dión, orgonán, kecskerágón, császárfán és leanderen találkozhatunk károsításával. Az erős fertőzés általában a hímek fehér pajzsa alapján vehető észre. A nagy számban jelenlévő hím pajzsok kókuszreszelékszerű fehér bevonatot képeznek az ágakon.

A kártételének, vagyis táplálkozásának hatására a fertőzött ág, vagy akár az egész növény legyengülését, száradását is okozhatja. A kártevő a hajtások tövénél található meg általában a legnagyobb egyedszámban. Jelenlétükre leginkább az ágakon lehet számítani, ritkább esetben a gyökereken is megtalálhatóak. A nőstény fehéres színű, ovális pajzsa 2,0-2,5 mm átmérőjű, enyhén kidomborodó, rajta excentrikus körökkel. A lárváik tojásdad alakúak. A hím pajzsa fehér színű, 1 mm hosszú, rajta 3 hosszanti éllel melynek egyik végén egy sárga folt található.

Magyarországon általában két nemzedéke van. A megtermékenyített nőstények telelnek át, és májusban kezdik meg tojásaik lerakását. Az első generáció hímjei július elején, a második generáció hímjei pedig szeptember közepén kezdenek repülni. A hímek rajzása szexferomon csapdák segítségével követhető nyomon, ami a kémiai védekezés időzítéséhez elengedhetetlen fontosságú.

A vegyszeres védekezésre az optimális időpont az első lárvastádium megjelenése idején van, ugyanis később a kártevők viaszpajzsot képeznek, amik hatékony védelmet nyújtanak számukra a különböző rovarölő szerekkel szemben. A másik lehetőség a kémiai beavatkozásra tél végén a lemosó permetezés alkalmával van. Az olajtartalmú készítményekkel ugyanis az eperfa-pajzstetű különböző fejlődési alakjai is sikeresen pusztíthatóak. Az olajtartalmú készítmények a viaszpajzsok bevonásával akadályozzák a kártevő légzését, így csökkentve le egyedszámukat.