A víz a kertben mindig egy olyan parázs téma, főleg aszály idején, hogy sokan vannak öntözésmentesként, sokan a rendszeres öntözés hívei. Nézzük mit érdemes tudni erről a kérdésről szakmai szemmel!
Egyre nagyobb aszályok vannak évről évre, bár ebben az évben még eddig azt lehet mondani, hogy egészen jól állunk víz szempontjából az Alföldön is, ahol a Homokhátságon gyakran április után jó esetben augusztusban van csapadék. Most idén kicsit kiegyenlítettebb azért ez a történet.
Nézzük, mit érdemes tudni általánosságban az öntözésről?
Kicsi vízadagokkal vagy nagy vízadagokkal öntözzünk?
A növények gyökere folyamatosan az adott helyzethez adaptálódik. Ha ugyan gyakori, de kis vízadagokkal öntözünk, akkor a gyökerek a talajfelszínhez közel helyezkednek el és ez annyiban lesz érdekes, hogy amikor tartósan szárazság van bármilyen okból, akkor a gyökerek is közel lesznek ahhoz a kiszáradó talajréteghez, ami miatt a szárazságtűrésük gyengébb lesz.
Ha nagy vízadagokkal öntözünk, netán még ritkábban is, akkor a gyökerek a talaj mélyebb rétegei felé kezdenek el terjeszkedni és nagy, kiterjedt gyökérrendszerrel a mélyebben lévő vizeket is hasznosítani tudják.
Hogyan mozog a víz a kertben?
Az öntözéskor a víz a talajba áramlik, a levelekről ugyanúgy, mint a közvetlen talajhoz közelre öntözött. A növények levélzete, hajtásrendszere is segíti ezt a folyamatot, figyeljük meg, hogy a hajnali vízpára hogyan jut el a gyökerek felé a talajba.
Ahogy fúj a szél, és ahogy a növények is párologtatnak, úgy csökken a talajban is a vízmennyiség. Egy része természetesen leszivárog a mélyebb rétegekbe, másik fele elpárolog a légkörbe.
Ahogy a növényektől és a talajfelszínről kipárolog a víz, a levegőbe jutva elindul egy körforgás, elkezdenek kialakulni a folyamat vége felé a felhők, melyekből az eső keletkezik majd.

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor ha a talajból nincs minek felfelé áramolni, a növények egy ideig még párologtatnak, majd vízutánpótlás hiányában fokozatosan elszáradnak és nem indul el az a folyamat, amiből a végén aztán esőt remélhetünk.
Ez persze nem jelenti azt, hogy egy nagyfokú kipárolgás a cél!
A talajtakarásnak a fontossága itt lép életbe!
Megint csak nagyon leegyszerűsítve a folyamatot, gondoljunk csak bele, hogy a legkülönfélébb burkolatok hány fokosak nyáron.
Nem kell hozzá nagy tudományosság sem, elég csak mezítláb végigsétálni egy gyepen, egy aszfalton, egy homokon, egy kavicsburkolaton, egy rekortán burkolaton, a nyáron szintén felforrósodó műfű burkolaton. Máris látszik a különbség.
Minél jobb minőségű szerves anyagokkal takarjuk a talajt, annál hűvösebb lesz, tehát lassabban is tűnik el belőle a víz, a növényeknek kevesebb víz is elég lesz a túléléshez, hiszen nem 50 Celsius-fokos burkolat mellett kell túléljenek.
Ezért van az, hogy a városokban is a növényzet nélküli helyek sokkal forróbbak, mint az árnyas fákkal beültetett utcácskák.
Tehát kell-e locsoljunk ahhoz, hogy utána visszakapjuk máshol a csapadékot?
A tudatos vízhasználatnak ez is egy kardinális kérdése. Ha őrült módon a hatalmas díszgyepes felületeket öntözzünk napi szinten, akkor az valahol egy szükséges rossz, mert hő hatások szempontjából sem ideális a gyep. Minden kertbe kell, de az arányok ne csússzanak el a gyep irányába.
Egy haszon- és díszkert öntözése, amikor a fákat, cserjéket, évelőket, egynyári virágokat öntözzük, akkor az egy biodiverzitási oldalon is hasznos dolog és a vízkörforgás szempontjából is jelentős, hiszen minél jobban le tudjuk lassítani a kipárolgást, annál jobban járnak a növények is, de annyi mindig kipárolog a nedvességből, hogy a természetes vízkörforgásban jelentős lesz egy igazán biodiverz kert.