Új technológiák és eszközök a gazdák támogatására – a globális felmelegedés elleni küzdelemben.
Egy meleg februári délutánon Pumphrey, a gazda végigsétál a mandulafái között. Észreveszi, hogy azok már rügyeznek. Ez aggasztja őt. Minél korábban virágoznak a fák, annál valószínűbb, hogy a téli fagy kárt tesz a termésben. A korai virágzás egyre gyakrabban fordul elő, mivel az éghajlatváltozás következtében egyre melegebbek az évszakok. A korai felmelegedés azt is jelenti, hogy a fák egyre szomjasabbak, és egyre jobban függnek a talajvíztől, különösen a szárazság idején.
A legújabb kutatások szerint a gazdaságok tavaly 27%-kal több vizet szivattyúztak ki a víztartó rétegekből, mint 2019-ben. Pumphrey, a szóban forgó gazda azonban 5%-kal kevesebb vizet használt fel ezekből a földalatti vízraktárakból az elmúlt évben. A vizet részben az úgynevezett pulzációs öntözésnek nevezett precíziós adagolással sikerült megtakarítania. Ő ugyanis kifinomult szenzorokkal méri fel, hogy a fáknak mikor van szükségük egy kis vízpótlásra, amely éppen elég ahhoz, hogy pótolja az előző nap a légkörbe leadott vízmennyiséget.
Pumphrey gyümölcsösei a UC Davis Mezőgazdasági Vízügyi Kutatóközpontjának tudósai számára kísérleti tereppé váltak, ahol olyan technológiákat és módszereket tesztelnek, amelyek célja, hogy segítsenek a gazdáknak a talajvíz megőrzésében. A központ célja nemcsak a túlszivattyúzás – a talajvíz gyorsabb kitermelése, mint amilyen gyorsan az újratermelődik – mérséklése
A szárazság talajvízhiányhoz vezet
– A talajvíz rendkívül fontos az élelmiszer-rendszerünk fenntarthatósága szempontjából – mondta Isaya Kisekka, a Mezőgazdasági Vízközpont igazgatója, az UC Davis föld-, levegő- és vízgazdálkodási tanszékének, valamint a biológiai és mezőgazdasági mérnöki tanszékének hidrológia és mezőgazdasági vízgazdálkodás docense. – Ha mindenki, aki öntöz, korlátlanul elkezdene felszín alatti vizet szivattyúzni, akkor ez egyfajta versenyfutást eredményezne. A víz elfogyna, és nem tudnánk élelmiszert termeszteni.
Az állami gazdaságok és közösségek által felhasznált víz közel 40%-át a víztartók adják. Aszály idején közel 60%-át biztosítják. A túlszivattyúzás következtében a földek megsüllyednek, romlik a vízminőség, és a nagyobb mélységben történő szivattyúzásnak köszönhetően magasabbak az energiaköltségek. Egyes kutak elapadnak, így néhány közösség tiszta ivóvíz nélkül maradhat.
Új technológiák a felszín alatti vizek fenntarthatóságának támogatására
Pumphrey, aki a talajvízből gazdálkodik, a heti kétszeri öntözés helyett az új pulzációs öntözési technológiát alkalmazza a 160 hektárnyi mandulaföldjén.
Patrick Brown, a UC Davis Növénytudományi Tanszékének elismert professzora szerint az elképzelés egyszerű: Csak akkor öntözzük a fákat, amikor szükségük van rá.
– Az analógia az, hogy ha lenne egy sertésfarmunk, akkor nem tennénk ki az év elején az összes takarmányt és az összes vizet, és nem reménykednénk abban, hogy mindez az év végén is meglesz. Az állatokat az éhségüknek megfelelően etetnénk. A fák esetében sincs ez másképp – magyarázta Brown.
A fák szomjának oltására létezik egy másik, víz nélküli módszer is. Lágy és kemény mandulahéj keverékéből álló mulccsal fedik be a fák alatti földet. A legtöbb gazda a káliumban gazdag mandulahéjat szarvasmarha-takarmányként adja el. De azáltal, hogy a földre szórják, a gazdák nemcsak a fákat táplálják, hanem ezzel vizet takarítanak meg. A mulcs segít megállítani a felszíni párolgást.
Talajtakaró növények használata
– A másik hatékony módszer a vízspórolásra, a fák közötti téli takarónövények használata. Ezek ugyanis jókora réseket nyitnak a talajban, amelyek lehetővé teszik, hogy az esővíz beszivárogjon a talajba, és segítsen feltölteni a víztartó réteget – mondta Kisekka, a UC Davis munkatársa, aki csúcstechnológiás berendezésekkel, többek között műholdakkal figyeli a talaj nedvességét és a talajvizet a vizsgált gyümölcsösökben. – Ha ilyen takarónövényeket használunk, akkor javul a beszivárgás, javul a talaj szerkezete, ami javítja a víztartó képességet. A talajtakaró növények vonzzák a beporzókat és más hasznos rovarokat, valamint megakadályozzák a gyomok növekedését és a víz elpárolgását. Ahol nem ültetnek talajtakaró növényeket, ott a víz a szántóföld végére folyik, ott tócsába gyűlik, és végül vagy a csatornába folyik, vagy napokig vagy hetekig a szántóföldön marad. Ezzel együtt sok termesztő ódzkodik a takarónövények telepítésétől, mert azok is vízigényesek, és mint minden további kultúra, ezek is több munkaerőt igényelnek.
A takarónövények elősegítik a talaj egészségét és a szén megkötését
A kutatás résztvevői remélik, hogy mielőbb meggyőző adatokkal tudnak szolgálni arról, hogy a takarónövények hosszú távon is megtakarítják-e vizet, és hogy más előnyökkel is járnak-e, például növelik-e a talaj nedvességtartalmát és egészségét, feltöltik-e a talajvizes rétegeket, és megkötik-e a szenet a talajban. Kisekka szerint a kutatásban szereplő gyümölcsösről készített műholdfelvételek ígéretesnek tűnnek és számszerűen bizonyítják a takarónövények szükségességének fontosságát.
