Tudta, hogy az országalmát nem csak a keresztény királyok, de már a római császárok is használták? És azt, hogy a középkorban a belsejébe a Golgota földjét tették?
Amióta világ a világ, az uralkodók és a különböző dinasztiák hatalmi jelképekkel mutatták meg kiemelt státuszukat a világnak. Az egyiptomiak például arany liliommal és szögletes oroszlán-formával, az indiaiak Brahma virágjaival, a japánok a cseresznyefa virágaival és a bambusszal, a tibetiek mandala-formákkal szimbolizálták emberfeletti erejüket, spirituális hovatartozásukat.
E szent, uralkodói tárgyak legtöbbször aranyból készültek, hogy ezzel is hangsúlyozzák az uralkodó hatalmát, de előfordult, hogy sárgarézből vagy aranyozott ezüstből, sőt, agyagból vagy fából készült az „alap”, és ezt fedték be aranyszínű festékkel vagy aranyborítással – ám látvány szempontjából mindez ugyanazt a hatást nyújtotta, mint a színaranyból készült koronázási ékszerek.
A magyar koronázási jelvények egyik legszebbike az országalma (pomum, globus). Ennek mintája egyes feltételezések szerint az ókorban még nem alma, hanem egy úgynevezett „éggömb” volt – legalábbis ezt bizonyítják azok a művészeti ábrázolások, amelyeken a bizánci uralkodók egy gömb alakú tárgyat tartanak a kezükben.
Ezek az éggömbök azonban nem a Földet, mint bolygót, hanem sokkal inkább magát a világuralmat, az uralkodó (globális) hatalmát szimbolizálták.
Ezek az éggömbök aztán idővel eggyé váltak az uralom, a hatalom és az erő szinonimáival, így a hivatalos események, koronázások legékesebb „ékszereként” tűntek fel a nép előtt – jellemzően az uralkodó kezében, hogy mindenki lássa, hogy az ő „kezében van a hatalom”.
Az éggömbök a történelem hajnalán többnyire márványból készültek, és sokszor kereszt vagy sas szimbólum díszítette a tetejüket. A kereszt vélhetően a bizánci hatalom és a keresztény hit örökségeként került át később az éggömb utódjára, az országalmára.
Az első ismert országalmát 1014-ben VIII. Benedek pápa ajándékozta II. Henriknek császárrá koronázása alkalmából. A történészek szerint azonban ez valószínűleg másképp történt, hiszen ekkor II. Henrik csupán 10 éves volt, így ebben az időszakban a kormányzói tanács, illetve régens láthatta el az uralkodói feladatokat, de később, felnőtt korában valószínűleg valóban megkapta az országalmát és a pozíciójával járó feltétlen hatalmat.
A legendák szerint II. Henrik később az országalmát a clunyi bencés monostornak ajándékozta – ez azonban a szakemberek szerint nem az „igazi” országalma volt, hanem csupán egy másolat, amely az uralkodó az egyház iránt érzett tiszteletét szimbolizálta. Akárhogy is történt, a világ első ismert országalmája eltűnt.
A magyar országalma első ízben 1031-ben jelent meg a koronázási paláston – legalábbis Szent István egyik kezében a kormánypálcát (más néven uralkodói jogart), a másikban pedig egy gömbölyű tárgy volt látható –, de arról nem szólt a fáma, hogy az országalma ez idő tájt valóban létezett, vagy csak dekorációs célként szolgált az uralkodói ábrázolásokon. A ma ismert, kettős kereszt díszítésű országalma III. Béla korából származik, és első ízben Imre aranypecsétjén tűnt fel.
A magyar országalma aranyborítású ezüstből (más források szerint sárgarézből) készült, és nem pontosan gömb alakú. Átmérője 7,9 cm függőlegesen és 8,9 cm vízszintesen, a kettős kereszttel együtt 16 cm magas. Nem tömör gömb, hanem két (nem pontosan azonos méretű) félgömbből áll. Egyik oldalán egy pajzs motívum látható, amelyet az Árpádok és az Anjouk liliomokkal díszített címere díszít.
És hogy mi igaz az országalma belsejébe tett földből? Minden. Az uralkodókat egykoron ugyanis a jeruzsálemi Golgotáról hozott föld emlékeztette nap mint nap arra, hogy csak a királyok királya, vagyis Jézus kereszthalála által nyerhetnek mennyei dicsőséget – így ehhez mérten kell uralkodniuk és az emberekkel bánniuk, hogy bebocsátást nyerjenek majd egy nap a Mennyországba.
