Az őszi káposztarepce talán az egyetlen olyan kultúrnövényünk, ahol nem a gyomok, vagy a kórokozók elleni védelem viszi el a költségek zömét, hanem az állati károsítók elleni védekezés. Ennek sikeressége döntő mértékben meghatározza a termesztés sikerességét és gazdaságosságát. Sajnos a repce esetében rendkívül hosszú a potenciális kártevők sora, és már a tél végén is vannak olyan kártevők, amelyek kihasználva az időjárás változékonyságát, megtámadják a növényzetet.
Nagy repceormányos és szárormányos
Ez a két, meglehetősen közeli rokon kártevő évente – szerencsére – csak egy nemzedéket tud felnevelni. Mindkét kártevő kifejlett bogár alakjában telel át. A szárormányos döntően a repceföldek környékén levő fás-bokros területek avarszintjében, ugyanakkor a nagy repceormányos populációjának jelentős hányada az előző évi repceföldek talajában vészeli át a telet. Bár kettőjük közül a szárormányos inkább kelet-európai fajnak számít, míg a nagy repceormányos alapvetően nyugat-európai kötődésű, de sajnos mindkettő rendkívül jól állja a telet. Mínusz húsz fokos, netán hótakaró nélküli hideg, amely a repcét azért igencsak durván meggyérítené, egyiküknek sem okoz problémát.
Ez a két rokon kártevő tavasszal jön elő a téli nyugalmi időszakból és repül be a repcetáblákba. A nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) korábban ébred és már 14 fokos melegben is hajlandó migrálni. A repce szárormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) kissé magasabb hőmérsékletet kedvel, neki 16-17 fokos meleg kell a betelepedéshez. A megadott hőmérsékletek nyilvánvalóan a telelőhely szintjére szólnak és néha igencsak eltérhetnek a meteorológiai szolgáltatóktól kapott adatoktól.
A meteorológiai műszerek alapvetően az árnyékban mérhető hőmérsékletet regisztrálják. Ez így is van rendjén, de azt minden mezőgazdász tudja, hogy a dél, délkeleti lejtőkön, szélárnyékban levő területeken nap közben az árnyékban mérhető hőmérsékletnek a duplája is gyakorta előfordul. Ráadásul egyre szélsőségesebbé váló időjárásunkban már lassan mindennapossá válnak a különféle rekordok, így pl. a napi melegrekordok megdőlései is.
Ezek azért lényegesek – kombinálva a kitettség és az inszoláció okozta többlettel – , mivel elindíthatják a kártevők betelepülését a repceállományokba, akár olyan korán, amikor épeszű ember még nem is gondolna ezekre a rovarokra.
Sajnos – akár csak az elmúlt év során – az idei év januárja is bővelkedett meteorológiai szélsőségekben. Január 18-án az ország déli harmadában a meteorológiai műszerek totál árnyékban mértek olyan hőmérsékleteket, amikor is mindkét, a repce szárát támadó ormányosbogár-faj imágói már repülhetnek. Egy déli kitettségű, jól megvilágított helyen aznap (és még néhány ilyen meleg napon január hónapban) bőségesen 20 Celsius-fok felett volt a hőmérséklet. Ilyen körülmények között mindkét kártevő faj imágói szívesen és jól repülnek. Konklúzió: a repce szárára veszélyt jelentő ormányosbogarak betelepedése az elmúlt évhez hasonlóan már január hónapban elkezdődött!
Előrejelzés és védekezés
A szárra veszélyes ormányosbogarak előrejelzésének számos módszere van. A gyakorló mezőgazdászok egy része a sárga színű tálakat kedveli, mások a szintén krómsárga színű ragasztós lapok használatára esküsznek. Valamilyen szinten mindkét félnek igaza van, bár van sokszor olyan helyzet is, amikor egyik csapda sem ad használható eredményeket!
Nagyon sok növényvédelmi szakember a sárga tálak használatára esküszik. Hatékony módszer, bár a fogóssága néhány alapszabály betartásával jelentősen fokozható.
- A tálcsapda külső, nem fogós, azaz vizet nem tartalmazó felülete ne legyen sárga! A szerencsétlen ormányosbogár nem öngyilkos akar lenni, pusztán csak a sárga szín vonzza. Ha landol a sárga színű valamin és az nem ejti fogságba, akkor a csapdánk nem is fogja meg. Éppen ezért rafináltabb rovarászok, növényvédelmi szakemberek már eleve kívülről matt barnás színre lefújt sárga tálcsapdával készülnek az ormányos ellenségek befogására.
- A tálcsapdáknak lehetőleg a növényzet felső szintjének magasságában kell lenniük. Ez egy sima sárga lavórral csak nehézkesen kivitelezhető. Szerencsére vannak a növényvédelemben érdekelt cégek által forgalmazott, osztogatott olyan sárga tálak, amelyek közepén egy kúpban levő nyíláson egy hosszú gereblyenyélre (a boltban ezt kell kérni!) erősítve folyamatosan állítani lehet a csapdák magasságát.
- Ahol sok a vad, főképp a vaddisznó (Sus scrofa), ott a tálcsapdák használata vagy nem javasolt, vagy mindenféle rafinált megoldásokat kell kiötölni ellenük. A vadak ugyanis szeretnek inni a szántóföldekre kihelyezett sárga tálakból. Viszont a vaddisznó alapvetően turkáló, a szája környékének tisztaságára éppenséggel nem sok gondot fordító faj. Ha egy vaddisznó a nem éppen patika tisztaságú pofázmányát, akár csak ivási célból beledugja egy tálcsapdába, onnantól kezdve az a csapda a bele került irgalmatlan mennyiségű kosztól biztosan használhatatlanná válik. Van persze erre is megoldás.
- A rovarfogások megkönnyítésére alkalmazott 1-2 csepp detergens (mosogató szer) bőven elég fals ízt ad a vízhez, hogy a vadröfi többször már ne igyon bele. Biztos, ami biztos, ha van valamilyen keserű anyagunk (pl. kinin), abból egy leheletnyi az első próbálkozás után biztosan leszoktatja a röfit a csapdánkból való iszogatásról. Nem szabad lebecsülni őket! Amilyen intelligensek a csapdák elkerülésében, a kerítések, villanypásztor hatástalanításában, annyira intelligensek a rossz ízű „itatók” megjegyzésében és elkerülésében is.
- A változékony tavaszi időjárás során előfordulhat, hogy éjjel olyan hideg van, hogy a tálcsapda kicsiny vízmennyisége több centiméter vastagságban is befagy. Déltájban hiába lesz már nagyon meleg azon a területen, a jég felolvadása lehet, hogy egész nap nem fog bekövetkezni. Lehet, hogy rajzottak a bogarak, de a szilárd felszínű tálcsapda részben kevésbé vonzotta őket, részben pedig képtelen volt csapdába ejteni őket. Ez fogás veszteséghez és fals fogási eredményekhez vezethet, akárcsak a korábban emlegetett hiányosságok.
A sárga ragasztós lapok is nagyon jól működnek az ormányosok csapdázása során, de ezeknek is vannak problémás eseteik.
- Nagyon laza talajú, így pl. kotus, homokos talajú területeken a sárga lapok hatékony fogási időszaka jó, ha 1-2 nap! A levegőben szálló mindenféle apró szemcse ennyi idő alatt úgy beteríti a ragasztós lapokat, hogy azokon már egy vaddisznó sem ragadna meg, nem hogy egy szerencsétlen kis ormányosbogár.
- A ragasztós lapok sajnos vitorlaként is működnek és a kora tavaszi időszakokban (böjti szelek) gyakori viharos szelek időszakában sok esetben eltűnnek a vizsgálandó területről. Így a csapdázás biztosan eredmény nélkül ér véget.
A csapdázás alapvetően a növényvédelmi szakemberek számára időt spóroló módszer! Ha valamilyen ok miatt úgy érezzük, hogy a csapdáink nem biztos, hogy a valós képet mutatják, akkor nincs más megoldás, mint a repcenövények legbelső, a tenyészőcsúcshoz legközelebbi részeinek manuális átvizsgálása. Ez a majom módjára történő „kurkászás” nevetséges lehet mindaddig, amíg nem látjuk azt, hogy suttyomban az addig a táblára történt betelepülések miatt milyen nagy kártevő állomány lapul a repcenövény „szívében”. A manuális vizsgálatot még a legjobban működő csapdák mellett is érdemes alkalmazni, hiszen csak ez tudja megmutatni azt, hogy az adott pillanatban mekkora kártevő népesség tartózkodik az állományban.
Az, hogy van egy csomó bogár a repcében, úgy önmagában még nem feltétlenül ad okot a rémületre! Lehet, hogy még csak pár napja vannak ott. A betelepülés után 3-6 nap aktív ivari érési táplálkozásra van szükségük és utána még 1-2 napra a párosodás miatt. Utána már baj van, mert a lerakott (a növény szárába és a levélnyelekbe elhelyezett) peték és a kikelt lárvák ellen már esélyünk sincs hatékonyan védekezni.
A repce szárát támadó ormányosbogarak ellen számos készítmény engedélyezett. Ugyanakkor tisztában kell, hogy legyünk azzal a pár ténnyel, hogy jó néhány készítmény hűvösebb időben gyengébben teljesít, szinte mindegyik készítmény esetében van egy éves limitált kezelési szám, jó néhány készítményt a méhek védelme miatt csak erősen korlátozva használhatunk és egyes kártevők, így pl. a fénybogarak (Meligethes spp.) a szintetikus piretroidokkal szemben az ország sok régiójában már masszívan rezisztensek.
A jelen időszakban itt az idő kihelyezni a csapdákat, elkezdeni az állományok folyamatos manuális átvizsgálását a szemlézések alkalmával és elkészíteni azt a tervet, amelyet a sorban következő károsítók ellen bevetendő rovarölő szeres kezeléseknél majd alkalmazni fogunk. Most még van idő tervezni, de ha durván beindul a tavasz és egyik kártevő rajzás éri a másikat, akkor már borítékolható valamilyen hibázás. Könnyen lehet, hogy a betervezett készítményt sem tudjuk időben beszerezni. Tervezzük meg gondosan előre a repce rovarölő szeres védelmét, mert döntő mértékben ettől függ a termesztés jövedelmezősége.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.