A termőtalajok romlása világviszonylatban, de Magyarországon is jelentős. A fő probléma az, hogy a talajélet egyre silányabbá válik, ennek következtében sérül a tápanyagszolgáltató képesség, a pufferkapacitás, a víz- és hőháztartás és elveszti a talaj a szerkezetét.
Annak érdekében, hogy megállítsuk a negatív folyamatokat, szemléletváltásra és komplex technológiai megoldásokra lenne szükség. Ennek része többek között a minimális talajbolygatás, kíméletes művelés, szerves-anyag gazdálkodás, okszerű vegyszer- és műtrágya felhasználás, mikrobiológiai megoldások technológiába építése.
A mikrobiológia tudománya ma már ott tart, hogy a talajban élő baktériumok egy kis részének szerepét sikerült tisztázni. Ismerünk nitrogénkötő, a foszfort és a káliumot a növények részére felvehető formára átalakító törzseket.
De vannak növényi hormonokat termelő és talaj-növényegészséget védő baktériumok is. A morzsás talajszerkezet kialakításáért pedig a nyálkaszerű anyagot termelő mikrobák a felelősek.
A talajélet célzott gazdagítására ezen ismeretek felhasználásával több évtizedes kutató- és fejlesztőmunka eredményeként jöttek létre a baktériumos talajoltó készítmények és a növényi maradványok szakszerű elbontását támogató mikrobiológiai termékek.
Cikkünkben a növények tápanyagellátásában fontos szerepet játszó mikrobákról lesz szó.
A nitrogén táplálás lényeges formája a biológiai nitrogénkötés, a nitrogén szinte kimeríthetetlen forrása a légkör. A nitrogénkötésre csak a baktériumok egy szűk csoportja képes, melyek a légköri nitrogén gázt (N2) a növény számára hasznosítható ammóniumionná (NH4+) alakítják.
Az N-kötők csoportjai
Az N-kötőket 3 csoportba soroljuk. A szabadon élő nitrogénkötők (pl. azotobacterek) a talajban nagyrészt szabadon élnek, a növénnyel szorosabb kapcsolat nélkül. Ezzel szemben az asszociatív nitrogénkötők (pl. azosprillumok) jellemzően gyökérfelszínhez tapadnak, a gyökérszövet sejt közötti járatait kolonizálják, de sosem hatolnak be a növényi sejtek belsejébe. A harmadik csoport, a szimbionta (endofita) nitrogénkötők a növényi sejt belsejében, a citoplazmában működnek. Ilyenek pl. a pillangósok gyökerén gümőt képező rhizobiumok. A talajoltók mindhárom típust alkalmazzák funkció szerint.
Fontos látni a baktériumok N kötő képességét. A jól működő rhizobiumok évente akár 250-300 kg/ha N hatóanyagot termelnek. Az azospirillumos (asszociatív) oltás 20-60 kg N/ha/év nitrogént képes termelni a szakirodalom szerint.
A szabadon élő azotobacterek igen hatékony nitrogénkötők, de a megkötött nitrogénnek csak kisebb részét tudja a növény hasznosítani, ezért hatékonyságuk hasonlatos az azospirillumokéhoz. A fenti értékek nagy átlagszámok, melyeket számos tényező befolyásol (éghajlat, időjárás, talaj, művelési mód, növény faj és fajta, oltóanyag hatékonysága stb.).
A nitrogén mellett a növények foszforral és káliummal való ellátásában is nagy szerep jut a talaj mikrobiótának.
Ez a két elem főleg a kőzetekben és talajásványokban fordul elő (foszfátok, apatitok, szilikátok stb.), illetve szerves anyagokban. Akár 2-3 évtizedre elegendő mennyiségben is megtalálhatóak a talajban, de nagyrészt vízoldhatatlan, a növény számára elérhetetlen formában.
A P és K mobilizálása
A kőzetek, talajásványok mállását, és így a foszfor és kálium oldható formába alakítását a baktériumok és gombák szerves savak kiválasztásával végzik. A P és K mobilizálását – a mikorrhiza gombák mellett – főleg a gyökérzónában jellegzetesen és nagy fajgazdagsággal előforduló baktérium nemzetségek, pl. pseudomonasok, bacillusok végzik (1. kép). Publikációk szerint a mikrobiális talajoltóanyagok 15-30 kg/ha P2O5 és K2O hatóanyagnak megfelelő mennyiségű tápanyagot szolgáltattak szabadföldi kísérletekben.
A mikrobiális oltóanyagok a tápanyagszolgáltatásban játszott szerepük mellett, alapfunkcióként járulnak hozzá a talajélet aktiválásához és így az egészséges talajkörnyezet biztosításához.
A talaj szerves-szén készletének, humusztartalmának megőrzésében, sőt a gyarapításában is kiemelkedő fontosságúak, ami a fenntartható növénytermesztés egyik meghatározó alapfeltétele (2. kép).
A talajoltás eredményeként kiegyensúlyozottabb a növények tápanyagellátása, egészségesebb az állomány és intenzívebben fejlődik mind a gyökérzet mind a hajtás, javul a talajszerkezet. A gazdálkodó így kiegyenlítettebb és magasabb termésátlagot, jobb minőséget tapasztal. A talaj szerkezetének javulásával könnyebbé válik a művelés, kevesebb lesz a gázolaj felhasználás.
Az Agrár-ökológiai Programban a mikrobiológiai készítményekre – a terület legalább 50%-án való használatával – már elérheti a támogatást.
Válassza a Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége tagjainak minőségi, magyar talajbaktérium készítményeit!
Szövetséget támogató tag: