Milyen talajigénye van a kukoricának?
A kukorica talajigénye két különböző nézőpontból figyelhető. Alapvetően a kukorica megterem a szegényesebb talajokon is (egyes hibridek kimondottan szívósak), de ha bő hozamot szeretnénk elérni, abban az esetben mélyrétegű, humuszban és tápanyagokban gazdag, középkötött talajokra van szükség. Ettől függetlenül szépen megél a tápanyagokban szegény öntés- és homoktalajokon, illetve a kötöttebb réti talajokon is, de utóbbi esetében mélylazításra van szüksége, ugyanis rosszul viseli a levegőtlen termőföldet. Futóhomokon, a sülevényes és nyirkos földben, illetve levegőtlen talajokon nem termeszthető, vagy csapnivaló hozam érhető el rajtuk.
A kukorica a talaj minőségével szemben igényes, mégis nagyon eltérő típusú talajokon termeszthetjük. A termés eredményét a talaj kultúrállapota, tápanyag-ellátottsága, tápelem-összetétele, víz- és hőellátottsága jelentős mértékben meghatározza. A kukorica kiemelkedő terméseredményt ad a jó vízgazdálkodású, levegős, mély termőrétegű talajokon. Szikes talajokon nem célszerű kukoricát termeszteni, mert a növény szenved, fejlődésében elmarad, sokszor még cső sem képződik. A homoktalajokon a termésünk elsősorban a vízellátottságtól függ. A laza futóhomok alkalmatlan a kukoricatermesztésre. A talaj pH-értéke a kukorica szempontjából akkor optimális, ha az 6,6-7,5 között van, de jó termést takaríthatunk be még az 5,5-8,0 pH kémhatású talajokon is.
Kukoricatermesztés szempontjából a talaj tömörödöttsége nagyon káros. A kemény, tömörödött talajokon a növények alacsonyak, rosszul fejlettek, meddők lesznek vagy apró, fejletlen csöveket teremnek. Ezt az állapotot jól szemléltetik a kukoricatáblák forgói. Kerülnünk kell tehát minden olyan művelést, ami fokozza a talajok tömörödését, a művelőtalpak kialakulását.
A növények immunerősítésére és a talaj javítására mára már kész technológia áll rendelkezésünkre. Több olyan mikrobatörzs is van, amelyek egyik másik folyamatban aktívan segítenek. Vannak olyan törzsek, amelyek az immunerősítést szolgálva vitaminokat, enzimeket, hormonokat szintetizálnak. Mások a talaj szervesanyag-tartalmát bontják, azaz humuszt képeznek, míg megint mások a talaj szerkezetének átalakításában vesznek részt. A gombatörzsek hifafonalaik révén beszövik a talaj akár mélyebb rétegeit is. Ezáltal létrehoznak egy „hálót” a talajban, amelynek a vízmegtartó képessége hatalmas. A mikroorganizmusok vízigénye megegyezik a magasabb rendű növények vízigényével. Azonban agresszívebbek, ha vízgyűjtésről van szó, mint például a kukorica. Ezt kell kihasználnunk. Van más lehetőség is egy összetett készítménnyel, amely egyaránt tartalmaz az immunerősítésben segédkező mikrobákat és a talajjavításra szolgáló, „vízgyűjtő” mikrobákat. Egy komplex mikrobiológiai készítménnyel a fenti problémák kezelhetőek és ráadásul egymenetben.
A termesztett növényeink közül 2007-ben az aszály legjobban a kukoricát sújtotta. A több, mint egymillió hektár kukorica-vetésterületen átlagosan 3,6 tonna termést takarítottak be, ami mindössze mintegy fele lett a 2006. évi termésnek. Ez a közel fél termés körzettől, termőhelytől és a termesztési műveletek kivitelezésétől függően egy gazdának 6-7 tonnát, a másiknak 1-2 tonnát jelentett. Sokaknak sajnos semmit, mert egyszerűen kényszerből le kellett silóznia a növényállományt. Sajnos, ahogy az idén készült (2022) képen is látszik, a kukorica (is) nehezen viseli a szárazságot, és őket sem kímélte a júliusi nagy meleg. Most talán az augusztus némi enyhülést hozott, de újra jönnek a melegek, amik a termésmennyiségeket nagy mértékben befolyásolni fogják továbbra is.
Forrás:
http://talajhumusz.hu/A-kukorica-tapanyagigenye-es-termesnovelese/cikk/20/
