A piacgazdaság egyik legalapvetőbb eleme a gazdasági szereplők szerződéskötési szabadsága. A szerződéskötési szabadság azt a jogot jelenti, hogy a gazdasági szereplők szabadon eldönthetik, kívánnak-e szerződést kötni, illetve kivel és milyen tartalommal kívánják a szerződést létrehozni.
A magyar polgári jog a szerződéskötési szabadság megnyilvánulását az ún. diszpozitivitás útján is biztosítja, ami azt jelenti, hogy a szerződést kötő felek a szerződésekre vonatkozó szabályoktól egyező akarattal eltérhetnek és csak kivételesen, általában amennyiben valamelyik fél (gyakran a gyengébb alkupozícióban lévő fél) érdeke vagy a jogviszony jellege, vagy a piaci viszonyok sajátosságai azt indokolják, akkor irányadóak kötelező erejű szabályok, melyek egyben a szerződéskötési szabadság korlátját jelentik.
A szerződéskötési szabadság elvének érvényesülését, mint a korlátozásmentes verseny egyik alapkövét, a versenyjog is védi. A versenyjog szabályain keresztül az állam elsősorban annak elősegítésére törekszik, hogy a piacok versenybarát módon és végeredményben a fogyasztók érdekeit szolgálva működjenek. A versenyjog által megfogalmazott szabályok egy olyan keretrendszert jelentenek, melyek kijelölik a piaci szereplők cselekvési határait a szerződéses szabadság szükségszerű korlátozásával. Ennek megnyilvánulásaként a hazai és Európai Uniós versenyjog a polgári jog főszabály szerint diszpozitív (eltérést engedő) szabályaitól eltérően elsősorban tilalmak, azaz feltétlen érvényesülést kívánó kötelező jogszabályok rögzítésével kívánja védeni a tisztességes piaci versenyt. A versenyjogi és (egyéb jogszabályi) tilalmakon kívül eső piaci magatartások azonban általában a felek szerződéskötési szabadsága alá tartoznak.
Versenyjogi korlátozások
Vannak azonban olyan területek, melyek az általános versenytilalmak kijelölésén túlmenően többlet-beavatkozást igényelnek az állam részéről. Ilyen terület a mezőgazdaság is, ahol a tisztességes versenyhez fűződő közérdeken és a fogyasztói jóléten kívül egyéb szempontokat is szükséges figyelembe venni, mint a termelés ciklikussága, időjárási tényezőkből fakadó kockázatok, piaci szereplők (különösen a termelők) speciális védelmi igényei, stb. Ezen speciális piaci sajátosságok indokolják a mezőgazdaság területén az állam nagyobb beavatkozását a verseny szabad folyásába, mely ugyancsak korlátozza a piaci szereplők szerződési szabadságát.
Az említett ágazati szabályok sok esetben olyan beavatkozást jelentenek a versenybe, melyek más területeken tiltottak lennének a piaci szereplők számára. Az árrögzítés tilalma például a versenyjog egyik legalapvetőbb és legszigorúbb tilalmát jelenti. Ennek megfelelően általában tiltott olyan megállapodást kötni, melyben az egyik fél (szállító) előírja a szerződéses partnerei számára (viszonteladó) konkrétan meghatározott árak, különösen például minimum árak alkalmazását. A mezőgazdaságban azonban a termelők védelme érdekében gyakran maga az állam határoz meg minimum árakat annak érdekében, hogy a termelőket valamilyen szinten védje azon üzleti partnerekkel szemben, akik piaci erejüknél fogva az árak leszorítására képesek.
Az állami beavatkozással nem érintett körben azonban a mezőgazdasági szerződések esetében is irányadóak a versenyjog által megfogalmazott általános elvárások és tilalmak. Ezen szabályokon és az egyes, a tisztességes verseny védelmét is biztosító ágazati szabályozásokon túlmenően a piaci szereplők mozgástere igen tág abban a tekintetben, hogy tevékenységüket a versenyjogi szabályoknak megfelelően folytassák és ezeken a kereteken belül szabadon alakítsák szerződéses viszonyaikat. A piaci szereplők szerződéses szabadságának a versenytörvényben (1996. évi LVII. törvény) rögzített két legfőbb korlátját a versenykorlátozó megállapodások tilalma (más szóval kartell-tilalom), valamint az erőfölénnyel való visszaélés tilalma jelentik.
Versenykorlátozó megállapodások
A versenytörvény alapján tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társulásának a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A versenykorlátozó megállapodás nemcsak írásos szerződés (vagy akár egy email váltás) formájában esik a tilalom hatálya alá, de akkor is, ha a piaci szereplők összehangolják magatartásukat, akár azonos árak tartása céljából, de akár a versenytárs által másképp nem megismerhető üzleti jellegű információk cseréje érdekében is. Ez nem jelenti azt, hogy a termelők ne alakíthatnának szövetségeket, csoportokat, melyek útján hatékonyabban képviselhetik piaci érdekeiket, ugyanakkor az ilyen jellegű csoportosulások is jogszabályi vagy kormányzati kontroll alá tartoznak, és tevékenységük nem járhat a verseny korlátozásával.
A legtipikusabb tilalmazott szerződéses kikötések közé tartozik az árak rögzítése; az előállítás, forgalmazás, műszaki fejlesztés vagy befektetés korlátozása vagy ellenőrzés alatt tartása; a piac felosztása; azonos jellegű vagy értékű ügyletek esetén az üzletfelek megkülönböztetése (diszkrimináció); szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától való függővé tétele, melyek természetüknél fogva nem tartoznak a szolgáltatás jellegéhez (árukapcsolás). Bizonyos esetekben azonban a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a szerződés mentesüljön a tilalom alól, ha a felek igazolni tudják, hogy a megállapodás hatékonysági előnyökkel jár, azaz hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, a fejlődés előmozdításához, a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához, a megállapodásból származó előnyök méltányos része az üzletfelekhez jut, az alkalmazott versenykorlátozás a cél eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg és nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását. (Az előző mondatban ismertetett feltételeknek együttesen kell fennállniuk).
Vannak esetek, amikor a megállapodás piaci hatásai olyan csekély mértékűek, hogy a közérdek nem indokolja, hogy a jogrendszer minden egyes ilyen jellegű szerződés ellen fellépjen, így ezeket a törvény mentesíti a tilalom alól. Ez az ún. „de minimis” szabály, melynek értelmében bizonyos piaci részesedés alatt (jelenleg a hazai szinten 10 %, EU szinten versenytársak között 10 %, nem versenytársak között 15 %) nem szankcionálják a megállapodásokat akkor sem, ha azok versenykorlátozó kikötéseket tartalmaznak (ún. „csekély jelentőségű megállapodások”). Ugyanakkor azok a versenykorlátozó kikötések, melyek árrögzítést tartalmaznak, vagy a piac felosztására irányulnak, akkor sem mentesülnek a jogkövetkezmények alól, ha csekély jelentőségűek.
Erőfölénnyel való visszaélés
A szerződéses szabadság jogszabályi korlátozását a közérdek olyan esetekben különösen indokolja, ha az egyik fél erőfölényes helyzetben van a piacon. A jogszabályi korlátok nélkül az erőfölényes vállalkozások szerződéses szabadsága könnyen a náluk gyengébb piaci helyzetben lévő üzletfelek kizsákmányolásához, magasabb fogyasztói árak alkalmazásához, alacsonyabb minőséghez és választékhoz vezethet. A Gazdasági Versenyhivatal ugyanakkor számos döntésében hangsúlyozta, hogy önmagában az erőfölény megléte nem jogellenes, csupán az azzal való visszaélés. Azoktól a piaci szereplőktől ugyanakkor, melyek egy adott piacon jelentős erőt képviselnek, a jogviszonyaik kialakítása során magasabb fokú körültekintést várnak el, így egy magasabb mércével méri a joggyakorlat az általuk tanúsított piaci döntések jogszerűségét. Az erőfölény fennállásának megítéléséhez az adott magatartás konkrét körülményeit és a piac sajátosságait egyedileg kell figyelembe venni. Nincs olyan piaci részesedési küszöbszám, amely alapján egyértelműen megállapítható egy piaci szereplő erőfölényes helyzete. Egy piaci szereplő erőfölénye akkor áll fenn, ha az adott gazdasági szereplő a tevékenységét a többi piaci szereplőtől nagymértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, illetve üzletfeleinek a vele kapcsolatos magatartására. Az erőfölénnyel való visszaélés számos formában megnyilvánulhat.
Tipikus visszaélést jelentenek például az alábbi magatartások:
• tisztességtelen (például túlzottan alacsony, ún. „felfaló”) ár alkalmazása;
• indokolatlan elzárkózás szerződéskötéstől vagy az üzletfél elzárása egy számára fontos inputtól (így például olyan árutól vagy szolgáltatástól, mely alapvető az üzletfél tevékenységének folytatásához);
• piacra lépés indokolatlan akadályozása;
• árukapcsolás;
• indokolatlan diszkriminatív feltételek alkalmazása.
Az erőfölényben lévő vállalkozás esetében is a legtöbb törvényben nevesített visszaélési forma esetében csak az a magatartás tiltott, melyet az erőfölényben lévő piaci szereplő nem tud objektív (nemcsak a saját szubjektív üzleti érdekei által alátámasztható), üzleti ésszerűség alapján fennálló indokokkal alátámasztani. Így például nem várható el még az erőfölényben lévő vállalkozástól sem, hogy fenntartsa a szerződéses viszonyt egy beszállítóval, ha annak fenntartására egyébként gazdaságilag ésszerű indoka nincs. Így például elfogadható, ha az erőfölényes vállalkozás úgy dönt, hogy a jövőben a beszerzést cégcsoporton belülről (vertikális integráció keretében) és nem külső forrásból biztosítja, de ugyancsak elfogadható egy partner kiléptetése a viszonteladói hálózatból, amennyiben az nem teljesíti például egy luxustermék értékesítéséhez elvárt magasabb szintű szolgáltatás nyújtására alkalmas üzlethelyiség fenntartására vagy a megfelelően képzett kiszolgáló személyzet alkalmazására vonatkozó követelményeket.
Jogkövetkezmények (versenyjogi, polgári jogi, büntetőjogi)
A versenykorlátozó magatartások (akár megállapodás, összehangolt magatartás, akár egy erőfölényes piaci szereplő magatartása) következménye többrétű lehet. A versenytörvény megsértése elsősorban a Gazdasági Versenyhivatal eljárását vonhatja maga után. Amennyiben a vizsgálatot követően a versenyhatóság a jogsértést megállapíthatónak ítéli meg, általában bírságot szab ki, melynek maximuma a jogsértő előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A versenykorlátozó magatartásoknak emellett lehetnek polgári jogi és büntetőjogi következményei is. A legfontosabb polgári jogi joghatás a versenykorlátozó rendelkezés, mint jogszabályba ütköző rendelkezés semmissége, azaz a versenykorlátozó szerződéses rendelkezés joghatás kiváltására nem alkalmas.
Amennyiben a semmis rendelkezés a megállapodás lényegét jelenti, az egész megállapodás a semmisség következményével jár. További polgári jogi következményként elméletben kapcsolódhat a versenykorlátozó kikötéshez egy polgári per keretében érvényesíthető kártérítési igény a károsodott üzletfél, de akár a fogyasztók részéről is (például egy erőfölénnyel visszaélő szolgáltató által alkalmazott magas árak miatt elszenvedett kár következtében). Ugyanakkor ez a fajta igényérvényesítés a gyakorlatban nem jellemző a kártérítési igény bizonyíthatóságának nehézségei miatt. Egyes versenykorlátozó magatartások büntetőjogi következményekkel is járhatnak.
A Büntető Törvénykönyv a közbeszerzési és koncessziós eljárásokban alkalmazott versenyt korlátozó megállapodásokra önálló tényállást tartalmaz. Ennek megfelelően bűncselekménynek minősül és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha közbeszerzési eljárásban a pályázat eredményének befolyásolása érdekében a felek az árak, díjak, egyéb feltételek rögzítésére, vagy a piac felosztására megállapodást kötnek. A büntetőjogi szankciók azonban egyelőre csak korlátozott körben, a közbeszerzési vagy koncessziós eljárásokkal kapcsolatban vagy bizonyos, fogyasztókat károsító cselekmények esetén alkalmazhatóak, így a versenykorlátozó megállapodást kötő piaci szereplőknek legsúlyosabb szankcióként általában a versenyhatóság által kiszabható bírsággal kell szembenézniük.
Dr. Gőz Orsolya ügyvéd
Budapest
Dr. Csákay Zoltán mestertanár
Szent István Egyetem, Gödöllő
