Több év tapasztalata alapján sajnos megállapítható, hogy a magyar termesztésű étkezési vöröshagyma nem elégíti ki a hazai fogyasztói igényeket (10-12 kg/fő/év).
Behozatalra szorulunk abból a zöldségféléből, mely hungarikumnak számít, valamikor kiváló minősége miatt fontos exportcikkünk volt. A hazai állapotokat legmarkánsabban az alacsony átlagtermések, a több évre visszamenő, 30 t/ha-t alig meghaladó eredmények jellemzik, ami más hagymatermesztő országokéhoz képest alacsonynak mondható.
Üzemi jellegű hagymatermesztés – nem számítva az önellátást szolgáló hobbi- és házikerteket – többéves átlagában 1500-2000 ha-on folyik. Ennek nagyobb része, körülbelül kétharmada csökkenő tendenciát mutató, tavaszi vetésű, szemben az egyharmadot kitevő, áttelelő vöröshagymával, ami, köszönhetően a tavasz végi, nyár eleji jó minőségű, friss termék iránti igénynek, stabilnak mondható.
Mint minden zöldségféle terméseredményét, a hagymáét is jelentősen befolyásolja az időjárás. Azonban az országos átlag mögött meghúzódó szélsőséges hozamértékek (15-20 t/ha, illetve 80-90 t/ha) a sok gazdaságban jelentkező technológiai hiányosságokra és súlyos termesztési hibákra utalnak. Hiába a jó, nagyobb terméspotenciával rendelkező hibridek vetése, a kedvezően csapadékos időjárás vagy hiányában az öntözés, ha a tápanyagellátás nincs a helyén kezelve.
Vöröshagymát termeszt, és megbízható gépre van szüksége, versenyképes áron? Az Alfa-Gép Kft. ajánlatáért kattintson a képre!
Magról vetett vöröshagyma talajigénye
Országon belül az elmúlt 10-15 évben a hagymatermesztő körzetek jelentős átrendeződése volt megfigyelhető. A történelmi, Maros-menti, makói tájról a termesztés áthúzódott a lazább homokos vályogtalajokra, így északabbra, a Jászságba és nyugatabbra, a Kisalföldre. De jó gazdaságok találhatók a Dél-Csongrád vármegyével hasonló klímaadottságokkal rendelkező Bács-Kiskun vármegyében is. Ezek a termőkörzetek adják a vöröshagyma éves termésének döntő többségét, körülbelül 85-90%-át.
A vöröshagyma a középkötött mezőségi és öntéstalajokon fejlődik a legjobban. Míg a dughagymáról szaporított hagyma gyengébb minőségű, kevésbé jó szerkezetű talajokon is elfogadható termést ad, addig a magról vetettet csak ott szabad termeszteni, ahol az esetleges talajcserepesedés nem zavarja a kelést, talajtömődéstől nem kell tartani, és ahol a jó minőségű vetőágy készítésének nincs akadálya. Termesztése nem köthető egyetlen talajtípushoz. A gyakorlat bizonyítja, hogy a szélsőségesen laza, humuszszegény homokot és a túlkötött agyagtalajokat kivéve minden középmélyen művelt talajon megtermeszthető.
Vályogtalajokon magasabb szárazanyag-tartalmú, jobban tárolható hagyma fejlődik, szemben a lazább talajokkal (homokos vályog). Itt viszonylag gyorsabb a fejlődés, de a szárazanyag-tartalom általában alacsonyabb. Nyirkos, mély fekvésű területeken gyakoribb a szártőbetegségek előfordulása.
A gépesíthető termesztés és a hatékony vegyszeres gyomirtás feltétele a sík, vízszintes, maximum 2%-os lejtésű, homogén talajfelszín.
A hagyma, tekintettel lombozatára, az úgynevezett gyomnevelő növények csoportjába tartozik. Kevés levele nem árnyékolja le a talajt, ebből adódóan fontos szempont a talaj megválasztásakor a gyomosodás mértéke. Különösen veszélyesek az egyszikű és az évelő gyomokkal fertőzött táblák.
Zöldséges vetésforgóban a szervestrágyázott szakaszt követőbe (pl. paprika, paradicsom vagy káposztafélék után), mezőgazdasági forgókban két kalászos közé helyezik.
Magról vetett étkezési vöröshagyma tápanyagigénye
A hagymafélék – bár a csoporton belül a fajok között jelentős eltérések vannak – a közepes tápanyagigényű zöldségnövényekhez tartoznak, mint ahogy a vöröshagyma is.
A nitrogén alapvetően a termésmennyiséget befolyásolja. Hiánya terméscsökkenést, túladagolása, bőséges csapadék mellett, laza szöveti szerkezetből adódó rossz tárolhatóságot, jelentős tárolási apadást eredményez. A kálium a vöröshagyma számos minőségi tulajdonságára van kedvező hatással (pl. szárazságtűrés, fagytűrés, tárolhatóság és szállíthatóság). Ugyanakkor túladagolása – mint száraz talajon a nitrogéné – sókártételt okoz (pl. rossz csírázás, elhúzódó kelés stb.). Foszforigénye más zöldségfajokhoz képest alacsonynak mondható, akut hiány nagyon ritkán fordul elő.
Magnéziumigénye szakirodalmi adatok szerint 20 és 40 kg/ha között változik, ami más zöldségfajokhoz viszonyítva közepesnek, közepesen alacsonynak tekinthető, hiánya hagymán ritkán figyelhető meg. (Idősebb leveleken a káliumhiányhoz hasonló hosszanti csíkozottság alakul ki, a színárnyalata a káliumhiányénál élénkebb, a tünetek először a szár közelében jelentkeznek.)
A kalciumhiány tünet a termesztésben gyakorlatilag ismeretlen, csak savanyú talajon fordul elő.
Figyelemre méltó a vöröshagyma kénigénye, ami megközelítőleg 0,5-0,6 kg/t termés. Jellegzetes hatóanyagának, az allilszulfidnek a mennyisége, amely az ízét is adja, összefüggésben van a szárazanyag-tartalommal és a kénellátással. Hagymánál a kénhiánytünetek megjelenése akkor valószínű, ha a levelek kéntartalma alacsonyabb 0,03%-nál, ami adódhatott a kénmentes műtrágyák használatából és az egyoldalú nitrogénadagolásból. Optimális esetben a nitrogén és kén aránya 30-40/1 között változik, beteg (kénhiányos) növényeknél sok esetben meghaladja a 70-80/1-et.
A tápanyagfelvétel a tenyészidő folyamán folyamatosan növekszik, a kelést követő 2-2,5 hónapban különösen lassú, majd a betakarítást megelőző 4-6. hétben nagymértékben felgyorsul.
Tápanyagellátás tervezésekor a fajlagos tápanyagigényből, azaz az 1 tonna termés kifejlesztéséhez szükséges tápanyag-mennyiségből célszerű kiindulni. A szakirodalomban található fajlagos igényre vonatkozó adatok meglehetősen nagy szórást mutatnak (nitrogénnél 3-4 kg/ha, foszfornál 0,7-0,9 kg/ha, káliumnál 3,0-3,8 kg/ha), ami adódik az eltérő termesztéstechnológiákból (egy- és kétéves termesztés, öntözött és öntözetlen művelés, stb.), fajtákból (szárazanyag-tartalom), illetve a szélsőséges terméseredményekből (kisebb termésátlagoknál a magasabb, nagyobb termés esetén az alacsonyabb mennyiség tekinthető reálisnak). A hazai szaktanácsadásban és termesztési gyakorlatban az alábbi értékeket javasoljuk alapul venni:
- nitrogén (N): 3,4 kg/t,
- foszfor (P2O5): 0,9 kg/t,
- kálium (K2O): 3,5 kg/t,
- magnézium (MgO): 0,4 kg/t.
Magról vetett étkezési vöröshagyma tápanyagellátása
Jó tápanyagellátásról, helyes trágyázásról akkor beszélünk, ha a talajban mindig annyi tápanyag és olyan arányban áll könnyen felvehető formában rendelkezésére, mint amennyit adott időben a növény igényel.
A hagyma sekélyen elhelyezkedő és gyenge gyökérzete miatt, főleg a lazább szerkezetű talajok esetében, folyamatos és megosztott trágyázás szükséges. Tapasztalatok azt mutatják, hogy intenzív termesztés esetén a nitrogént 3-4 alkalommal, de a káliumot is megosztva alap-, esetleg indító- és fejtrágya formájában célszerű adni. A foszfor nagyobb részét tavaszi vetés esetén őszi talajműveléskor, áttelelő hagymánál a tarlóhántással egy időben, gyökérmélységbe tanácsos forgatni és keveset indítónak a vetés alkalmával kijuttatni (1. táblázat).
A hagyma érzékeny a talaj sótartalmára, szikesedésre hajlamos környezetben, túltrágyázott talajon nehezebben csírázik. Ezért se indító, de fejtrágyának sem javasolt nagyobb mennyiséget egyszerre kiszórni, ami vonatkozik az egyre szélesebb körben terjedő tápoldatozásra is. Lehetőség szerint 1,5-2,0 EC-nél magasabb sótartalmú vizet öntözésre ne használjunk, és a tápodat töménysége se haladja meg a 2,5-3 EC-t. Ha a műtrágyákat szilárd formában juttatjuk ki, alkalmanként 30, maximum 50 kg/ha nitrogénnél (N) és 80-100 kg/ha káliumnál (K2O) többet se fej-, se indítótrágya formájában nem tanácsos kiszórni, ami akkor is betartandó, ha a talaj alacsony tápanyagtartalma ezt indokolná. Ilyen esetben jobb a fejtrágyát megosztani, kisebb adagokban többször kijuttatni. A későn adott nitrogénfejtrágya, mint az öntözés is, késlelteti a hagyma visszahúzódását, és rontja a tárolhatóságát. Káliumot a hagyma klórérzékenysége és nagyobb kénigénye miatt célszerű szulfát formában adni (kálium-szulfát, kálimagnézia).
Morfológiai okok miatt a hagyma a levélen keresztül adott tápelemeket rossz hatékonysággal értékesíti (kis lomfelület, viaszos levélzet), amit a mikroelemek és a magnézium esetében a lombtrágyázások tervezésekor figyelembe kell venni!
- táblázat: Trágyamegosztás egyéves, tavaszi és áttelelő nyári vetésű vöröshagyma esetében (%)
| Trágyakijuttatás ideje | Nitrogén (N) | Foszfor (P2O5) | Kálium (K2O) |
| tavaszi vetés esetén | |||
| Alaptrágya ősszel | – | 80–90 | 50 |
| Indítótrágya vetéskor | 10–20 | 10–20 | 25 |
| Fejtrágya tenyészidőben | 80–90 | – | 25 |
| nyári vetésű, áttelelő esetén | |||
| Alap- és indítótrágya nyáron | 20–40* | 90–100 | 40 |
| Fejtrágyázás tavasz folyamán | 60–80* | 0–10 | 60 |
*Talajkötöttségtől függően
Fotó: Pixabay
